Ef 1,9-10.17-23 (Az új ég és az új föld reménye)
Tudtunkra adta ugyanis
akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy
elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent,
ami a mennyben és a földön van. Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a
dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy
megismerjétek. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek,
milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség,
amely övé a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma
rajtunk, hívőkön. Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a
halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, minden
fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető
méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben
is. Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház
fejévé tette: ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent
teljessé tesz.
„Az idők végén
Isten Országa el fogja érni a maga teljességét. Az egyetemes ítélet után a
testben és lélekben megdicsőült igazak örökké uralkodni fognak Krisztussal, és
a világmindenség is megújul: Akkor az Egyház "a mennyei dicsőségben be fog
teljesedni, amikor (...) az emberi nemmel együtt az egész világ is, mely bensőségesen
kapcsolódik az emberhez és általa halad a célja felé, tökéletesen helyreáll
Krisztusban" (II.
Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 48).” (KEK 1042)
„A Szentírás ezt
a titokzatos megújulást, mely átalakítja az emberiséget és a világot, nevezi
"új égnek és új földnek" (2Pt 3,13, vö. Jel 21,1).
Ez lesz Isten tervének végső megvalósulása: "összefoglalni mindeneket
Krisztusban, ami a mennyben és a földön van" (Ef 1,10). (KEK 1043) „Ebben
az új mindenségben (vö. Jel 21,5),
a mennyei Jeruzsálemben Istennek lakása lesz az emberek között. "És
letöröl a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé halál, sem gyász, sem
jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé, mert a korábbiak elmúltak" (Jel
21,4; vö. Jel 21,2).” (KEK 1044)
Imádságban gondolkozzunk el azon, hogy a mindennapi életünkben milyen következményekkel jár ez a hitigazság, hogy „új eget és új földet várok”, hogy a korábbiak elmúltak. Ennek fényében hogyan
élem a mindennapi nehézségeket, a fájdalmakat?
Feladat a mai napra: Arra figyelek, mi okoz nekem ma
fájdalmat, szomorúságot. Hagyom, hogy ezekben a pillanatokban Jézus átöleljen
engem szeretetével.