XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. május 31., péntek

Május 31.



Lk 1,46-50                         (A Szent Szűz tisztelete)
Mária így szólt: „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad.

„"Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék" (Lk 1,48). "Az Egyház Mária-tisztelete a keresztény kultusz természetéhez tartozik." A Szent Szüzet "méltán tiszteli az Egyház különleges tisztelettel. Már a legősibb koroktól fogva »Istenszülő« néven tisztelik, és a hívők minden veszedelmükben és ínségükben az ő oltalma alá futnak könyörgésükkel (...). Ez a tisztelet (...) teljesen egyedülálló ugyan, mégis lényege szerint más, mint az imádás, mellyel a megtestesült Igét, valamint az Atyát és a Szentlelket imádjuk, s melyre a Mária-tisztelet nagyon is ráhangol;" ez a tisztelet fejeződik ki az Isten Anyjának szentelt liturgikus ünnepekben és a Mária-imádságokban, mint például a szentolvasóban, mely "az egész evangélium breviáriuma".” (KEK 971) Ma gondolkozzunk el azon, hogyan éljük Mária kultuszát, mit jelentenek számunkra a Mária-imádságok? Van-e kedvenc Mária ünnepem, imádságom, és miért? Hogyan állunk Máriával és a hagyományos Mária-tisztelettel, biztos attól is függ, milyen környezetben nőttünk fel, milyen szokások voltak a családban, a templomban. Engem például befolyásolt a környezetemben lévő protestáns nézet Máriával kapcsolatban, sokáig kritikusan álltam a Mária-tisztelttel szemben. És a közös rózsafüzér-imádság a templomban nem nagyon győzött meg engem, túlságosan ledarálva éreztem. Azonban mégis közelebb kerültem Mária személyéhez, amikor személyesen kezdtem vele beszélni imádságomban, és olyan rózsafüzéren vettem részt, ahol az emberek kéréseiket szívből intézték Máriához. Lehetett érezni Mária iránti szeretetüket. Milyen jó, hogy Máriával való kapcsolatunkat egyre mélyebben, valódibban és személyesebben élhetjük meg. Köszönjük Mária, hogy türelmesen vársz, amíg felfedezzük igazi lényedet, ki vagy igazan  számunkra.
Feladat a mai napra: Kiválasztok magamnak egy Mária-elnevezést a Lorettói litániából (pl. Igazságnak tükre, Bölcsességnek széke, Örömünknek oka, Lelki tiszta edény), amely most leginkább közel áll hozzám, és a nap folyamán többször elismételem.

2013. május 30., csütörtök

Május 30.



Jn 2,1-11                            (szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait)
Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Asszony, a te gondod az én gondom. De még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták -, hívatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.

„"Máriának ez az anyasága a kegyelem rendjében szüntelenül megmarad az angyali üdvözletkor hittel adott beleegyezésétől kezdve - melyben a kereszt alatt is vonakodás nélkül kitartott - egészen az összes választott örök beteljesedéséig. Mert ezt az üdvösséges feladatot a mennybevételekor sem tette le, hanem szüntelen közbenjárásával kieszközli nekünk az örök üdvösség ajándékait. (...) Ezért nevezik a Boldogságos Szüzet az Egyházban Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak, Közvetítőnek."” (KEK 969)
„"Mária anyai feladata semmiképp sem homályosítja el, nem is csökkenti Krisztusnak ezt az egyetlen közvetítő szerepét, hanem éppen erejét mutatja meg. A Boldogságos Szűz minden hatása az emberekre (...) Krisztus közvetítésén alapul, teljesen ettől függ és minden hatékonyságát belőle meríti". "Nincs ugyanis teremtmény, akit a megtestesült Igével és Megváltóval egy sorba lehetne állítani; hanem miként Krisztus papságában másképpen részesednek a fölszentelt szolgák, mint a hívő nép, s miként Isten egyetlen jósága valóban sokféleképpen árad szét a teremtményekben, úgy a Megváltó egyedülálló közvetítése sem zárja ki, hanem életre hívja a teremtményekben az egy forrásból merítő változatos részvételt."” (KEK 970)
A mai idézetben látjuk, hogy Mária már földi életében nem csak az emberek lelki, hanem  testi gondját is viselte. Illetve, nem akarta, hogy a jegyespárnak szégyenkeznie kelljen a kevés és szűken számolt bor miatt. Ezért fordult Jézushoz segítségét kérve. Nem Mária teszi a csodát, hanem közbenjárása által, kérésére történik. Hite azonban megelőzte Jézus óráját. Amikor Máriához fordulunk mint Közbenjárónk, Szószólónk, Segítőnk, Oltalmazónk, Közvetítőnk a Fiánál, lehet, hogy közreműködésünket is kéri ahhoz, hogy kérelmünk meghallgatást nyerjen. Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Add nekünk, Mária, hitedet és a szolgák alázatosságát és kézségét, amikor közbenjárásodat kérjük.
Feladat a mai napra: Olyan házaspárért kérem Mária közbenjárását, akik éppen nehézségekkel küzdenek házasságukban.

2013. május 29., szerda

Május 29.



Iz 66,8-14a                         (ő a mi anyánk a kegyelem rendjében)
Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt? Mert Sion éppen csak vajúdni kezdett, máris megszülte fiait. Vajon én, aki megnyitom a méhet, tán nem akarom a szülést is? - mondja az Úr. És én, aki akarom a szülést, tán bezárom a méhet? - mondja Istened. Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta! Hogy tejével táplálkozzatok és jóllakjatok vigasztalása ölén, és elteljetek gyönyörrel dicsőségének emlőjén. Mert ezt mondja az Úr: Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot; és mint kiáradt patakot a nemzetek dicsőségét. Ölükben hordozzák csecsemőiket, és a térdükön becézik őket. Mert a fiút, akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket; Jeruzsálemben leltek vigasztalást. Ennek láttán örülni fog szívetek; csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak.

