XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2019. december 31., kedd

December 31.


Ef 5,1-4.15-20                   (Adjatok hálát mindig mindenért)
Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek. Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik. Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás. … Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen. Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak. Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát. Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el lélekkel. Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.

„Használjátok fel az időt” - ha ma, a 2019-es évnek az utolsó napján, visszatekintünk erre az esztendőre, ez lehetne az egyik szempont, amelyből megvizsgáljuk azt. Hogyan használtuk fel a nekünk ajándékozott időt? Mit éltünk, mi történt, milyen volt, hogyan sikerült Jézus követőjének lenni és szeretetben élni? A visszatekintésben ne csupán a mi teljesítményeinkre – vagy kevésbe sikeres eredményeinkre - figyeljünk, hanem arra is, mit tett értünk Isten. Isten hozzájárulása mennyivel nagyobb volt, ami erőfeszítésünknél. Ezért sem hiányozhat a mai napunkból a hála. A hála annak a kifejezése, hogy nem magától van minden, hanem Valaki másnak köszönhetjük az életünket. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának. Mindig – de ma különösen is hálát akarunk adni mindazért, amit a családunkban megéltünk ebben az évben. Elsősorban egymásért adhatunk hálát. A másik – házastársam, gyerekem, gyerekeim, szüleim, testvéreim,… - számomra Isten ajándéka, és nem vehetem annyira természetesnek, hogy tudtam velük élni. Ezért hát adjunk szívből hálát egymásért. Biztos, hogy nem volt mindig minden könnyű ebben az évben, az együttélésben sem. De fedezzük fel a szépségeket, a pozitív dolgokat, pont azért, mert legtöbbször hamarabb észrevesszük a negatívumot, és azt, amit hiányzott. De ahogyan Szent Pál is írja, a keresztényekhez nem illik, hogy rosszul beszéljenek egymásról: Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás.” Év végén legyen bennünk és köztünk ez a hálaadás.
Feladat a mai napra: Családom minden tagjáról elmondom, mit szeretnék megköszöni vele kapcsolatban ebben az esztendőben.

2019. december 30., hétfő

December 30.


1Jn 2,12-17         (a világ elmúlik a kívánságaival együtt)
Gyermekeim, írom nektek, hogy bűneitek bocsánatot nyertek az ő nevében. Írom nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írom nektek, ifjak, hogy legyőztétek a gonoszt. Írtam nektek, kedves gyerekek, hogy megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írtam nektek, ifjak, hogy erősek vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyőztétek a gonoszt. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból. De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre.

A mai szentírási részben Szt. János a különböző generációkhoz fordul és mindegyiknek mást és mást mond. A gyerekeknek arról beszél, hogy megismerték az Atyát; az ifjaknak pedig a gonosz fölötti győzelmükről. Az apáknak arra utal, hogy megismerték azt, aki kezdet óta van. Érdekes, hogy az apáknak kétszer ugyanazt írja le. Az ismétlés itt inkább megerősítést jelent, nem pedig arra utal, hogy az idősebbek már könnyen elfelejtenek dolgokat. Szent János fogalmai számunkra talán valamennyire idegennek tűnhetnek, de azt azért megtanulhatjuk tőle, hogy minden generációhoz külön kell szólni és külön nyelven beszélni hozzájuk, melyet minden csoport életkoronként megért. Minden generációnak más a mentalitása, mások a hitről alkotott fogalmai. A családban az is fontos, hogy a különböző generációk kezdjenek egymás között párbeszédet folytatni a hitükről. Itt persze figyelmesnek is kell lennünk, hogy felfedezzük, ki hol áll éppen a hitben. A hitéletben vannak különböző szakaszok, fázisok, de mindemellett léteznek hitigazságok, amelyek mindenkinek éppúgy szólnak. Azért hív meg Szent János minden generációt arra, hogy megtegye az Atya akaratát és ne a földi dolgokban keresse a boldogságát. Bár a földi dolgok önmagukban jók, de nem marandóak, azért nem érdemes ragaszkodnunk hozzájuk. Inkább az Isten szeretete, mely igazi maradandó kincs ill. maga Isten legyen, aki karácsonykor kisgyermekként jött el hozzánk, legyen a mi kincsünk.
Feladat a mai napra: Felhívok egy olyan családtagomat, akivel régóta nem beszéltem.

