XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. március 31., szombat

Március 31.



Iz 53,12                               (Jézus testét leveszik a keresztről és sírba helyezik)
A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában.

Miután látták, hogy meghaltál, átdöfték lándzsával oldaladat, és vér és víz folyt ki belőle. Levettek a keresztről, és új sírboltba helyeztek el. A gonoszok közt adtak neked sírboltot, bár nem vittél végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szádban. A halál, a küzdelem utáni nagy csend pillanata ez. Ha eddig küzdöttünk és lázadoztunk a halál ellen, most már nem. Beleadtuk magunkat és kinyílt számunkra az élet ajtaja. Innentől már másként látjuk a világot, saját életünket. Átértékelődtek a dolgok. Ami korábban fontos volt, most mellékessé vált, más csak egy számít, a teljes jelenlét a szeretetben. Egyé váltunk Veled és te velünk. Te felvetted emberi testünket, mi pedig felvehetjük most megdicsőült testedet. Már nincs, ami elválaszthatna minket tőled, sem betegség, sem halál, sem küzdelem. Az sem számít, hol temetnek el, mit gondolnak rólunk. Csak egy számít: te mit gondolsz, a te tekinteted, a te végtelen bölcsességed. Arimateai József és Nikodémus számára, aki gondoskodtak temetéseden, nem voltál gonosztevő. Ők is tudták, felismerték, amit a római százados megvallott, miután látta, hogyan haltál meg: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” (Mk 15,39). Isten gyermekeinek más a halála, mint a világ fiainak. Haláluk tanúságtétel. Kérlek, Uram, add, hogy az én halálom is tanúságtétel legyen, hogy rajtam keresztül is felismerhessék, hogy Te vagy az Élet Ura, az Üdvösség Záloga.

Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. „Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.”

Feladat a mai napra: Napomat igyekszem lelki csendben és hálaadásban megélni, ha lehetőségem van, elmegyek szentsírt látogatni, és ott időzni Jézussal. Este pedig elmegyek feltámadási misére.

2018. március 30., péntek

Március 30.



Iz 53,11                               (Jézus meghal a kereszten)
Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották.

Jézus, meghaltál értünk a kereszten. Valóban, erőszakos ítélettel végeztek veled. Ugyan ki törődik ügyeddel? Megkapták, amit akartak. Látszólag a gonosz győzött rajtad. Kitéptek az élők földjéből, mert azt gondolták, hogy „jobb ha egy ember hal meg a népért” (Jn 18,14). Milyen elviselhetetlen számunkra a halál gondolata, akár csak a naponta megtörténő apró haláloké is. Olyan világban élünk, ahol nincs halálnak nincsen helye, és mindent megtesznek azért hogy hosszabbítsák az ember életét. Ugyanakkor a médiák minden csatornájában látunk holttesteket. Milyen érzéketlenek lettünk magunk is ezek a képek ellen! Mégis, amikor saját halálunkkal vagy egy hozzánk nagyon közel álló ember halálával szembesülünk, már nem lehetünk közömbösek. Ugyan ki törődik ügyével? Igen, törődöm! Lehet, hogy a világ megfeledkezik a halottakról. De mi nem nyugodhatunk bele az elmúlásba. Milyen sors vár rá, vár majd rám? Keresztes Szent János mondja: hogy életünk végén csak az számít, hogy mennyit szerettünk, és engedtük, hogy szeressenek minket. Hogyan élem betegségemet, küzdelmeimet? Vajon a szeretet iskolája lett számomra, engedtem, hogy engem még jobban szeressél? Jézus, amikor rád tekintünk a kereszten, azt a jó barátot láthatjuk, aki szeretetből odaadott értünk mindent, egész életét, hogy megváltson minket mindattól, ami megkötözve, és a szeretettől távol tart minket, legfőképpen a bűntől. Kérlek, könyörülj rajtunk! Segíts, hogy ne lázadjunk a halál, a lemondás ellen, és a szeretet néha fájdalmas útjai ellen, hanem teljesen át tudjuk magunkat adni Neked, a te kezébe tudjuk helyezni magunkat, végtelen bizalommal és határ nélkül, hogy így megnyíljék számunkra és szeretteink számára is az élet kapuja.
Feladat a mai napra: Részt veszek a nagypénteki liturgián, és felajánlom önmagamért és szeretteimért.

2018. március 29., csütörtök

Március 29.



Iz 53,10                               (Jézust megfosztják ruháitól és keresztre szegezik)
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.