„Szűz Mária, mert az Atya akaratához, Fia megváltó művéhez és a Szentlélek minden indításához teljesen hozzásimult, az Egyház számára a hit és a szeretet példaképe. Ezért ő "az Egyház kiemelkedő és páratlan tagja", "példaszerű megvalósulása" és az Egyház "előképe" is.” (KEK 967) „Szerepe az Egyházzal és az egész emberiséggel kapcsolatban még ennél is több. "Engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével - egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk."” (KEK 968) A századokon át Mária jelentősége az Egyház számára nem csökkent, hanem inkább növekedett. Minden időben a keresztények hittel fordultak Mária anyai szívéhez és találtak nála oltalmat, erősítést, segítséget valamint a hit és a szeretet igazi példaképét. „Mert a fiút, akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket; Jeruzsálemben leltek vigasztalást.” Tulajdonképpen az Egyház ez az új Jeruzsálem, amelyben Isten fiái üdvözülnek, vigasztalást nyer lelkük. Azonban Izajás jövendölését az egyházatyák mindig Máriával is hozták kapcsolatba, mivel ő az Egyház előképe és Anyja. Mária ma is magához hív minket, hogy megtapasztaljuk anyai vigasztaló szeretetét, és táplálja lelki életünket - engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével. „Hogy tejével táplálkozzatok és jóllakjatok vigasztalása ölén, és elteljetek gyönyörrel dicsőségének emlőjén.” Néhány szent ezt nagyon kézzelfoghatóan tapasztalták meg. Pl. egy legenda szerint Clairvaux-i szent Bernát egyszer egy szoptató Madonnát ábrázoló oltár-szobrához imádkozott és megkérte Máriát, „Mutasd meg, hogy anya vagy…”. Ekkor a szobor megelevenedve tejet fröccsentett Bernát ajkára. Ezért nevezik e jelenetet Lactatio-nak, azaz Tejcsodának. Azonban mások szerint csak látomásában történt meg, hogy a Szűzanya saját tejével táplálta Bernátot. Nekünk ma nem kell sem csodát, sem látomást várnunk, azt viszont kérhetjük, hogy Mária anyai szeretetével vonjon magához. „Ennek láttán örülni fog szívetek”. 
Feladat a mai napra: Próbálom Mária anyai szeretetét továbbítani azoknak, kikkel ma találkozom, és megvigasztalni azokat, akiknek erre van szükségük.

2013. május 28., kedd

Május 28.



Jel 11,19-12,6                   (mennybevitelében is)
Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában. Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

„"Végül a szeplőtelen Szüzet - az áteredő bűnnek minden szennyétől épségben megőrzötten - földi életének végén testestül-lelkestül fölvette Isten a mennyei dicsőségbe. Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette őt az Úr, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyőzőjéhez." A Szent Szűz mennybevitele különleges részesedés Fia föltámadásában, és elővételezése a többi keresztény föltámadásának: "Szülésedben megőrizted a szüzességet, elszenderülésedben nem hagytad el a világot, ó Istenszülő: visszatértél az Élet forrásához, te, aki fogantad az élő Istent, aki imáid által megszabadítod lelkünket a haláltól." (Bizánci liturgia, tropárion augusztus 15-én: Hórologion to mega).“ (KEK 966) Ez a bizánci liturgiából vetett ima szépen megfogalmazza azt, amit Mária mennybeviteléről hiszünk. A mai idézetet a jelenések könyvéből már az Egyház kezdetétől fogva Szűz Máriára vonatkoztatták, és ez alapján sok Mária szobor készült: „egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” Ezzel kapcsolatban gondolkozzunk el ma azon, mit jelent számunkra, hogy Máriát előttünk felvették a mennyei dicsőségbe, és különösen abban segít, hogy mi is jól fel érkezhessünk oda, hogy nekünk is sikerüljön a „transitus”, az átmenet az örök életbe, a második születésünk. Nem véletlen, hogy így imádkozunk a Üdvözlégyben: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján.” Vagy régi imádságokban megtaláljuk ezt a fohászt: „Légy utolsó óránkban segítőnk a halálban, Mária. Légy halálunk óráján velünk ez élet után, Mária.” Igen, szükségünk van egy jó pártfogóra. „Légy te az számomra, édes Szűzanyám, most és halálom óráján.”
Feladat a mai napra: Egy haldoklóért imádkozom egy tizedet rózsafüzért.

2013. május 27., hétfő

Május 27.



Jn 19,25-27                        (Mária anyasága az Egyház szempontjából: teljesen egyesült fiával)
Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.