2019. december 29., vasárnap

December 29.


Sir 3, 3-7. 14-17a; Kol 3, 12-21; Mt 2, 12-15. 19-23
Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: ,,Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.'' József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat.

A mai vasárnapon a Szent Család vasárnapját ünnepeljük, a Szent Család életére irányul tekintetünk. Hogyan is éltek? Azt gondolom, sokszor egy tökéletes családnak képzeljük őket, akik sosem veszekedtek, sosem értették félre egymást, sosem vitatkoztak, mindig szelídek, kedvesek voltak egymással. S bár biztos, hogy számunkra példaképű családról van szó, mégsem attól lesz példaképű, hogy egy magas, számunkra elérhetetlen felhőre emelkednek, hanem attól, hogy emberi mivoltukban törekedtek az Isten útjaira, amiről tudjuk, hogy számukra szintén küzdelmes volt. Pl. Józsefnek igencsak nehezére esett az a tény, hogy a gyermek, akit Mária várt, nem tőle volt, és hogy Isten felülírta minden tervét. Józsefnek, ugyanúgy, mint Máriának is, mindig újra kellett döntenie Isten útjai mellett. A mindennapi életben tanulta meg Istent életének első helyére helyeznie, és gyakorolta belé vetett hitét. De ne felejtsük el, hogy ők, mint emberek is kísértést szenvedtek, pl. amikor József azon töprengett, hogy Máriát titokban bocsássa el. A szentírás sajnos csak nagyon keveset ír róluk, abban azonban, amit leír, azt láthatjuk, hogy nem küzdelemmentes tökéletességről van szó, hanem életük megfontolt döntésekből állt. Érdemes a Szent Család fényében is elgondolkozni arról, miért is lettek számunkra példaképek, milyen veszélyeknek voltak kitéve és hogyan küzdték le őket. Isten az első parancsolatban azt mondja, hogy: „Ne legyenek idegen isteneid előttem.” Ez azt jelenti: „Az első parancsolat megtiltja más istenek tiszteletét az egyetlen Úron kívül, aki kinyilatkoztatta magát népének. A babonát és a vallástalanságot tiltja. A babona a vallásosságnak bizonyos torz túlzását (per excessum) képviseli; a vallástalanság a vallásosság erényével hiányosságok miatt (per defectum) ellenkező vícium.” (KEK 2110). A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint „a babona a vallásos érzék és a vallásos gyakorlatok eltévelyedése. Érintheti az igaz Istennek nyújtott kultuszt is, amikor például mágikus jelentőséget tulajdonítanak egyébként törvényes és szükséges gyakorlatoknak. Az imádságok vagy a szentségi jelek hatását egyedül anyagi összetevőjükhöz kötni az általuk igényelt belső készültségektől függetlenül, babonába süllyedést jelent. [Vö. Mt 23,16--22].” (KEK 2111). Mit jelent ez a Szent Család fényében? Két kísértésről van szó: Hogy Jézust babonázzák, és mágikus erőt tulajdonítsanak neki, vagy profanizálják, és csupán egy egyszerű gyermeknek tekintsék. Milyen könnyű lett volna Józsefnek és Máriának beleesni abba a hibába, hogy miután az angyalok, a pásztorok és a napkeleti bölcsek oly szép dolgokat mondtak Jézusról, és tudták, hogy ő az Isten Fia, mágikus erőt tulajdonítsanak neki, pl. gondolván, hogy ha ő Isten Fia, akkor megvédi őket az üldöztetéstől, a szegénységtől. A babonaság arra vezette volna őket, hogy engedjenek lustaságuknak és semmibe vegyék Isten intését, és ne induljanak Egyiptomba, mondván a gyermek majd megvédi őket Heródestől. Micsoda végzetes tévedés lett volna! A gonosz biztosan próbálkozott e csábítással, de a Szent Családban olyan erényes embereket láthatunk, akik tudván e kísértésről, az Istennek való teljes engedelmesség mellett döntöttek, és megtartották ezt az első parancsot.
Feladat a mai napra: Gondolkozzunk el azon, hogy mit jelent számunkra a vallás, a vallási gyakorlatok. Hol találkozunk a babona veszélyével? Kérjük a Szent Család segítségét, hogy Isten akarata szerint tudjunk mindig cselekedni.

