XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. május 31., kedd

Május 31.



Jn 2,1-12                            (Mária felfedezi a bajt és tapintatosan, gyorsan cselekszik)
1Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. 2Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. 3Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” 4Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” 5Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” 6Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. 7Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. 8Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. 9Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt, 10s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” 11Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. 12Aztán lement anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott.

A betegség, főleg, ha súlyos, mindig krízist okoz az ember életében, és mélyre hatoló kérdéseket vet fel. Az első percben gyakran lázadunk: miért éppen velem történt ez meg? Talán elkeseredünk, arra gondolunk, hogy mindennek vége, már semminek nincs értelme.
Ezek a helyzetek egyrészt Istenbe vetett hitünk próbáját jelentik, ugyanakkor megmutatkozhat számunkra a hit pozitív ereje is. Nem mintha eltüntetné a betegséget, a fájdalmat, vagy a belőlük fakadó kérdéseket; hanem mert megadja a kulcsot ahhoz, hogy felfedezzük annak mélyebb értelmét, amit megélünk; a kulcsot, amely segít meglátni, hogy a betegség hogyan válhat a Jézushoz való szorosabb kötődés útjává, aki mellettünk lépked, keresztet hordozva. És ezt a kulcsot az édesanyjától, Máriától kapjuk meg, aki jól ismeri már ezt az utat.
A kánai menyegzőn Mária az aggódó asszony, aki észreveszi az ifjú pár számára oly fontos dolgot: elfogyott a bor, az ünnep vidámságának szimbóluma. Mária felfedezi a bajt, bizonyos értelemben a magáénak érezve azt, és tapintatosan, gyorsan cselekszik. Nem csak szemlélő marad, még kevésbé késlekedik azzal, hogy ítéletet alkot, hanem Jézushoz fordul, és elé tárja a problémát úgy, ahogy van: „Nincs több boruk” (Jn 2,3). És amikor Jézus a tudomására hozza, hogy még nem jött el megnyilatkozásának ideje, (Jn 2,4), így szól a szolgákhoz: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5). És Jézus ekkor csodát tesz, nagy mennyiségű vizet borrá változtatva, amely azonnal a legjobb bornak bizonyul az ünnepségen. (Ferenc pápa Üzenete a betegek 24. Világnapjára).
Feladat a mai napra: Azon elgondolkozom, hogyan szoktam reagálni, amikor bajban vagyok, és ilyenkor kihez fordulok segítségre. Mit várok nehéz helyzetben, betegségben Jézustól? Beszélek róla vele.

2016. május 29., vasárnap

Május 30.



Lk 4,18-19           (Bízzuk magunkat az irgalmas Jézusra)
„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.”

A betegek 24. világnapja lehetővé teszi számomra, hogy különösen közel kerüljek hozzátok, kedves beteg embertársaim, valamint azokhoz is, akik ápolnak benneteket.
Miután erről a napról a Szentföldön ünnepélyes keretek között emlékeznek majd meg, ebben az évben azt javaslom, hogy a kánai menyegző evangéliumi történetéről elmélkedjünk (Jn 2,1-11), ahol Jézus az édesanyja közbenjárására vitte végbe első csodáját. A kiválasztott téma: Bízzuk magunkat az irgalmas Jézusra, ahogy Mária tette: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond” (Jn 2,5), jól illeszkedik az Irgalom Rendkívüli Jubileumi Szentéve kereteihez is. A világnap központi, eucharisztikus megünneplésére 2016. február 11-én, a lourdes-i Szűz Mária liturgikus emléknapján kerül sor, éppen Názáretben, ahol „az Ige testté lett, és közöttünk élt” (Jn 1,14). Jézus Názáretben kezdte megváltó küldetését azáltal, hogy Izajás próféta szavait magára vonatkoztatta, amint arról Lukács evangélista tudósít: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Lk 4,18-19). (Ferenc pápa Üzenete a betegek 24. Világnapjára).
Feladat a mai napra: A nap folyamán többszörösen fordulok Jézushoz és ismételem ugyanazt a mondatot, pl. „Bízom benned, irgalmas Jézusom”.

Május 29.



Ter 14, 18-20; 1 Kor 11, 23-26; Lk 9, 11 b-17
Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította. A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: ,,Bocsásd el a népet -- figyelmeztették --, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.'' ,,Ti adjatok nekik enni'' -- válaszolta. ,,Csak öt kenyerünk és két halunk van -- mondták. -- El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.'' Mintegy ötezer férfi volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: ,,Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.'' Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.

