Mt 5,1-3 (Boldogok a lélekben szegények)
A tömeg
láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra
nyitotta ajkát. Így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a
mennyek országa.”
Engedjük, hogy Jézus a mai
imádságban minket is felvigyen magával a hegyre, mert a hegy az Istennel való
találkozást jelképezi. Az ószövetségben a hegyeken történtek az isteni
kinyilatkoztatások. Ezért nem véletlen, hogy Jézus a hegyen tanította
tanítványait, az úgy nevezett hegyi beszédben, és beszélt a szeretet új
parancsáról („én viszont azt mondom nektek”) és a
boldogsághoz vezető útról. Fontos, hogy melyik mondattal kezdi beszédét: „Boldogok
a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” De
milyen szegénységről beszél Jézus, ahol az ember mégis boldog lehet? Mert
bennünket inkább szomorúság tölt el, ha szegénységet tapasztalunk. Létezik több
fajta szegénység, és biztos, hogy Isten nem minden fajtáját hagyja jóvá és
akarja. Jézus itt a lélekben szegényekre hívja fel tanítványai figyelmét. Azok
a lélekben szegények, akik bensőleg szabadok minden gazdagságtól, akik nem
ragadnak le dolgokon, embereken vagy saját magukon, hanem egyedül Istenben
bíznak, és tőle várnak mindent. Jézus maga a lélekben szegény, és életére
tekintve megérthetjük a szegénység igazi jelentését. „A
Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő
tesz, azt teszi a Fiú is.” (Jn 5,19) Az Atyával való kapcsolatban rejlett
Jézus gazdagsága, boldogsága. Meghív minket, hogy mi is szegény szívvel ezt a
boldogságot keressük. „Boldog vagy, ha te is a lélekben
szegény vagy.” Ez sosem parancs, hanem mindig meghívás, tanács és
ígéret. Jézus, mutasd meg nekem az igaz szegénység útját!
Feladat a mai napra: Olyan dolgot, ahol még magamban bízom és
egyedül, saját erőmből akarok megoldani, Isten kezébe helyezem.