2019. december 28., szombat

December 28.

Mt 2,13-18(Isten segítségül jön)
13Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.” 14Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. 15Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” 16Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant és Betlehemben meg a környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően. 17Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: 18Kiáltozás hallik Rámában, keserves sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, s nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.
Az aprószentek ünnepe az emberi harag és irigység kegyetlenségéről szól, de Isten irgalmáról is. Miben láthatjuk meg Isten irgalmát? Isten elkötelezte magát az emberiség iránt, lehajol hozzá, keresi a vele való egységet. A gyermek Jézusban Isten mindenki felé kinyújtja kezét. Heródes felé is. Csak ő annyira félti hatalmát, hogy nem tud mást látni Jézusban, mint ellenséget. Jézus azért jött, hogy üdvözítse az embert. Nem halhatott meg Heródes által, mert még nem jött el az ő órája (vö. Jn 2,4). Ezért álmában megjelent Józsefnek az Úr angyala, hogy figyelmeztesse őt, mert Jézusnak véghez kellett vinnie Isten tervét, hirdetni és megmutatni Isten szeretetét. Sokszor azt kérdezzük, hogy Isten miért nem tudta megakadályozni a mészárlásokat? Miért nem volt irgalmas a betlehemi gyermekek és anyák iránt is? Egyáltalán miért képes az ember arra, hogy bűnt kövessen el? Mire jó ez? Nem abban áll az Isten irgalma, hogy megakadályozza a rosszat. Isten szabad lényeknek teremtett minket, és legnagyobb méltóságunk és értékünk abban mutatkozik meg, hogy dönthetünk a jó mellett, és igaz cselekedeteket hajthatunk végre akár életünk árán is. Isten nem veheti el tőlünk cselekvési szabadságunkat. Irgalma azonban abban mutatkozik meg, hogy ha mi a rosszat válasszuk, ő segíthet helyrehozni. Hiszen ahol elhatalmasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem (vö. Róm 5,20). „(Az Úr) meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi sebeiket. (...) Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja” (147,3.6). Összegezve: Isten irgalmassága nem elvont eszme, hanem konkrét valóság, amellyel kinyilvánítja szeretetét, mely olyan, mint egy atyáé és anyáé, akik szívük mélyéig megindulnak gyermekeikért. Valóban állíthatjuk, hogy „szívbéli” szeretet. A bensőből fakad, mint mély, természetes érzés, melynek összetevői a gyöngédség és az együtt érzés, az elnézés és a megbocsátás”
Feladat a mai napra: Ha valakire haragszom, keresem a Jézussal való találkozást, és addig beszélgetek el Vele a dologról, míg el nem tölt engem irgalmával.

2019. december 27., péntek

December 27.

1Jn 1,1-4(amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek)
Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a kezünk tapintott az élet Igéjéről -- mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk --, amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen. 

A család a hit továbbadásának egyik legfontosabb helye. A család küldetése, hogy tagjai egymást erősítsék a hitben. Erre, az Egyház is újra és újra rámutat: „A család is, miként az Egyház, az evangelizálás területe, ahol az Evangéliumot továbbadják, s ahonnét az Evangélium szétsugárzik. Ahol egy család tisztában van ezzel a küldetésével, minden tagja befogadja az Evangéliumot és tovább is adja. … Az ilyen család sok más családra és egész környezetére is kisugározza az Evangéliumot.” A hit továbbadásának pedig nincs más célja mint az, amit Szent János a mai szentírási szakaszban kifejez: Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk, - és ezáltal közösségben a Szentháromsággal. Hogy minden ember részesüljön a hit által az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való közösségben. Éppen e célból írja Szent János, a mai nap szentje, Evangéliumát, leveleit. Saját, ill. közösségi tapasztalatait osztja meg másokkal, hiszen leveleiben nemcsak egyes szám első személyben ír, hanem többes számban beszél. „Amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk ...”. Szavai mögött a közösség tapasztalata áll. Megkérdezhetjük önmagunktól, mi volt az, amit mi ezekben a karácsonyi napokban hallottunk, mit láttunk a szemünkkel, mit tapintottunk a kezünkkel? Mit tapasztalunk abból az isteni életből, amely értünk emberré lett? Jó lenne, ha a családon belül meg tudnánk osztani valamit mindebből. 
Feladat a mai napra: Megosztom egy családtagommal, idén mit jelentettek számomra a karácsonyi ünnepek, és mi volt ezek által az Isten üzenete a számomra.

