XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. július 4., szerda

Július 4.


Kol 3,12-15                      (Viseljétek el egymást)
Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben.

Egy alkalommal megkérdeztük valakitől, hogy szeretne-e rész venni egy lelki napon. Az volt a válasza, igen, ha nem mondják meg neki, mit kell tennie. Érdekes viszont, hogy a munkahelyén pont ő egy vezető szerepet tölt be, másokat szokott irányítani. Néha nem könnyű felfedezni, hogy sokszor pont úgy szoktunk bánni másokkal, ahogyan nem szeretjük, ha velünk bánnak. Ezért fontos, hogy időközönként az imádságban megvizsgáljuk magatartásunkat embertársainkkal szemben, főleg azokkal szemben, akikkel együtt élünk. A mai idézet néhány alapszempontot akar nyújtani ehhez. „Mint Istennek szent és kedves választottai”, – a kiindulópont az azonosságunk: emlékezni kell, kik vagyunk, keresztény identitásunkra, hogy Isten választottai vagyunk, Isten szeretett gyermekei. A magatartásunknak, viselkedésünknek vissza kellene tükröznie Isten gyermekségi azonosságunkat. „Öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.” Elképzeljük, hogy milyen jó lenne, olyan családban, közösségben élni, ahol mindig irgalmassággal, jósággal, szelídséggel, türelemmel bánnak velünk. Azonban arra kapunk meghívást, hogy ezeket öltsük magunkra, ez azt jelenti, hogy nem a másiknak, hanem nekem kell ezt elkezdenem. Elkezdeni mit? Azt, hogy kérjem a Szentlelket, hogy teremtse bennem ezeket a gyümölcsöket, hogy öltöztessen fel engem Krisztusnak e tulajdonságaival. Mert már tapasztaltuk, hogy magunkból nem tudjuk kihozni ezeket, főleg, amikor éppen ellentétes érzések vannak bennünk. „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ... legfőként pedig szeressétek egymást”. Az egyik kulcsszó itt az „egymást”, benne van az egyik és a másik. És ebben a kapcsolatban lehetek én egyszer az egyik és máskor a másik, egyszer a cselekvő és máskor az, akivel cselekszenek. Így felváltva vagyok az, aki elviseli, megbocsátja, szereti a másikat és az, aki fogadja a másik elfogadását, megbocsátását, szeretetét. Figyeljük meg az imádságban milyen indításokat ad a Szentlélek a konkrét kapcsolatokra tekintve.
Feladat a mai napra: Kiválasztok magamnak a fönti idézetből egy krisztusi magatartást, amelyre ma jobban szeretnék odafigyelni és gyakorolni azt.

2018. június 22., péntek

Június 22.


Jn 7,33-39                        (Jézus apránként utalt Szentlélekre)
Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak.” Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus.

„A Fiú és a Szentlélek egész küldetése az idők teljességében abban áll, hogy a Fiú megtestesülésétől kezdve az Atya Lelkének Fölkentje: Jézus a Krisztus, a Messiás. A hitvallás egész második fejezetét ennek fényénél kell olvasni. Krisztus egész műve a Fiú és a Szentlélek összekapcsolt küldetése. Most csak arról szólunk, ami a Szentlélekre vonatkozik, tudniillik, hogy Jézus megígéri és a megdicsőült Úr ajándékozza Őt.” (KEK 727) „Jézus a Szentlelket mindaddig nem nyilatkoztatta ki teljesen, amíg Ő maga halálával és föltámadásával meg nem dicsőül. Apránként azonban utalt rá még a sokaságnak szóló tanításában is, amikor kinyilatkoztatja, hogy az Ő Teste eledel lesz a világ életéért! (Vö. Jn 6,27.51.62-63). Nikodémusnak (vö. Jn 3,5-8a), a szamariai asszonynak (vö. Jn 4,10.14.23-24) és azoknak is, akik részt vettek a sátoros ünnepen (vö. Jn 7,37-39) utal rá. Tanítványainak nyíltan beszél, amikor az imádságról szól (vö. Lk 11,13) és a tanúságtételről, amit nekik kell tenniük (vö. Mt 10,19-20).” (KEK 728)
A mai imádságban gondoljuk át, vajon kihez szoktunk fordulni, ha szomjazunk? És mitől várjuk, hogy oltsa lelki szomjunkat? Jézus ma újra hozzánk intézi meghívását: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék”. Nem véletlen, hogy Jézus pont a sátoros ünnep utolsó napján tette ezt felszólítást. Mert ezen a napon a papok a reggeli áldozat bemutatásakor ünnepélyesen merítettek a Siloe tavából, a vizet egy aranykannában fölvitték a templomba, és az égőáldozat oltárára kiöntötték. Az oltárról lecsurgó víz az élő víz jelképe lett. Most pedig Jézus az ünnepi sokaságnak más vizet kínál. Nem a Siloe tavából kell már vizet meríteni, hanem Jézushoz kell fordulni. Mert ő az, akit az Atya küldött, hogy az emberek mély szomját oltsa. A hit által kapja meg az ember az élő vizet: aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig nem más, mint a Szentlélek teszi lehetővé. Köszönöm, Jézus, hogy ismered mély szomjúságunkat. Köszönöm, hogy nálad megtaláljuk az élő víz forrását. És köszönöm, hogy már részesültünk benned hívőként a Szentlélek ajándékában. Add, hogy másokat is részesültessünk a szeretet bennünk szüntelenül fakadó forrásából.
Feladat a mai napra: Kérem, hogy a Szentlélek segítsen, hogy észrevegyem a körülöttem lévő emberek szomját, szeretet utáni vágyakozását, és ez indítson arra, hogyan meg tudjam könnyíteni életüket a szeretet egy gesztusával.