Úrnapja van. Ma különleges figyelemmel tekintünk Krisztus Szent Testére és Vérére. Azt ünnepeljük, hogy Jézus az Oltáriszentségben a világ végéig köztünk maradt. Az ünnephez kapcsolódóan Lukács Evangéliumából a csodálatos kenyérszaporítás eseményét idézzük fel. Lukács evangélista az Eucharisztia előképét látja ebben a csodában. A csodát megelőzően Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utánament. Mit kerestek nála? Vajon Jézus most lett az új „sztár”, ahogyan az emberek minden időben keresik a hőst, a modellt, a mintaképet? Jézus sohasem engedte, hogy a tömeg „sztárrá” vagy királlyá tegye. Jézus nem utasította és küldte el a tömeget, hanem „szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.” Sőt, még egy lépéssel tovább ment: gondoskodott a testi táplálékukról. Ahelyett, hogy elküldte volna őket, ahogyan azt kérték tőle tanítványai, „hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak”, Jézus az apostolokon keresztül táplálta a sok-sok embert. Megmutatta, hogy Neki hatalma van a világ dolgai felett. Talán az emberek nem is aggódtak amiatt, hogy mit fognak enni, annyira lekötötte őket Jézus tanítása. Sokan talán a csodára se figyeltek fel, csak egyszerűen örültek annak, hogy kaptak ennivalót és jóllaktak. Ez az esemény csak előképe volt annak a tápláléknak, amit Isten Jézuson keresztül akart adni minden embernek: Jézus Testét és Vérét. Jézus tudta, hogy most még jobban fognak rajongani érte, ezért figyelmezteti őket: „Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek” (Jn 6, 26-27). Mivel Urunk Jézus az utolsó vacsorán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ”Vegyétek és egyétek, ez az én testem”, mi már táplálkozhatunk akár naponta is abból a csodálatos eucharisztikus kenyérből, amelyben Jézus maga van jelen.
Feladat a mai napra: Vágyakozom-e arra, hogy a lelki táplálékot, az Eucharisztiát minél gyakrabban magamhoz vegyem?

2016. május 28., szombat

Május 28.



Mt 25,14-23                       (hűség)
Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. - Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!

Talán sokunknak ismerős az a családi helyzet, amelyről egy édesanya beszámolt: Mivel el kellett mennie, a 17 éves fiától kérte, hogy az ebéd után mosogasson el. Amikor haza jött, megtalálta a piszkos edényeket az mosogatóban. Ahelyett hogy örülhetett volna, elkezdett bosszankodni rajta. - A harmonikus együttlét a családban attól is függ, hogyan végezzük el ránk bízott feladatainkat és hogyan látjuk el családi kötelességeinket. Az családi együttlétet kockáztatjuk, ha nem vagyunk hűségesek ígéreteinkhez, feladatainkhoz. Ha ebben a pünkösdi időben a Szentlélek vezetésére figyelünk, arra is fog sarkallni bennünket, hogy növekedjünk a hűségben a mindennapi életünkben, a kis dolgokban mint a nagy dolgokban egyaránt, az egymás valamint az Isten iránti hűségben. „Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi.” (MTörv 7,9) Isten a hűséges Isten, mert mindig hűséges ígéretéhez, szövetségéhez, szavához. Akkor sem változik véleménye, ha a másik, a szövetségese nem tartja be kötelességét. Szent Pál ezt így fejezi ki: „de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg” (2Tim 2,13 ). Másrészt pedig, ha mi hűek vagyunk, Isten örülni fog: Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Örüljünk mi is a másik családtag hűségének a mindennapi apró dolgokban és ne nézzünk át fölöttük. A pozitív visszajelzés buzdíthatja a másikat még nagyobb hűségre. (IS)
Feladat a mai napra: Megvizsgálom, hogyan végeztem el az utóbbi időben családi feladataimat. Ha valamiben elmaradtam, ma nekiállok.

2016. május 27., péntek

Május 27.



1 Pét 3,13-18                     (szelídség)
13Ki árthat nektek, ha buzgók vagytok a jóban? 14De még ha szenvedtek is az igazságosságért, boldogok vagytok. Ne féljetek fenyegetéseiktől és ne engedjétek, hogy megzavarjanak benneteket! 15Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. 16De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak. 17Jobb ugyanis, hogy ha Isten úgy akarja, akkor inkább a jótetteitekért szenvedjetek, mintsem gonoszságaitokért. 18Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de Lélek szerint életre kelt.
Jézus, mikor térítő útra küldi őket, azt bízza rájuk, hogy ezt a feladatukat szelídséggel végezzék. Ez a 2000 éves indítás ma is időtálló. A jóságos XXIII. János pápa szelíd szeretettel akarja a katolikus liturgiát a szívünkbe, az értelmünkbe oltani. Azt akarja, hogy a szentmise latin szavait is saját nyelvünkön imádkozzuk, hogy békejobbot nyújtsunk a mellettünk imádkozónak, mondván: „Béke veled.”
Jézus, az Atya Lelkének Fölkentje, aki a Szentlélekben arra hív minket: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”. (Mt 11,28) A Szentlélek az, aki a mi szívünket szelíd szívvé átalakíthatja. Alakoque szent Margitnak Jézus Szíve nagy jelenésével, a Lélek feltárja Isten végtelen irgalmasságát, a szelíd, irgalmas jóságot. És így a Jézus Szíve tisztelet bejárja a világot.
Teréz anya kistestvérei Európa rideg szívétől távol, Ázsiában imádságos, szelíd szeretettel szedik össze Isten nevében az utcára kitett éhező, szomjazó, haldokló, végelgyengülésben szenvedő öregeket, emberroncsokat, Isten gyermekeit. A Szentlélek kiáradásával a segítő szeretet sok fiatal nőt vezérelt Teréz anyához, akit ebben az évben avat szentté a jóságos, szent elődei nyomdokán járó, szeretett, Ferenc pápánk.
Most, Pünkösd ünnepe után is könyörögjünk: „Jöjj el Szentlélek Isten!” „Jöjj el és add meg szelídségedet, hogy szelíden tegyünk tanúságtételt hitünkről és sugározzuk Jézus szelídségét.” (KoI)
Feladat a mai napra: A Szentlélek segítségével arra figyelek ma, hogy szelíden beszélek és viselkedem.