2019. december 26., csütörtök

December 26.

Mt 10,16-22(Aki mindvégig kitart az üdvözül)
16Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! 17Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket! 18Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tegyetek előttük és a pogányok előtt tanúságot. 19Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek. 20Mert hisz nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek. 21Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák. 22Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.
Mindig olyan megdöbbentő, hogy karácsony másnapján egy vértanú ünnepét üljük. Mintha itt egy kicsit megtörne karácsony idillje. Az élet kemény valóságával szembesülünk Szent István vértanú életében, aki Jézus feltámadása után az első volt, aki vérével tanúságot tett Jézus Krisztus mellett. Benne is szemlélhetjük Isten irgalmát. Visszagondolva Izajás prófétánál tett ígéretére, István életében láthatjuk ennek beteljesítését: Sion miatt nem hallgathatok, és Jeruzsálem miatt nem nyugszom, míg föl nem ragyog igazsága, mint a hajnal, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl. (Iz 62,1). Isten elkötelezte magát István iránt, addig nem nyugodott, míg föl nem ragyogott igazsága: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” (ApCsel 7,56). Néha azt gondoljuk a szentekről, hogy egy ilyen látomás magától értetődő, ajándék, amit ez a szent kapott. De mögötte lássuk meg hosszú évek útját, gyötrődését, törekvését, hogy Jézust kövesse, elfogadja a hitet, hűséges legyen hozzá. Isten dolgozott benne. Addig tisztogatta, csiszolgatta, finomította, míg föl nem ragyogott benne Isten barátja, aki láthatja Isten arcát. És István lelke, miközben halálra kövezték, szárnyalt. Egyesülhetett azzal, akinek átadta életét. Nemcsak István tett Jézus mellett tanúságot, hanem Isten is tett István mellett tanúságot. Kérjük mi is Istentől a vele való egyesülés kegyelmét. 
Feladat a mai napra: Ha megtehetem, ma is elmegyek misére, hogy időt töltsek azzal, akiről tudom, hogy végtelenül szeret engem. És elidőzöm nála.

2019. december 25., szerda

December 25.

Karácsony ünnepe         Tit 3,4-7(Isten kinyilvánította emberszeretetét)
4Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. 5Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, 6akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk, 7hogy kegyelmével megigazuljunk, s az örök élet reménybeli örököseivé váljunk.
A mai napon, karácsony szent ünnepén, szánjunk időt arra, hogy az újszülött Jézussal legyünk. Szemléljük benne az irgalmas Isten arcát. Gügyögésében, kacagásában Isten árassza felénk emberszeretetét. Egy gyermek mindig örül annak, aki éppen előtte van. Nem gondolkodik el azon és nem is érdekli őt, hogy megéri-e szeretni a másikat vagy megérdemelte-e, hogy szeresse, hanem csupán azért örül neki, mert van. Nekem is örül, csupán azért, mert vagyok. Hozzá tartozom. Nem kell igazolnom magam előtte, nem kell magyarázkodnom. Csupán csak ott lehetek, és szerethetem őt, és engedhetem, hogy felém árassza szeretetét. Ilyenkor vesszük észre, amikor „csupán” csöndben akarunk elidőzni Jézusnál, hogy mennyi minden motoszkál bennünk, feltör belőlünk, terhel minket. A felnőttnek mindig vannak millió ügyei, feladatai, amiért felelősséget kell vállalnia. És érezzük, mennyire sokszor nem rajtunk múlnak a dolgok, mennyire benne vagyunk egy társadalmi, munkahelyi „gépezetben”, mely visz bennünket a maga módján. Ugyan kitörhetnénk belőle, de akkor mi lesz? Sokszor vágyunk arra, hogy jobb legyen a világ, megszűnjön az igazságtalanság, a békétlenség, a gyűlölködés, az emberek kiszipolyozása és kizsákmányolása. Jézus nem csak azért jött, hogy megígérje nekünk, hogy a halálunk után majd jobb lesz a mennyországban. Hanem azt mondja: „Isten országa köztetek van.” (Lk 17,21). Már itt és most megtapasztalhatunk valamit a mennyországból, amikor kinyitjuk előtte szívünk ajtaját, és engedjük, hogy emberszerető Istenünk valóban Úr legyen az életük fölött. Új értékeket, új szemléletmódot, új szívet ajándékoz nekünk. Benne újjászülethetek, új életet kezdhetek, új világot építhetek magam körül az ő erejével és segítségével.
Feladat a mai napra: Ma ajándékot viszek a kis Jézusnak: azt a számomra legnehezebb, szinte reményvesztett kapcsolatot. Átengedem neki, és kérem a kegyelmet, hogy ő tanítson meg szeretni őt úgy, ahogy Jézus szereti őt.

