XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2019. január 12., szombat

Január 12.


Lk 19,33-42                       (JÉZUS FÖLMEGY ÉS BEVONUL JERUZSÁLEMBE)
Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?« Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá. «És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust. Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat. Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak. Ezt mondták: »Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!« A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, figyelmeztesd tanítványaidat!« Ő azonban ezt felelte nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!«

„'Amikor beteltek fölvételének napjai, Jézus megszilárdította arcát, hogy Jeruzsálembe menjen' (Lk 9,51). E döntésével Jézus jelezte, hogy a halálra készen megy föl Jeruzsálembe. Szenvedését és föltámadását háromszor jövendölte meg. Amikor Jeruzsálemhez közeledett, mondta: 'Nem veszhet el a próféta Jeruzsálemen kívül' (Lk 13,33).”[1] „Jézus azoknak a Prófétáknak vértanúságára emlékeztet, akiket Jeruzsálemben öltek meg. Ennek ellenére kitartóan sürgeti Jeruzsálemet, hogy körülötte gyűljön össze: 'Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a kotlós szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok' (Mt 23,37). Amikor megpillantotta Jeruzsálemet, sírt a város fölött, és még egyszer kifejezte mélységes vágyát: 'Bárcsak te is fölismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre volna! Most azonban el van rejtve a szemed elől' (Lk 19,41-42).”[2]
„Hogyan fogadja Jeruzsálem Messiását? Jézus, aki mindig visszahúzódott a nép törekvése elől, hogy királlyá tegyék, most megválasztja az időt, és gondosan előkészíti messiási bevonulását 'Atyjának, Dávidnak' városába (Lk 1,32). Ujjongással veszik körül mint Dávid fiát, mint olyat, aki üdvösséget hoz [a Hozsanna azt jelenti: 'Ments meg!', 'Adj üdvösséget!']. Most azonban a 'dicsőség királya' (Zsolt 24,7-10) 'szamáron ülve' (Zak 9,9) vonul be városába: Sion leányát, Egyházának előképét, nem csellel és nem is erőszakkal veti hatalma alá, hanem alázattal, mely bizonyságot tesz az Igazságról. Ezért azon a napon országának alattvalói lesznek a gyermekek és 'Isten szegényei', akik úgy köszöntik Őt, ahogy az angyalok hirdették a pásztoroknak. Fölkiáltásukat - 'Áldott, aki jön az Úr Nevében' (Zsolt 118,26) - az Egyház ismétli az eucharisztikus liturgia Sanctusában, hogy ezzel kezdje az Úr húsvétjára való emlékezést”.[3] „Jézus bevonulása Jeruzsálembe kinyilvánítja annak az országnak eljövetelét, melyet a Messiás-Király halálának és föltámadásának húsvétjával fog beteljesíteni.”[4]
Feladat a mai napra: Ma azt a magatartást szeretném Jézustól eltanulni, amellyel bevonult Jeruzsálembe és amit azokkal szemben tanúsított, akik nem akarták elismerni Messiásnak.


[1] KEK 557
[2] KEK 558
[3] KEK 559
[4] KEK 560