XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. május 31., csütörtök

Május 31.


Jn 3,5-8                            (A Szentlélek tulajdonneve)
Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.”

„"Szentlélek"a tulajdonneve Annak, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk. Az Egyház ezt a nevet az Úrtól kapta, és új gyermekeinek keresztségében vallja meg (vö. Mt 28,19). A "Lélek" (latinul Spiritus) szó a héber ruah szót fordítja, ami eredeti értelmében fuvallatot, levegőt, szelet jelent. Jézus pontosan a szél érzékletes képét használja, hogy Nikodémusnak elmagyarázza annak transzcendens újdonságát, aki személy szerint Isten Lehelete, isteni Lélek. Másrészt a Lélek és a Szent a Három isteni Személy közös attribútuma is. De a Szentírás, a liturgia és a teológiai nyelv e két szó összekapcsolásával a Szentlélek kimondhatatlan Személyét jelöli, anélkül, hogy ezt össze lehetne téveszteni a "lélek" és a "szent" más használatával.” (KEK 691)
Mint Nikodémust egykor, ma Jézus arra hív minket, hogy menjünk be az Isten országába azáltal, hogy engedjük, hogy a Szentlélek, az Isten Lehelete fújjon át minket és formálja át életünket. Nem fogható, kiszámítható, kalkulálható Ő és működése, azonban mégis érezhetően érinti életünket, lelkünket. Kérdés azonban, hogy vajon tényleg merjük-e kitenni magunkat működésének, amikor inkább mi magunk szeretnénk meghatározni életünk irányát? Szentlélek, add meg nekünk a meggyőződést, hogy bár kiszámíthatatlan vezetésed, de mindig a javunkra válik, megszentelésünkre szolgál, és új emberré tesz minket, isteni, szent emberré.
Feladat a mai napra: Figyelek a váratlan dolgokra, melyek a mai napon történnek. Próbálom megkülönböztetni, mi van Istentől és mi nem.

2018. május 30., szerda

Május 30.


Róm 8,14-17                    (A Fiú és a Szentlélek összefüggő küldetése)
Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

„Az, akit az Atya a szívünkbe elküldött, Fiának Lelke (vö. Gal 4,6), valóban Isten. Ő, az Atyával és a Fiúval egylényegű, elválaszthatatlan tőlük mind a Szentháromság belső életében, mind az Ő világnak szóló szeretet-ajándékában. De az Egyház hite, mely imádja az elevenítő, egylényegű és elválaszthatatlan Szentháromságot, vallja a személyek megkülönböztetését is. Amikor az Atya Igéjét küldi, a Lelkét is mindig küldi: összekapcsolt küldés ez, melyben a Fiú és a Szentlélek különbözőek ugyan, de elválaszthatatlanok. Krisztus az, aki megjelenik, Ő a láthatatlan Isten látható Képmása, de a Szentlélek az, aki kinyilatkoztatja Őt.” (KEK 689)
„Jézus "Krisztus", "fölkent", mert az Ő kenete a Lélek, és mindaz, ami a Megtestesülés óta történt, ebből a teljességből következett, (vö. Jn 3,34). Miután pedig Krisztus megdicsőült (vö. Jn 7,39) az Atyánál, a maga részéről küldheti a Lelket azoknak, akik hisznek benne: Ő maga közli velük dicsőségét (vö. Jn 17,22), azaz a Szentlelket, aki megdicsőíti Őt, (vö. Jn 16,14). Az összefüggő küldetés ezek után kiterjed azokra, akiket az Atya Fiának Testében gyermekeivé fogadott: a fogadott fiúság Lelkének küldetése lesz, hogy Krisztussal összekösse és Őbenne éltesse őket. A kenet (...) jelentése az, hogy ne gondoljunk semmiféle távolállást a Fiú és a Szentlélek között; mert miként a test bőre és az olaj kenete között sem az értelem, sem az érzékek semmiféle köztes dolgot nem ismernek, így elválaszthatatlan a Fiú kapcsolata a Szentlélekkel, annyira, hogy annak, aki Krisztust hittel meg akarja érinteni, előbb a kenettel kell kapcsolatba kerülnie: nincs ugyanis olyan tag, amit ne borítana a Szentlélek. Ezért a Fiú uralmának megvallása azokban születik meg, akik a Szentlélekben fogadják be Őt, akikkel - amikor a hit által közelednek - mindenfelől szembesiet a Szentlélek.” (KEK 690)
Milyen jó, hogy a Szentlélek ma is megújítja bennünk fogadott fiúságunkat, és gyermeki bizalommal fordulhatunk az Atyához mindazzal, amit hordozunk a szívünkben: örömeinkkel, nehézségeinkkel, fajdalmainkkal. „Köszönöm, hogy Abba, Atyám vagy. Köszönöm, hogy szeretsz engem számodra nagyon kedves gyermekként.”
Feladat a mai napra: Ha ma nehézség vagy kihívás ér engem, kérem a Szentlélektől, hogy Krisztussal kössön össze, úgy hogy Krisztussal együtt és példája szerint élhessem az adott helyzetet.

2018. május 29., kedd

Május 29.


Jn 14,15-20                     (az Igét kinyilatkoztatja nekünk)
Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek, mert bennetek van és bennetek marad. Nem hagylak árván benneteket, hanem visszajövök hozzátok. Rövid idő, s a világ nem lát többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd. Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek.

„"Isten dolgait senki nem ismeri, csak Isten Lelke" (1Kor 2,11). Most pedig a Lélek, aki kinyilatkoztatja Őt, megismerteti velünk Krisztust, az Ő Élő Igéjét, de önmagát nem tárja föl. "Aki szólt a próféták által", hallatja velünk az Atya Szavát. De Őt nem halljuk. Őt csak abban a folyamatban ismerjük meg, amellyel az Igét kinyilatkoztatja nekünk, és fölkészít minket, hogy hittel befogadjuk. Az Igazság Lelke, aki "föltárja" nekünk Krisztust, nem beszél önmagáról (vö. Jn 16,13). Ez a sajátosan isteni rejtőzködés magyarázza, hogy "a világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri", miközben azok, akik Krisztusban hisznek, megismerik Őt, mert velük marad (Jn 14,17).” (KEK 687)
„Az Egyház, az apostolok továbbadott hitében élő közösség a hely, ahol megismerjük a Szentlelket:
·        az Írásokban, melyeket Ő sugalmazott;
·        a Hagyományban, melynek az egyházatyák mindig aktuális tanúi;
·        az egyházi Tanítóhivatalban, melyet a Szentlélek segít;
·        a szentségi liturgiában, annak szavai és szimbólumai által, melyekben a Szentlélek közösségbe visz Krisztussal;
·        az imádságban, melyben közbenjár érettünk;
·        a karizmákban és szolgálatokban, melyek által az Egyház épül;
·        az apostoli és hittérítő élet jeleiben;
·        a szentek tanúságtételében, melyben Ő maga teszi nyilvánvalóvá az életszentséget és folytatja az üdvösség művét.” (KEK 688)
Gondolkozzunk el, melyek az itt felsorolt lehetőségek közül számunkra azok, melyekben már megismertük a Szentlélek jelenlétét és hogyan? Fejezzük ki hálaadásunkat, hogy megismerhetjük és Ő velünk marad.
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlelket az Egyház közösségéért, főleg azért, hogy erősítse hitükben azokat, akik kételkednek vagy meglangyosodtak hitükben.