2019. december 24., kedd

December 24.

Lk 2,1-7(Azokban a napokban történt)
Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.

Ma este fogjuk ünnepelni, ami azokban a napokban történt. De annak módja nagyon attól függ, hogyan készültünk eddig fel és hogyan hangolódunk ma rá az ünnepre. Talán még ránk vár az utolsó bevásárlás, elintéznivaló, de ahelyett, hogy felgyorsítsuk tempónkat, maradjuk inkább csöndben és elmélkedjünk az annyira ismerős történetről: Mi is történt? József és Mária, hogyan élték meg ezeket az eseményeket? Ezen keresztül mit üzen nekem ma az Isten? Arról szól ugyanis a történet, hogy megtörténhetnek velünk olyan dolgok, amelyekkel is nem számítottunk. Talán ma nálunk is ez lesz. József és Mária biztos nem gondolták, hogy még az utolsó pillanatban, a szülés előtt, útra kellett volna indulniuk Betlehembe. Názáretben, otthonukban, már mindent szépen elkészítettek Jézus születésére. Akkor történt, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, és terveiket meg kellett változtatniuk. Az ismeretlenbe kellett indulniuk. Vajon ott Betlehemben lesz-e hely számukra? Isten gondviselésében bízva indultak el a három napos útra. Igen, találtak szállást, de mást, mint amit elképzeltek, és amit mi is Isten Fiához illőnek tartottunk volnaMária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. De a lényeg mégis megtörtént: az Isten Fia megszületett! Az lehet számunkra is a mainap üzenete: Nem a körülményektől függ, hogy Jézus ma értünk megszületik-e vagy sem! Történhetnek velünk akár váratlan dolgok, de Jézus akkor is eljön! Ezért nem kell ahhoz ragaszkodnunk, hogy a mai napon minden úgy sikerüljön, amilyennek mi azt szeretnénk vagy gondoljuk. Legyünk inkább nyitottak aziránt, hogy képesek legyünk a tőlünk hatáskörünkön kívül történő változásokban Isten terveit és jelenlétét felfedezni, úgy mint a Szentcsalád
Feladat a mai napra: Bensőleg ráhangolódom az ünnepre.

2019. december 23., hétfő

December 23.

Lk 1,57-66(Az apja nevéről akarták elnevezni, de az anyja tiltakozott)
Ó, EmmánuelTörvényünk és törvényhozónk, népek reménysége és üdvözítője: Jöjj és üdvözíts minket, Urunk, Istenünk!

Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. De az anyja tiltakozott: „Nem, hanem Jánosnak kell hívni.” Így válaszoltak neki: „Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának.” Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János az ő neve.” Mindnyájan csodálkoztak. Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” Mert az Úr keze volt vele.