„Mária Egyházzal kapcsolatos feladata nem választható el Krisztussal való egységétől, közvetlenül belőle fakad. "Az anyának ez a mély kapcsolata Fiával az üdvözítés művében megmutatkozik Krisztus szűzi fogantatásától egészen a haláláig." Különösen nyilvánvaló szenvedésének órájában: "A Boldogságos Szűz is a hit zarándokútját járta. Fiával való egybetartozását hűségesen vállalta egészen a keresztig, mely alatt az isteni terv szerint ott állt, meggyötört szíve eggyé forrt a szenvedésben Egyszülöttjével, akinek áldozatához anyai lélekkel csatlakozott, szeretetből beleegyezve a tőle született áldozati Bárány föláldozásába; végül maga Jézus Krisztus a kereszten haldokolva anyául adta őt a tanítványnak e szavakkal: »Asszony, íme a te fiad!«" (vö. Jn 19,26-27)” (KEK 964)
„Mária Fia mennybemenetele után "imádságaival ott állt az Egyház kezdeteinél". Az Apostolokkal és az asszonyokkal együtt ott látjuk "Máriát is, amint imádkozva esdekel a Szentlélek ajándékáért, aki az angyali üdvözletkor őt már beárnyékolta".”(KEK 965)
Mai imádságunkban különösen köszönjük meg Máriának, a Boldogságos Szűz anyaságát, hogy Jézus édesanyja és a mi hitbéli édesanyánk is. Ahogyan nagy alázattal és hittel elfogadta Isten szavát az angyali üdvözletkor, éppen úgy fogadta el Jézus szavát a kereszt alatt: „Asszony, nézd, a fiad!” Fiául fogadta be Jánost szívében. De nem csak őt, mivel Mária megértette, hogy Jézus rábízza mindegyik tanítványát, ezért mindenki az ő gyermeke lett. Mária ilyen módon kiterjeszti anyaságát az Egyház minden tagjára. Ezért is latjuk őt, miként a születendő Egyházzal együtt imádkozik. Köszönjük meg Máriának, hogy máig hűségesen imádkozik velünk és értünk, és anyái szeretettel kíséri életünket, az Egyház életét, és viseli gondjainkat. Fogadjuk ma újra hittel Jézus szavát: „Nézd, az anyád!” és szeretettel fogadjuk be Máriát életünkbe, szívünkbe. 
Feladat a mai napra: A nap folyamán többször fordulok gyermeki bizalommal Máriához, és saját szavakkal mondom el neki, mit jelent számomra, hogy velem van.

2013. május 26., vasárnap

Május 26.



Péld 8,22-31; Róm 5,1-5; Jn 16,12-15
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: ,,Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.''

A mai vasárnapon az Egyház a Szentháromságot ünnepeli. Hitünknek ez a legnagyobb titka, mégis, a saját életünkben is érezzük ezt a csodálatos misztériumot. A Szentírás is gazdag olyan történetekkel, ahol Isten erről a titokról beszél. A Példabeszédek könyvében - amit a mai olvasmányban hallunk - Isten bölcsességéről van szó, mely Isten tulajdonsága a világ teremtésekor: „Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színének körét megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát -- és a vizek nem csaptak ki --, amikor lerakta a föld szilárd alapjait. Ott voltam mellette, mint kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött”. Isten nem találomra alkotta a világot, hanem bölcsességgel, jól átgondolva, megfontolva. A Teremtés könyvéből tudjuk, hogy a világ teremtése a Szentháromság együttműködéséből jött létre: „Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett” (Ter 1,1-3). Isten szavára létrejött a világ, és a kiárasztott Lelke által életet adott mindennek.
A Szentháromságról tanúskodik Jézus az evangéliumban is. „... az Igazság Lelke  nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is.” Érdemes elmélkednünk a Szentháromság belső életén. Úgy gondolom, sokat tanulhatunk a Szeretetközösségnek ebből a tökéletes valóságából. Nem individualista lények, akik önző módon a saját érdekeik megvalósulását keresik, hanem egymásért élő és elszakíthatatlan egységben tevékenykedő közösség. Így jött létre ez a csodálatos világ és így tartja fenn a Szentháromságos Isten. Arra hív minket, hogy ismerjük meg a Szentháromság titkát, és kapcsolódjunk hozzá. Életünk csak akkor teljesedhet ki, ha mi is közösségben vagyunk Istennel.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan tudok Istennel együttműködni, akár családomban, akár Egyházközösségben vagy barátaim között.

2013. május 25., szombat

Május 25.



Ef 6,14-18                          (Imádkozzatok a Lélekben)
Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért.

Az első Pünkösd óta a Szentlélek hatékony módon jelen van a világban és az Egyházban, de a gonosz lélek is munkálkodik, ő pedig megpróbálja elszakítani az embereket Istentől. Ezért még mindig érvényesek Pál apostol szavai: „Öltsétek föl az Isten fegyverzetét”. Olyan fegyverekről van szó, amelyekkel nem sebezhetjük meg magunkat vagy felebarátainkat, a gonosz szellemek ellen azonban nagyon hatásosak. Ezek pedig a Szentlélek fegyverei, mert amit Szent Pál szerint felveszünk, nem más, mint a Szentlélek adományai vagy gyümölcsei. A Szentlélek maga az igazság lelke, Isten szava élet és lélek. A Szentlélekkel felfegyverkezve álljuk a gonosz szellemek elleni harcot. Ehhez különösen fontos az imádság, a kitartó imádság: Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. „"Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal" (Róm 8,26). A Szentlélek, Isten műveinek alkotómestere az imádságnak is tanítómestere.” (KEK 741)
Feladat a mai napra: Elgondolkozom, hogyan és mivel próbál a gonosz lélek mostanában elszakítani engem az Istennel való kapcsolatomtól, és az Isten mely fegyverére van szükségem ahhoz, hogy ellenállhassak.

2013. május 24., péntek

Május 24.



1Kor 12,1.4-11.28            (a lelki adományok)
Nem akarom, testvérek, hogy a lelki adományokat illetően tudatlanok maradjatok. A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek. ... Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt.

