Jn 14,18-26 (Nem hagylak árván
benneteket, hanem visszajövök hozzátok)
Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök
hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek,
és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok,
ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret
engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és
kinyilatkoztatom magam neki.” Ekkor Júdás - nem az iskarióti - megkérdezte:
„Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod magad kinyilatkoztatni, nem a világnak?”
Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is
szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja
meg tanításomat. A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki
engem küldött. Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok. S a
Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít
benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
Búcsúbeszédében Jézus
gyönyörű hagyatékot és ígéretet ad nekünk: Nem
hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Amint már mondtuk,
Jézus saját megtestesülése által új távlatot nyitott meg az ember számára. Ő
maga Isten szentélye volt, és mindenki, aki hisz benne, szereti őt és
megkeresztelkedik az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére, Isten szentélyévé
válik. Jézus azonban halála, feltámadása és mennybemenetele után nem húzódik
vissza a mennybe, nem hagyja magára az embert, hanem ígéri, hogy „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat,
s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” Jézus maga
visszajön, de el is küldi nekünk a Szentlelket, aki megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam
nektek. Mennyire fontos és értékes Isten számára az ember! Mennyire vágyik
arra, hogy az emberekkel legyen! Isten nem elégedett meg azzal, hogy Izrael
népe számára a felhő- és tűzoszlop által valamint a táboron kívül felállított
megnyilatkozás sátorában jelen legyen, közel legyen az emberekhez, egészen
közel akart lenni hozzá. Ezt csak Jézus tette lehetővé. A próféták ugyan
próbálták arra nevelni az embert, hogy Istennek éljen, megtartsa a parancsokat,
de tudjuk, hogy kevés sikerrel jártak. Ezért Isten annak a módját választotta,
hogy magában az ember testében jelenvalóvá váljon. Jézus ezt élte elénk. Így
már nem szükséges az, hogy az ember magával hurcoljon egy sátrat, vagy
valamilyen szimbólumot, mely Istenre emlékeztet. Az ember magában hordozza a
legszentebb szentélyt, amikor Istent szereti és megtartja parancsait. Jézus
ugyanis azt mondja, „azon a napon majd
megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és
teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is
szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.” Az
ember egész élete kifejezése lesz Isten jelenlétének a világban. Rajtunk
keresztül tudja megmutatni az embernek üdvözítő jóságát és szeretetét.
Feladat a mai napra: Átgondolom,
hogyan tudnám kifejezni Isten iránt szeretettemet, és sugározni őt az emberek
felé, akikkel ma találkozom.