János evangéliuma elején azt olvashatjuk, hogy „a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg”. (Jn 1,17). Ha ma az ó-antifónában úgy nevezünk a Messiás, mint Törvényünk és Törvényhozónk, hogyan illeszkedhet össze az egyik a másikkal? Milyen törvényről van szó? A törvény tulajdonképpen Isten akaratának a kifejezése, de ugyanúgy a zsidók számára a megigazulás eszköze. Úgy gondolták, hogy csak azok szabadulhattak meg a bűntől, akik betartották a törvényt. Isten Fiának megtestesülése, halála és feltámadása által elnyertük a bűntől való szabadulást. Szent Pál így fogalmazza meg„Mert a Krisztus Jézusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8,2). Jézus Krisztus adta nekünk az élet lelkének törvényét, amely nem más, mint a szeretet törvénye. Szinte személyében, szavaiban megnyilvánult számunkra az Isten akarata. Ezért nevezhetjük őt Törvényünknek és Törvényhozónknak. És ez azt jelenti számunkra, hogy nem rengetek szabályokat kell tudnunk és betartanunk, hanem az Emmánuelre kell figyelünk, Jézusra kell hallgatnunk, aki velünk van, és megtenni, amit nekünk mond. A mai idézet két embert állít elénk, akik nagyon Mózes törvény szerint éltek, de ugyanakkor nagyon figyeltek Isten szavára, hangjára. Számukra egyértelmű volt, hogy Isten szava a hagyomány fölött áll. Ezért nem engedték, hogy a gyermeket a hagyomány szerint az apja nevéről Zakariásnak nevezzék el. Feltűnik, hogy a házaspár jó összhangban volt egymással. Zakariás, bár nem tudott beszélni, megtalálta annak módját, hogy Erzsébetnek kommunikáljamit mondott Isten a gyermek nevéről. Erzsébet pedig hitt férjének. Ma azon gondolkozzunk el, mennyire figyelünk Isten szavára, mennyire vagyunk nyitottak, hogy az Istentől kapott indíttatásokat teljesítsük,még akkor is, ha hagyományokkal vagy a közvéleménnyel ütköznek.
Feladat a mai napra: Arra igyekszem, hogy a karácsonyi hagyományokat mély belső tartalommal töltsem meg.

2019. december 22., vasárnap

December 22.

Iz 7,10-14; Róm 1,1-7; Mt 1,18-24
Ó, Urunk és népednek vezérlő Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sínai-hegyen törvényt adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!

Így szólt az Úr Acház királyhoz: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, és nem kísértem az Urat.” Erre Izajás próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.”

A mai napon Advent negyedik vasárnapját ünnepeljük. Az adventi koszorún a négy égő gyertya jelzi, hogy a karácsony már az ajtónk előtt áll. A liturgikus szövegek is egyre közelebb visznek bennünket a konkrét történésekhez. A Názáretben zajló események előtérbe kerülnek. De nemcsak azok. Ezen a héten láthatjuk azt is, hogy miként teljesülnek be azok az ígéretek, melyeket az Úr már évszázadokkal korábban tett a próféták által. A mai olvasmány témája visszamegy a Krisztus előtti 700-as évekbe, amikor Isten felszólította Acház királyt, hogy kérjen magának jelet az Úrtól. De miért kellett neki jelet kérnie? Acház király nagyon nehéz helyzetbe került amiatt, hogy Damaszkusz és Izrael Júdát ostromolta. Meg akarták dönteni a dávidi dinasztiát, de ez nem következhetett be, hiszen Isten ígéretet tett Jákobnak, amely szerint Júda fennmarad és „nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki” (Ter 49,10). Isten meg akarta erősíteni Acház királyt azzal, hogy jelt kérjen magának, és bár hitetlensége miatt nem kért jelet, mégis kapott: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.” Isten hűséges ígéreteihez, hűséges a nekünk tett ígéreteihez is. De csak akkor teljesíti be, amikor itt van az ideje: Mert „amikor elérkezett az idők teljessége,” azaz, amikor az Isten jónak látta, „az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született,” és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (Gal 4,4-5). Mire akar tanítani minket Isten ezekkel az eseményekkel? 
Az első talán az, hogy higgyünk Isten ígéreteiben. Ő bennünket sem felejtett el, jóságos hozzánk és végbe fogja vinni, amit megígért. Bár el kell fogadnunk, hogy Isten határozza meg a beteljesülés idejét. Nem kér tőlünk mást, mint hitet és bizalmat. A második az, hogy minden ember és minden esemény része egy történetnek, az üdvösség történetének. Nem mindig értjük, hogy mi mire jó, miért kell különféle szituációkon keresztül mennünk, miért kell annyit küzdenünk és szenvednünk. Elégedjünk meg azzal, hogy a jóságos Isten mindennek tudja az értelmét. Ismét csak bizalmat és kitartást kér tőlünk. Mert csak így érhetünk célba, a Vele való egyesülésre, a teljes boldogságra.
Feladat a hétre: A mai nap folyamán többször elimádkozok egy Jézus-imát: „Jöjj el, Uram Jézus!”, vagy „Jézusom, bízom benned, várok rád!”