„Mivel a Szentlélek Krisztus Kenete, ezért Krisztus, a test Feje kiárasztja Őt a tagjaiba, hogy táplálja és gyógyítsa őket, kölcsönös tevékenységeiket rendezze, éltesse, tanúnak küldje őket, s az Atyának fölajánlott áldozatához és közbenjárásához társítsa őket az egész világ javára. Krisztus Testének tagjaival az Egyház szentségei által közli Szent és Megszentelő Lelkét.” (KEK 739) A mai napon szánjunk időt arra, hogy végig gondoljuk, hogy milyen lelki adományt és feladatot kaptunk, hogy használjunk vele, és építsük a közösséget. Sokféle lelki adomány létezik, Pál felsorolásában ott szerepel a bölcsesség, tudás, hit, gyógyítás, prófétálás, csodatevés, szellemek elbírálása, különféle nyelvek, és a nyelvek értelmezése. Minden emberben jelen van bizonyos szinten minden lelki adomány, mégis lehetséges, hogy egy-egy adomány kiemelkedik. Sokszor sajnos eltörpülnek a nagyobb adományok, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal és azt gondoljuk, hogy a mi adományunk nem olyan nagy és szép és fontos, mint a másik emberé. Ekkor inkább elrejtjük, vagy figyelmen kívül hagyjuk a saját ajándékunkat. De gondoljuk csak át, amit Pál mond: Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek. – hogy használjon vele! Tehát fontos és értékes a te adományod is! Fedezd fel, élj vele, és építsd vele a világot, a családot, az egyházat!
Feladat a mai napra: Szánjunk időt arra, hogy felismerjük és értékeljük magunkban és azokban, akikkel együtt élünk vagy közösségbe járunk, a különféle adományokat, és adjunk értük hálát Istennek.

2013. május 23., csütörtök

Május 23.



1Kor 12,12-18                   (a Szentlélek és az Egyház)
A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta.

„Így az Egyház küldetése nem hozzáadatik Krisztus és a Szentlélek küldetéséhez, hanem ennek szentsége: az Egyház, mivel egészében és minden tagjában arra küldetik, hogy a Szentháromság közösségének misztériumát hirdesse és tanúsítsa, megvalósítsa és terjessze: Megismételjük, hogy mi valamennyien, miután egy és ugyanazon Lelket kaptuk, tudniillik a Szentlelket, valamiképpen egymással és Istennel eggyé válunk. Jóllehet ugyanis sokan vagyunk és Krisztus az Atya és a saját Lelkét adja mindegyikünknek, hogy bennünk lakjék, e Lélek egy és oszthatatlan, aki a különálló lelkeket (...) önmaga által egységbe fogja, és önmagában valami egyként jeleníti meg. Miként ugyanis "Krisztus" szent testének ereje egy testhez tartozóvá teszi azokat, akikben jelen van, oly módon - gondolom - Istennek mindenkiben benne lakó, egy és oszthatatlan Lelke mindenkit lelki egységbe forraszt. (Alexandriai Szent Cirill).“ (KEK 738)
Szent Pál a mai idézetben Krisztus testének valóságát tárja elénk, és az egységet a különbözőségben hangsúlyozza. „A test ugyan egy, de sok tagja van”. A Szentlélek az, aki lehetővé teszi ezt az egységet a sok tag között. Így már nem ellentét az egység és a sokaság, hanem összetartozik mindkettő. Nem „vagy vagy”-ról van szó, vagy egység vagy különbözőség, hanem, egység és különbözőség. Kérjük ma, hogy a Szentlélek segítsen minket, hogy a mindennapi életünkben és azokban a közösségekben, ahova tartozunk, e szerint a valóság szerint éljünk. Hogy minden egyháztag felfedezze egyetlenségét és örömmel és felelősséggel foglalja el a neki szánt helyet Krisztus testében.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan reagálok, amikor tapasztalom a kapcsolatokban a különbséget, azt, hogy nem vagyunk egyformák, hogy nem egyformán gondolkozunk.

2013. május 22., szerda

Május 22.



ApCsel 8,26-31.34-39                  (a Szentlélek Krisztushoz vonz)
Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj útra és menj délre, a Jeruzsálemből Gázába vezető, elhagyott útra.” Fölkerekedett hát, és elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni. Visszatérőben kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. A Lélek indítást adott Fülöpnek: „Menj és szegődj a kocsi mellé!” Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte: „Érted, amit olvasol?”  „Hogyan érthetném - felelte -, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mellé. ... Az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: „Mondd, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy valaki másról?” Fülöp elkezdte a magyarázatot, és az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: „Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?” Ezzel megállíttatta a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is, az udvari tiszt is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de azért boldogan folytatta útját.

„Krisztus és a Szentlélek küldetése az Egyházban, Krisztus testében és a Szentlélek templomában teljesedik be. Ez az összekapcsolt küldetés ettől kezdve Krisztus híveit bekapcsolja az Ő közösségébe az Atyával a Szentlélekben: a Lélek előkészíti az embereket, kegyelmével megelőzi, hogy Krisztushoz vonzza őket. Ő nyilvánítja ki nekik a föltámadott Urat, eszükbe juttatja szavait és fölnyitja lelküket, hogy megértsék halálát és föltámadását. Jelenvalóvá teszi számukra Krisztus misztériumát, leginkább az Eucharisztiában, hogy megbékéltesse őket, és bevezesse az Istennel való közösségbe, és segítse őket, hogy "sok gyümölcsöt" hozzanak (vö. Jn 15,5.8.16).” (KEK 737) A mai idézetben halljuk, hogy az ősegyház új taggal gyarapodott, akiről bár nem a neve, mégis személyazonosságának megállapítása, foglalkozása maradt ránk: etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú udvari tisztje és főkincstárosa volt. Amellett, hogy az idézet elmondja, mire indította a Szentlélek Fülöpöt, „a Lélek indítást adott Fülöpnek: „Menj és szegődj a kocsi mellé!”, megfigyelhetjük, hogy a Szentlélek az etiópiai férfiban is munkálkodott, és hogy a Lélek előkészítette, kegyelmével megelőzte, hogy Krisztushoz vonzza. Mind a mai napig a Krisztushoz való megtéréshez, mint az Egyházba való beiktatáshoz általában erre a két mozdulatra van szükség: a Szentlélek belső és külső működésére. Elsősorban a Szentlélek az, aki vonz Krisztushoz, de velünk is számol, hogy Fülöphöz hasonlóan mi is munkatársai legyünk, kísérők a Jézus Krisztushoz vezető hit útján.
Feladat a mai napra: A Szentlélek indításaira figyelek, különösképpen arra, hogy kihez vezet, és hogyan kéri tőlem, hogy válaszoljak bizonyos hozzám intézett kérdésekre.

