Lk 5,33-39 (Az új bor új tömlőbe való)
Ők
azonban ezt mondták neki: „János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, s
ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid ellenben esznek és isznak.” Jézus
ezt válaszolta nekik: „Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még
vele van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd
böjtölnek.” Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából
foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék
az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor
szétveti a tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az új bor új
tömlőbe való. Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! -
mondja.”
Érdekes kérdéssel találkozunk a mai
részletben: János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai
úgy szintén. A te tanítványaid miért nem teszik ugyanezt? Jézus nem
magyarázkodik nekik, hanem egy ellen kérdést tesz fel nekik: „Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet,
amikor még vele van a vőlegény? A kérdésből kiderül, hogy nem a cselekmény
az igazi kérdés, hanem az, hogy mi a különbség Keresztelő János, a farizeusok
és Jézus között? Azért nem böjtölnek, és nem is böjtölhetnek, mert itt nem
csupán ember van jelen, hanem Isten Fia. Különben Jézus tanítványai is
böjtölnének. Rá is utal arra hogy eljönnek
a napok, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. És emlékszünk
arra, hogy meg is tanítja tanítványait imádkozni. Felkészíti őket arra, ami
majd jön. De most velük van és ilyenkor nem lehet böjtölni. De még nagyon imádkozni
sem kellett nekik, hiszen Jézusban Isten van jelen, és amikor vele
beszélgetnek, akkor Istennel beszélgetnek. Tehát állandóan imádkoztak. De Jézus
példabeszédet is mond nekik, hogy ezzel ráutaljon nekik a helyzetre: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska
ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt.
Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a
tömlőket, a bor kiömlik, a tömlők meg tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való.
Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! - mondja.” Ez a
példabeszéd eszünkben juttathatja Isten jövendölését Izajás próféta könyvéből: „Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már
éppen készülőben van; nem látjátok?” (Iz 43,19) Ezzel a példabeszéddel rá
akar mutatni arra, hogy itt valami teljesen új dolog történik. A görög szócska παλαιούς, ami kétszer is előfordul a ruhánál és a
tömlőnél, annyit jelent mint „régi, elavult”, nem annyira pejoratív értelmű
mint „ócska”. Jézus nem minősíti le a régit, se nem veti el. Annak is megvan a
jelentősége és értéke. De az újat nem szabad a régivel összevegyíteni, mert
abból nem sül ki semmi jó. Mint a régi tömlő már nem elég rugalmas az új bor befogadására,
úgy azok is sokszor úgy járnak, akik a régi dolgokhoz, módszerekhez
ragaszkodnak, azokat szokták meg. És ez nem is baj. A kettő, a régi és az új,
megfér egymás mellett, ha egymást tiszteletben tartják.
Feladat a mai napra: Mit jelentenek számomra Isten új útjai?
Készen állok befogadásukra? Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen nekünk abban,
hogy az új dolgokat szabadsággal tudjuk elfogadni.