ApCsel 2,42-46 (Egy
szívvel-lélekkel minden nap összegyűltek a templomban)
Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában
és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Félelem fogott el
mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. A
hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat
és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget
szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A
kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az
ételt.
Az első pünkösd
után a keresztények a Szentlélektől eltelve odaadóan komolyan törekedtek arra,
hogy életre váltsák Jézus Krisztus evangéliumát. Kitartóak voltak az imában, a
közösséghez való tartozásban, a kenyértörésben, és az apostolok tanításához
hűségesen ragaszkodtak. A testvéri közösség az egymás iránti felelősségben,
egységben, és egymás támogatásában nyilvánult meg.
Az ősegyház
kenyértörésnek nevezte a szentmisét. Rendszeresen látogatták a templomot is, de
a kenyértörést vagyis Jézus keresztáldozatának megújítását házaknál végezték. A
kenyértörés szorosan összekapcsolta őket Krisztushoz, akit a zsidók elvetettek.
Ezért Krisztus áldozatának bemutatását nem végezhették a templomban. A magukba
zárkózás azonban nem volt önző, hiszen küldetésük minden emberhez szólt. A
kenyértörés szertartásán való részvétel, a Krisztus testéből és véréből való
részesedés már önmagában véve a vele való kapcsolat hirdetése, vagyis tanító tanúságtétel.
A hívek az áldozati
lakomán és az imádkozásokban egy szívvel-lélekkel voltak jelen, ami a
Szentlélekkel való egységben történt meg. A legfontosabb volt a kenyértörésen
való rész-vétel, hiszen itt vették magukhoz Jézus testét és vérét. Az eucharisztikus
Jézus hozta létre a szeretet kötelékét, növelte az egyház tagjainak egybe
tartozását."Egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mivel mindnyájan egy
kenyérből részesülünk." írja Szent Pál egyik levelében. (1.Kor,10,17) Az
Oltáriszentségben jelenlévő Jézus kegyelmet ad, fékezi a közösséget széthúzó
erőket, gyógyítja a különbözőségből adódó sebeket. Jézus segít, hogy a test
cselekedeteivel szemben a lélek vágyai érvényesüljenek. A lélek gyümölcsei
pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság és szelídség. (Gal 5.22) Ez
erények az egyén és a közösség üdvösségét szolgálják.
Mai napi imámban
hálát adok azért, hogy az Egyházhoz, Jézus Krisztus titokzatos testéhez
tartozom. Imádkozom az egyház papjaiért és a szerzeteseiért.
Feladat a mai napra: Mai napi imámban hálát adok azért, hogy az
Egyházhoz, Jézus Krisztus titokzatos testéhez tartozom. Imádkozom az egyház
papjaiért és a szerzeteseiért.