2013. május 21., kedd

Május 21.



Gal 5,16.22-25                   (a Lélek fakaszt általunk gyümölcsöt)
Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.

Arra kéri fel szent Pál a Galáciában lévő közösséget: Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek. Nem elég, hogy csak kérjük a Szentlelket, hogy jöjjön el, hanem engedni is kell neki, hogy szabadon működjön bennünk. Konkrét viselkedésünkben mutatkozik meg, hogy a Lélek szerint élünk-e, valamint a Szentlélek gyümölcsein keresztül, amelyek Pál szerint szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Figyeljük meg ma, hogyan jelent meg a Szentlélek gyümölcse életünkben. Amikor pedig megjelenik, a körülöttünk lévő emberek felfedezhetik, hogy hívők vagyunk, azaz hogy Isten gyermekei vagyunk. „A Lélek ezen ereje által tudnak Isten fiai gyümölcsöt hozni. Ő, aki beoltott minket az igaz Szőlőtőbe, a Lélek fakaszt általunk gyümölcsöt, ami "szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás" (Gal 5,22-23). A Lélek a mi életünk; minél inkább megtagadjuk önmagunkat (vö. Mt 16,24-26), annál tevékenyebbé tesz bennünket a Lélek (vö. Gal 5,25): A Szentlélek által adatik a visszahelyezés a Paradicsomba, a fölmenetel a mennyek országába, a visszatérés a fogadott fiúságba: az, hogy megkapjuk a bizalmat, hogy Atyánknak szólíthassuk Istent, örökösei leszünk Krisztus kegyelmének, a világosság fiainak hívnak, és részesei vagyunk az örök dicsőségnek (Nagy Szent Basziliosz).” (KEK 736)
Feladat a mai napra: Igyekszem a Szentlélekkel együttműködve hitelesen megélni istengyermekségemet, akiről mondhatják, hogy türelmes, kedves, jóságos stb.

2013. május 20., hétfő

Május 20.



Róm 5,1-5                          (a Szentlélek Isten ajándéka)
Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.

Milyen jó, hogy a mai napon, Pünkösdhétfőn továbbra is ünnepelhetjük Isten ajándékát, Szentlelkét. Nélküle nem tudnánk élni keresztény hivatásunkat, küldetésünket, amely a belőle fakadó szeretetben gyökerezik. „Megértettem, hogy a Szeretet magában foglalja az összes hivatásokat, hogy a Szeretet a minden, hogy átfog minden időt és minden teret (…) Egyszóval, hogy örökkévaló! (…) végre megtaláltam hivatásomat (…) Az én hivatásom a Szeretet!”, írja az egyik egyháztanító, Kis Szent Teréz önéletrajzában. „"Az Isten szeretet" (1Jn 4,8.16); és a szeretet az első ajándék, amely minden mást magában foglal. Ez a szeretet "áradt ki szívünkbe a Szentlélek által, aki nekünk adatott" (Róm 5,5). (KEK 733) „Mivel a bűn következtében meghaltunk vagy legalábbis megsebesültünk, a szeretet ajándékának első hatása bűneink bocsánata. A Szentlélek közlése (2Kor 13,13) az Egyházban a megkeresztelteket visszaállítja a bűn miatt elvesztett istenhasonlóságba. (KEK 734) „Ezután a Lélek a "foglalóját", más szóval "zsengéjét" adja örökségünknek (vö. Róm 8,23; 2Kor 1,22): magának a Szentháromságnak az életét, mely nem más, mint úgy szeretni, "ahogy Ő szeretett bennünket" (vö. 1Jn 4,11-12). Ez a szeretet (karitász, melyről az 1Kor 13 beszél) a Krisztusban való új élet elve, mely azáltal vált lehetségessé, hogy megkaptuk a "leszálló Szentlélektől az erőt" (ApCsel 1,8). (KEK 735) Adjunk hálát ma a Szentléleknek első ajándékáért, hogy általa képessé tesz bennünket, hogy szeressük Őt és embertársainkat. Igen szükségünk van arra a szeretetre, amely általa árad ki szívünkbe. Sokszor tapasztaljuk a mindennapi életünkben, hogy nem könnyű szeretni, újra szeretni, továbbra szeretni és nem belefáradni a szeretetbe. Érezzük, hogy csupán saját erőnkből nem tudnánk. A Szentlélek segítségével azonban tudunk újra a szeretet mellett dönteni, a bennünk lévő szeretet forrásából meríteni. A szeretet nem egy érzés, hanem egy döntés, ahogyan azt Kis Szent Teréz életének példája bizonyítja. Akkor is szeretett, amikor nehéz volt számára: pl. annak a nővérnek nyújtotta legszebb mosolyát, akit a legnehezebben viselt el. „Köszönöm, Szentlélek, hogy újból és újból kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.”
Feladat a mai napra: Olyan embertársamhoz fordulok szeretettel, akivel nehezebben alakul kapcsolatom.