Jézus, megérkeztél a koponyák helyére, a Golgotára. „Amikor a katonák fölfeszítették Jézust,  fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is.” (Jn 19,23). Eddig egyedül vitted a keresztedet, egyedül jártad az utad, most azonban már az emberek kezébe kerültél, mások bánnak el veled. Megkínoztak, felszögeztek a keresztre és te alázattal viselted, nem védekeztél ellenük. Elvették ruháidat, mindenedet, amid csak volt, látszólag még emberi méltóságodat is, és hagytad, hogy megtegyék veled. Amikor életünk utolsó állomásaira érünk, amikor egy betegség, vagy súlyos válsághelyzet áll elő, mindig arra kényszerülünk, hogy valamit fel kell adnunk magunkból. Fel kell hagynunk régi szokásainkkal, gondolkodásmódunkkal, bánásmódunkkal, ahhoz, hogy gyógyulás, kiengesztelődés tudjon megtörténni. Milyen fájdalmas számunkra, elveszítenünk azokat a dolgokat, amelyek jellemeznek bennünket. Te engedted, hogy megfosszanak téged mindentől, mert tudtad, hogy a legdrágábbat nem tudják elvenni tőled: Isteni mivoltodat. Uram, kérlek segíts nekünk felismernünk mi az, amiről le tudunk, vagy esetleg kell is mondanunk, ami lecserélhető, feladható, amit el kell engednünk. És kérlek segíts megerősödnünk örökké tartó értékünkben: istengyermeki méltóságunkban: hogy a tieid vagyunk, és a te kezeidből senki sem ragadhat ki bennünket. Add, hogy ahol egyre több dolgot, sőt saját életünket is el kell engednünk, egyre mélyebben összekovácsolódjunk Veled.
Feladat a mai napra:  Milyen konkrét dolgot akarok ma elengedni, amihez különben nagyon ragaszkodom?

2018. március 28., szerda

Március 28.



Iz 53,9                                 (Jézus harmadszor esik el a kereszttel)
Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.

Jézusunk, harmadszor is elestél a kereszt terhe alatt. Mi volt számodra a legkeményebb teher? Nemde az ember hitetlensége, hűtlensége, tévelygése, és az irántad való mély bizalmatlansága, ami miatt inkább a saját útjaira tért, és eltávolodott tőled? Amikor ember már nem hisz jóságodban, hanem azt feltételezi rólad, hogy rosszat akarsz neki, hogy nem a boldogság útjára akarod vezetni őt, hanem a pusztulásba. Igen, a bizalmatlanságtól szétszéledünk, mint a juhok. És újabb, legkeményebb esésünk, amikor a magunk útjára térünk. Az orvos által tanácsolt gyógyulás útja sokszor fájdalmas út, és mi nem vagyunk már képesek arra, hogy a fájdalmat elviseljük, mert azt mondják nekünk, hogy a fájdalom rossz. Uram, ha az utunkon azt tapasztaljuk, hogy még több nehézségünk támad, hogy testi-lelki fájdalmunk ismét csak erősödik, és nem akar megszűnni, azt gondoljuk, hogy rossz úton járunk. Pedig lehet, hogy nem? Kérlek szabadíts meg minket az irántad való bizalmatlanság kísértésétől. Ne engedd, hogy eltévelyegjünk, a magunk útjára térjünk, letérve arról az útról, amelyre te hívtál minket, az életszentség útjáról. Tudom, hogy a te utjaid nem az én útjaim. Kérlek, növeld nekünk a belső békét, amikor belenyugszunk akaratodba. Adj erőt arra, hogy fel tudjunk kelni, és utunkat veled és melletted végig tudjuk járni.
Feladat a mai napra: A mai küzdelmeimet felajánlom a körülöttem élő betegekért.

2018. március 27., kedd

Március 27.



Iz 53,8                                 (Jézus szól a síró asszonyokhoz)
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

Jézus, az úton asszonyok siránkoznak és jajgattak miattad. Sajnálnak téged. De te megszólítottad őket, mondván, hogy inkább magukat sirassák és gyermekeiket, „mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők, akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?” (Lk 23,27-31). Nem értették ugyan, hogy „a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés,” és hogy végül „az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást”. Uram, hányszor tör fel bennünk a sajnálkozás, akár mások szenvedésén, akár magunk szenvedése iránt. Siratjuk a bajokat, elpanaszoljuk a fájdalmakat. Közben nem vesszük észre, hogy sajnálkozásunk csak vakság, mert nem vesszük észre a szeretet és a megváltás mélyebb valóságát. Uram, kérlek, segíts megtisztulnunk az önsajnálatból. Segíts bensőleg szabaddá válnunk, hiszen te is szabadon vállaltad magadra a bűneinket és gonoszságainkat. Sosem sajnáltattad magad, hanem elfogadva az Atya akaratát, fel tudtad ajánlani azokért, akik rászorultak. Saját és mások gyógyulása egyik legfontosabb lépése, ha el tudjuk fogadni keresztünket, ha bensőleg szabaddá tudunk válni, és felajánlani szenvedéseinket másokért. Akkor mélyen belesimulunk a szeretet folyamába, mely mindvégig életet ad.
Feladat a mai napra:  Ha valaki elpanaszolja bajait, megpróbálom hitemmel megerősíteni őt.