2019. december 21., szombat

December 21.

Zsolt 118,1.6-7.17-25.27.29(Hasonlók leszünk hozzá mindörökre, és vég nélkül dicsőítsük Őt)
1Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart. 6Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? 7Az Úr velem van, segítségemre jön; ellenfelem szégyenben marad. 17Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. 18Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak. 19Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak. 20Ez az Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta. 21Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm. 22A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett. 23Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben. 24Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne! 25Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet! 27Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk. 28Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsőítelek! 29Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.

Az Egyház tudja, hogy Eucharisztiájában az Úr már most eljön és benne közöttünk van. Mégis, ez a jelenlét elfátyolozott. Ezért ünnepeljük mi az Eucharisztiát úgy, hogy "reménykedve várjuk Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét", és kérjük, hogy "országodban majd reményünk szerint (mindannyian) dicsőségedben örökre részesüljünk, amikor letörölsz szemünkről minden könnyet, és színről színre látunk téged, Istenünk. Hasonlók leszünk hozzád mindörökre, és vég nélkül dicsőítünk téged, Krisztus, a mi Urunk által".” (KEK 1404)
E nagy reménységnek, tudniillik az új égnek és az új földnek - melyekben igazságosság lakik - nincs biztosabb záloga, sem nyilvánvalóbb pecsétje, mint az Eucharisztia. Valójában valahányszor e misztériumot ünnepeljük, "megváltásunk műve valósul meg", és mi "egy kenyeret (...) (törünk meg), mely a halhatatlanság orvossága, ellenméreg, hogy meg ne haljunk, hanem mindig éljünk Jézus Krisztusban".“ (KEK 1405)
Feladat a mai napra: Saját szavammal kifejezem hálámat Istennek e héten kapott kegyelmekért, ajándékokért.

2019. december 20., péntek

December 20.

Jel 22,1-2.17.20(Az Eucharisztia - "a jövendő dicsőség záloga")
1És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt. 2Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak. 17A Lélek és a menyasszony mondják: „Jöjj el!” Aki hallja, mondja: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye. 20Aki mindezt tanúsítja, az mondja: „Igen, hamarosan eljövök. Ámen.” Jöjj el, Uram Jézus!

Egy ősi imádságában így magasztalja az Egyház az Eucharisztia misztériumát: "Ó, szentséges lakoma, Krisztust vesszük rajta. Felidézzük szenvedésének emlékét, lelkünket kegyelem tölti el, és a jövendő dicsőség záloga nekünk adatik." Ha az Eucharisztia az Úr húsvétjának emlékezete, ha az oltár áldozatából részesülőket "a mennyei áldás és kegyelem teljessége" tölti el, akkor az Eucharisztia a mennyei dicsőség elővételezése is.“ (KEK 1402)
Az utolsó vacsorán maga az Úr irányította tanítványai figyelmét a húsvétnak az Isten országában történő beteljesedésére: "Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában" (Mt 26,29). Valahányszor az Egyház az Eucharisztiát ünnepli, emlékezik erre az ígéretre, és tekintetét arra irányítja, "aki eljön" (Jel 1,4). Imádságában hívja az Ő eljövetelét: "Marana tha!" (1Kor 16,22), "Jöjj el, Uram Jézus!" (Jel 22,20). "Jöjjön el a te kegyelmed, és múljék el e világ!"” (KEK 1403)
Feladat a mai napra: A nap folyamán ismétlem Jézus iránt az adventi megszólítást: „Marana tha! Jöjj el, Uram Jézus!”

2019. december 19., csütörtök

December 19.

Ef 4,1-7.11-13(Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét)
1Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, 2teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. 3Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét. 4Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. 5Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. 6Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van. 7Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. 11Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, 12hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, 13amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére.