2013. május 19., vasárnap

Május 19.



ApCsel 2, 1-11; 1 Kor 12, 3b-7. 12-13; Jn 20, 19-23
Testvéreim! Senki sem mondhatja magától: ,,Jézus az Úr!'', csak a Szentlélek által. A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a csodajelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Így van ez Krisztussal is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk keresztségünk által: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok vagyunk. Valamennyiünket ugyanaz a Lélek töltött el.

Pünkösd a Szentlélek eljövetelének és az Egyház születésének ünnepe. Ünnepeljük örömmel és hálás szívvel Istennek ezt a nagy ajándékát: a Szentlélek és az Egyház ajándékát. Pünkösd napján (a hét húsvéti hét végén) Krisztus húsvétja a Szentlélek kiáradásában teljesedik be, aki mint isteni személy nyilváníttatik ki, adatik és közöltetik: az Úr Krisztus a maga teljességéből bőségesen árasztja a Lelket (vö. ApCsel 2,33-36).” (KEK 731) „Ezen a napon a Szentháromság teljesen ki lett nyilatkoztatva. E naptól kezdve a Krisztus által hirdetett Ország megnyílik azoknak, akik benne hisznek: a test alázatában és a hitben már részesednek a Szentháromság közösségében. A Szentlélek a maga szüntelen eljövetele által vezeti be a világot "a végső időkbe", az Egyház idejébe, az Országba, amely már örökségként a birtokunkban van, de még nem teljesedett be: Láttuk az igaz Világosságot, megkaptuk az égi Lelket, megtaláltuk az igaz hitet: imádjuk az oszthatatlan Háromságot, mert Ő üdvözített minket (Bizánci zsolozsma, pünkösdi vecsernye).” (KEK 732)
„Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk keresztségünk által”. Az egy Lélekben mi, a különféle tagok, az egy Egyházhoz tartozunk. Isten a Szentlélek által különféle szolgálatokat, feladatokat oszt ki Egyházában. „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.” Mint egy nagy zenekarban, ahol különböző hangszerek vannak és nem mindenki játszik ugyanazon a hangszeren, úgy az Egyházban is minden tagnak sajátos szolgálata van, hogy az harmóniában és egységben épüljön fel. A másik gondolat pedig, hogy emberi korlátainkból fakadóan nem lennénk képesek több feladatot egyszerre elvégezni. Isten jól ismer bennünket, és végtelen bölcsessége szerint osztja szét mindenkinek a Lélek ajándékait és a szolgálat lehetőségeit. „A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele”. Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk, hogyan kapták meg az apostolok Pünkösdkor a Szentlelket és a nyelveken való beszéd adományát: „Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek indította őket”. Vajon miért kapták ezt az adományt? Nem azért, hogy dicsekedhessenek vele, hanem azért, hogy az örömhír eljusson minden emberhez. „Mi mindannyian úgy halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit!'' Isten csodás tetteiről beszéltek, Jézus feltámadásáról, arról, hogy Ő a Messiás. A Szentlélek ajándékait azért kapták, hogy Isten Országának építésén fáradozzanak. Kérjük Istentől, hogy a Szentlélek árassza ki ajándékait az egész világra ma is, ránk is, és segítsen minket, hogy nagylelkűen szolgáljunk a kapott ajándékokkal.
Feladat a hétre: Hálás lelkülettel és örömmel tegyem meg azt, amit Istentől kapott feladatul kaptam az Egyházam, a közösségem és minden ember javára.

2013. május 18., szombat

Május 18.



Jn 20,19-23                        (Jézus ajándékozza a Szentlelket, "rálehelve" tanítványaira)
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”

„Csak amikor eljött az óra, melyben Jézusnak meg kellett dicsőülnie, ígéri meg a Szentlélek eljövetelét, amiatt, hogy az Ő halála és föltámadása lesz az atyáknak adott ígéret beteljesedése (vö. Jn 14,16-17.26; 15,26; 16,7-15; 17,26): az igazság Lelkét, a másik vigasztalót, a Paraklétoszt Jézus imádságára fogja ajándékozni az Atya; az Atya fogja küldeni Jézus nevében; Jézus pedig az Atyától fogja küldeni Őt, mert az Atyától származik. A Szentlélek eljön, meg fogjuk ismerni Őt, mindig velünk lesz; velünk fog lakni; mindenre megtanít majd minket, és eszünkbe fog juttatni mindent, amit Jézus mondott, és tanúságot fog tenni róla; be fog vezetni a teljes igazságba és meg fogja dicsőíteni Krisztust. Ami a világot illeti, azt meg fogja szégyeníteni a bűn, az igazság és az ítélet kérdésében.” (KEK 729) „Végül eljött Jézus Órája (vö. Jn 13,1; 17,1): Jézus az Atya kezébe adja a lelkét (vö. Lk 23,46; Jn 19,30) akkor, amikor halála által legyőzte a halált "az Atya dicsősége által föltámasztva a halálból" (Róm 6,4); majd ajándékozza a Szentlelket, "rálehelve" tanítványaira (vö. Jn 20,22). Ettől az órától kezdve Krisztus és a Lélek küldetése az Egyház küldetésévé válik: "Amint engem küldött az Atya, Én is küldelek titeket" (Jn 20,21, vö. Mt 28,19; Lk 24,47-47; ApCsel 1,8).” (KEK 730) Pünkösd előtt egy nappal ismét  fontolgathatjuk mindazt szívünkben, amit Jézus mondott nekünk a Szentlélekről, valamint amit e hét alatt felfogtunk a Szentlélekből. Hagyjuk, hogy Jézus megjelenjen és újból átadja Szentlelkét: „Vegyétek a Szentlelket!” Tudja, hogy szükségünk van rá, hogy folytathassuk ránk bízott küldetésünket.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogy milyen indításokat ad nekem a Szentlélek, hogy jobban kamatoztassam kapott adottságaimat, adományaimat a felebarátok és az Egyház javára.