2018. június 21., csütörtök

Június 21.


ApCsel 1,4-9.12-14 (Mária áhítatosan imádkozik tanítványokkal)
Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyről - úgymond - tőlem hallottatok: Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?”  „Nem tartozik rátok - felelte -, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. ... Erre az Olajfákról elnevezett hegyről visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.

„Máriában a Szentlélek valósítja meg az Atya jóakaratú tervét. A Szentlélektől foganja és szüli a Szűz Isten Fiát. Szüzessége a Lélek és a hit ereje által egyedülálló termékenységgé válik (vö. Lk 1,26-38; Róm 4,18.21; Gal 4,26-28).” (KEK 723) „Máriában a Szentlélek nyilvánítja ki az Atyának a Szűz Fiává lett Fiát. Mária a végső teofánia égő csipkebokra: ő, a Szentlélektől betöltött, megmutatja az Igét testének alázatában, és megismerteti Őt a szegényekkel (vö. Lk 2,15-19) és a pogányok zsengéjével (vö. Mt 2,11).” (KEK 724) „Végül a Szentlélek Mária által kezdi Krisztussal közösségbe vinni az embereket, "akikre a jó akaratú Isten szeretete irányul" (ők Isten "jó akaratának" emberei) (vö. Lk 2,14), és mindig az alázatosak az elsők, akik Őt elfogadják: a pásztorok, a háromkirályok, Simeon és Anna, a kánai jegyesek és az első tanítványok.” (KEK 725)
„A Szentlélek küldetésének végén Mária lesz az "asszony", az új Éva, "az élők anyja", "a teljes Krisztus" anyja (vö. Jn 19,25-27). Ilyen minőségében látjuk együtt a Tizenkettővel: "egy szívvel, egy lélekkel áhítatosan imádkozva" (ApCsel 1,14) "az utolsó idők" hajnalán, amelyet a Szentléleknek kellett ébreszteni pünkösdkor az Egyház kinyilvánításával.” (KEK 726) Ma gondolatban kísérhetjük Máriát és a tanítványokat az emeleti terembe, és velük együtt imádkozva várakozzunk Pünkösd ünnepére, hogy idén újra Isten árassza ránk és az Egyházra Szentlelkét. Vajon milyen feszült várakozással várták a tanítványok, hogy beteljesedjenek a feltámadt Krisztus nekik mondott utolsó szavai: „Ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni. … Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét”. Megkérdezték talán magukat, vajon mit fognak érezni, amikor a Szentlélek száll le rájuk? Máriára tekintve és egész előttük elvonuló életére sejtették, mit jelent a Szentlélek erejében élni, odaadni magát Istennek. Hagyjuk, hogy Mária nekünk is mondja el élete titkát, hogyan munkálkodott a Szentlélek életében.
Feladat a mai napra: Arra keresem az alkalmat, hogy legalább egy valakivel imádkozzak el egy, a Szentlélekhez intézett imádságot.