A reformációból született és a katolikus Egyháztól különvált egyházi közösségek "nem őrizték meg sértetlenül - főleg az ordo szentségének hiánya miatt - az eucharisztikus misztérium eredeti és teljes lényegét". Ezért a katolikus Egyház számára az intercommunio ezekkel a közösségekkel nem lehetséges. Mindazonáltal ezek a közösségek, "amikor a Szent Vacsorában megemlékeznek Urunk haláláról és föltámadásáról, megvallják, hogy az életet a Krisztussal való közösség jelenti, és várják az ő dicsőséges eljövetelét".“ (KEK 1400)
Amikor a megyéspüspök ítélete szerint súlyos szükséghelyzet áll fönn, katolikus papok kiszolgáltatnak szentségeket (Eucharisztiát, a gyónás, betegek kenete szentségét) más keresztényeknek, akik nincsenek teljes közösségben a katolikus Egyházzal, de önként kérik: e szentségekre vonatkozóan a katolikus hitet meg kell vallaniuk és a szükséges fölkészültséggel kell rendelkezniük.“ (KEK 1401)
Feladat a mai napra: Imádkozom a keresztények egységéért.

2019. december 18., szerda

December 18.

Mt 25,31-40(Krisztust az Ő testvéreiben kell fölismernünk)
31Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. 32Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. 33A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 34Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 35Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 37Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? 40A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Az Eucharisztia kötelez a szegények iránt; hogy Krisztus értünk adott testét és vérét igazságban vehessük magunkhoz, Krisztust a legszegényebbekben, az Ő testvéreiben kell fölismernünk: "Megízlelted az Úr vérét, és még így sem ismered föl a testvéredet; (...) magát az asztalt is meggyalázod, amikor azt, aki ennek részese lett, nem tartod méltónak arra, hogy megoszd vele táplálékodat. (...). Minden bűnödtől megszabadított téged Isten, és ilyen asztalra méltatott: te pedig ettől sem lettél jóságosabb."” (KEK 1397)
Az Eucharisztia és a keresztények egysége. E misztérium nagysága láttán Szent Ágoston így kiáltott föl: "Ó, kegyes jóság szentsége! Ó, egység jele! Ó, szeretet köteléke!" Minél fájdalmasabban érezzük az Egyház megosztottságait, amelyek lehetetlenné teszik az Úr asztalánál való közös részvételt, annál fontosabbak az imádságok az Úrhoz, hogy a benne hívők teljes egységének napjai visszatérjenek.“ (KEK 1398)
A keleti egyházak, amelyek nincsenek teljes közösségben a katolikus Egyházzal, az Eucharisztiát nagy szeretettel ünneplik. "Ezek az egyházak, jóllehet különváltak, valódi szentségeikkel rendelkeznek, kiváltképpen pedig az apostoli jogfolytonosság következtében van papságuk és Eucharisztiájuk, melyek révén igen szoros kapcsolatban állnak velünk mindmáig." Ezért "bizonyos kommunikáció in sacris, bizonyos körülmények között és az egyházi hatóság jóváhagyásával nem csupán lehetséges, hanem ajánlatos is".“ (KEK 1399)
Feladat a mai napra: Különösön figyelek embertársaimra, akikkel ma találkozom, összefutok. Ki az, akihez a Szentlélek hív, hogy jót tegyek és foglalkozzam vele?

2019. december 17., kedd

December 17.

1 Kor 12,12-20.27(A titokzatos Test egysége: az Eucharisztia teszi az Egyházat)
12A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. 13Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. 14Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. 15Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 16Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. 17Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? 18Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. 19Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20Így azonban sok a tag, de a test csak egy. 27Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.

A titokzatos Test egysége: az Eucharisztia teszi az Egyházat. Akik az Eucharisztiát magukhoz veszik, szorosabban kapcsolódnak Krisztushoz. Emiatt Krisztus valamennyi hívőt egy testbe kapcsol össze: az Egyházba. A szentáldozás ezt az Egyházba testesülést, ami a keresztség által már megvalósult, megújítja, megerősíti és elmélyíti. A keresztségben meghívást kaptunk arra, hogy egy testet alkossunk. Az Eucharisztia beteljesíti ezt a meghívást: "Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesedés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk" (1Kor 10,16-17): "Ha ti Krisztus teste és az Ő tagjai vagytok, misztériumotok oda van helyezve az Úr asztalára: a saját misztériumotokat kapjátok. Arra, ami vagytok, Amen-nal válaszoltok, és válaszolván aláírjátok. Hallod ugyanis: Krisztus teste; és te válaszolod: Amen. Légy Krisztus tagja, hogy igaz legyen az Amen."“ (KEK 1396)
Feladat a mai napra: Egy betegért vagy más módon rászoruló embertársomért felajánlom imádságomat, napi nehézségeimet.