2013. május 17., péntek

Május 17.



Jn 7,33-39                          (Jézus apránként utalt Szentlélekre)
Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak.” Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus.

„A Fiú és a Szentlélek egész küldetése az idők teljességében abban áll, hogy a Fiú megtestesülésétől kezdve az Atya Lelkének Fölkentje: Jézus a Krisztus, a Messiás. A hitvallás egész második fejezetét ennek fényénél kell olvasni. Krisztus egész műve a Fiú és a Szentlélek összekapcsolt küldetése. Most csak arról szólunk, ami a Szentlélekre vonatkozik, tudniillik, hogy Jézus megígéri és a megdicsőült Úr ajándékozza Őt.” (KEK 727) „Jézus a Szentlelket mindaddig nem nyilatkoztatta ki teljesen, amíg Ő maga halálával és föltámadásával meg nem dicsőül. Apránként azonban utalt rá még a sokaságnak szóló tanításában is, amikor kinyilatkoztatja, hogy az Ő Teste eledel lesz a világ életéért! (Vö. Jn 6,27.51.62-63). Nikodémusnak (vö. Jn 3,5-8a), a szamariai asszonynak (vö. Jn 4,10.14.23-24) és azoknak is, akik részt vettek a sátoros ünnepen (vö. Jn 7,37-39) utal rá. Tanítványainak nyíltan beszél, amikor az imádságról szól (vö. Lk 11,13) és a tanúságtételről, amit nekik kell tenniük (vö. Mt 10,19-20).” (KEK 728)
A mai imádságban gondoljuk át, vajon kihez szoktunk fordulni, ha szomjazunk? És mitől várjuk, hogy oltsa lelki szomjunkat? Jézus ma újra hozzánk intézi meghívását: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék”. Nem véletlen, hogy Jézus pont a sátoros ünnep utolsó napján tette ezt felszólítást. Mert ezen a napon a papok a reggeli áldozat bemutatásakor ünnepélyesen merítettek a Siloe tavából, a vizet egy aranykannában fölvitték a templomba, és az égőáldozat oltárára kiöntötték. Az oltárról lecsurgó víz az élő víz jelképe lett. Most pedig Jézus az ünnepi sokaságnak más vizet kínál. Nem a Siloe tavából kell már vizet meríteni, hanem Jézushoz kell fordulni. Mert ő az, akit az Atya küldött, hogy az emberek mély szomját oltsa. A hit által kapja meg az ember az élő vizet: aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig nem más, mint a Szentlélek teszi lehetővé. Köszönöm, Jézus, hogy ismered mély szomjúságunkat. Köszönöm, hogy nálad megtaláljuk az élő víz forrását. És köszönöm, hogy már részesültünk benned hívőként a Szentlélek ajándékában. Add, hogy másokat is részesültessünk a szeretet bennünk szüntelenül fakadó forrásából.
Feladat a mai napra: Kérem, hogy a Szentlélek segítsen, hogy észrevegyem a körülöttem lévő emberek szomját, szeretet utáni vágyakozását, és ez indítson arra, hogyan meg tudjam könnyíteni életüket a szeretet egy gesztusával.

2013. május 16., csütörtök

Május 16.



ApCsel 1,4-9.12-14          (Mária áhítatosan imádkozik tanítványokkal)
Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyről - úgymond - tőlem hallottatok: Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?”  „Nem tartozik rátok - felelte -, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. ... Erre az Olajfákról elnevezett hegyről visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.

„Máriában a Szentlélek valósítja meg az Atya jóakaratú tervét. A Szentlélektől foganja és szüli a Szűz Isten Fiát. Szüzessége a Lélek és a hit ereje által egyedülálló termékenységgé válik (vö. Lk 1,26-38; Róm 4,18.21; Gal 4,26-28).” (KEK 723) „Máriában a Szentlélek nyilvánítja ki az Atyának a Szűz Fiává lett Fiát. Mária a végső teofánia égő csipkebokra: ő, a Szentlélektől betöltött, megmutatja az Igét testének alázatában, és megismerteti Őt a szegényekkel (vö. Lk 2,15-19) és a pogányok zsengéjével (vö. Mt 2,11).” (KEK 724) „Végül a Szentlélek Mária által kezdi Krisztussal közösségbe vinni az embereket, "akikre a jó akaratú Isten szeretete irányul" (ők Isten "jó akaratának" emberei) (vö. Lk 2,14), és mindig az alázatosak az elsők, akik Őt elfogadják: a pásztorok, a háromkirályok, Simeon és Anna, a kánai jegyesek és az első tanítványok.” (KEK 725)
„A Szentlélek küldetésének végén Mária lesz az "asszony", az új Éva, "az élők anyja", "a teljes Krisztus" anyja (vö. Jn 19,25-27). Ilyen minőségében látjuk együtt a Tizenkettővel: "egy szívvel, egy lélekkel áhítatosan imádkozva" (ApCsel 1,14) "az utolsó idők" hajnalán, amelyet a Szentléleknek kellett ébreszteni pünkösdkor az Egyház kinyilvánításával.” (KEK 726) Ma gondolatban kísérhetjük Máriát és a tanítványokat az emeleti terembe, és velük együtt imádkozva várakozzunk Pünkösd ünnepére, hogy idén újra Isten árassza ránk és az Egyházra Szentlelkét. Vajon milyen feszült várakozással várták a tanítványok, hogy beteljesedjenek a feltámadt Krisztus nekik mondott utolsó szavai: „Ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni. … Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét”. Megkérdezték talán magukat, vajon mit fognak érezni, amikor a Szentlélek száll le rájuk? Máriára tekintve és egész előttük elvonuló életére sejtették, mit jelent a Szentlélek erejében élni, odaadni magát Istennek. Hagyjuk, hogy Mária nekünk is mondja el élete titkát, hogyan munkálkodott a Szentlélek életében.
Feladat a mai napra: Arra keresem az alkalmat, hogy legalább egy valakivel imádkozzak el egy, a Szentlélekhez intézett imádságot.

2013. május 15., szerda

Május 15.



Sir 24,14-16.24-31           (Mária a Bölcsesség Széke)
Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén. … Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél!. Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.«

„Mária, Isten szentséges Anyja, a mindig Szűz, a Fiú és a Lélek küldésének legnagyszerűbb műve az idők teljességében. Az Atya - az üdvösség tervében, s mivel az Ő Lelke azt majd elő fogja készíteni - először a lakóhelyet gondolta el, ahol az Ő Fia és az Ő Lelke az emberek között lakhatnak. Ilyen értelemben az egyházi hagyomány a Bölcsességről szóló legszebb szövegeket Máriára vonatkoztatva olvassa (Péld 8,1-9,6; Sir 24): Máriáról a liturgiában úgy beszélünk és énekelünk, mint "a Bölcsesség Székéről". (KEK 721) Máriában kezdenek mutatkozni "Isten csodatettei", melyeket a Szentlélek Krisztusban és az Egyházban fog beteljesíteni: „A Szentlélek kegyelmével előkészítette Máriát. Illett, hogy "kegyelemmel teljes" legyen Anyja Annak, akiben "testi formában az istenség egész teljessége lakozik" (Kol 2,9). Mária tiszta kegyelemben, bűn nélkül fogantatott, s mint az összes teremtmény között a legalázatosabb, mindenkinél alkalmasabb volt a Mindenható kimondhatatlan ajándékának fogadására. Gábriel arkangyal helyesen köszönti mint "Sion leányát": "Ave!" azaz `örvendezzél' (vö. Szof 3,14; Zak 2,14). Mária énekével (vö. Lk 1,46-55) Isten egész népe, tehát az Egyház hálaadását is küldi az Atyához a Szentlélekben, mivel bensőjében hordozza az örök Fiút.” (KEK 722) Mária, mint Isten népe, szeretnénk együtt ujjongani ma veled a Szentlélekben és megköszönni egész életedet, létedet. Köszönjük, hogy a szép szeretetnek az Anyja vagy, a Bölcsesség Széke, Sion leánya.
Feladat a mai napra: Konkrét szándékkal egy tized rózsafüzért imádkozom., azzal a titokkal: „aki nekünk a Szentlelket elküldte”.

2013. május 14., kedd

Május 14.



Jn 1,29-34                        (János előfutár, próféta és Keresztelő)
Másnap, amikor János látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.” Ezután János tanúsította: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”
A mai idézet és az Egyház Katekizmusának részei Szent János alakját állítják elénk mint az Úr előfutárát, mint prófétát és mint keresztelőt. Érdemes figyelni, hogyan végezte a Szentlélekben sajátos küldetését, és hogy hogyan ismerte fel magának a Szentléleknek a  jelentését. „János "az eljövendő Illés" (vö. Mt 17,10-13). A Szentlélek tüze lakik benne és futtatja (mint előfutárt) az Úr előtt, aki jön. Jánosban, az előfutárban a Szentlélek készít "az Úrnak tökéletes népet" (Lk 1,17).” (KEK 718) „János "több, mint próféta" (vö. Lk 7,26a): Szentlélek őbenne teljesíti be "a próféták által mondottakat". János zárja le a prófétáknak Illéssel kezdődött ciklusát (vö. Mt 11,13-14). Hirdeti, hogy küszöbön áll Izrael vigasztalása; ő az érkező Vigasztaló "hangja" (vö. Jn 1,23; Iz 40,1-3). János, miként majd a Szentlélek is, "tanúságul jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról" (Jn 1,7; vö. Jn 15,26; 5,33). Így Jánosban a Szentlélek beteljesíti "a próféták vizsgálódásait" és az angyalok "vágyakozását" (vö. 1Pt 1,10-12): "Akire majd látod, hogy leszáll a Lélek, és rajta marad, Ő az, aki Szentlélekben keresztel. És én láttam és tanúskodtam róla, hogy Ő az Isten Fia. (...) Íme, az Isten Báránya!" (Jn 1,33-36) (KEK 719) „Végül a Szentlélek az előkép-Keresztelő Jánossal elindítja azt, amit Ő maga Krisztussal és Krisztusban fog megvalósítani: az "istenhasonlóság" visszaállítását az emberben. János keresztsége a bűnbánatra szólt, a vízben és Lélekben való keresztség új születés lesz (vö. Jn 3,5).” (KEK 720)
Feladat a mai napra: János jellemző tulajdonságával, az alázattal felhívom  mások figyelmét Jézus személyére.