ApCsel 14,5-18 („Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!”)
A pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt arra
készültek, hogy bántalmazzák, sőt megkövezzék őket. De megtudták, így
elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába, Derbébe és környékükre, s itt hirdették
az evangéliumot. Lisztrában élt egy béna ember, aki születése óta nem tudott
lábára állni, még nem tett soha egy tapodtat sem. Hallgatta Pál beszédét, ez
meg rátekintett, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy
meggyógyuljon, azért hangosan felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az
talpra ugrott, és tudott járni. Amikor a tömeg látta, mit tett Pál, likaóni
nyelven felkiáltott: „Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!” Barnabást
elnevezték Zeusznak, Pált meg, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek. A város
előtt álló Zeusz-templom papja pedig felkoszorúzott bikát vezetett a kapuk elé,
hogy a néppel együtt áldozatot mutasson be. Amikor Barnabás és Pál apostol ezt
meghallották, megszaggatták ruhájukat, és a tömegbe vetették magukat. „Emberek,
mit csináltok? - kiáltották. - Mi is emberek vagyunk, akárcsak ti, és éppen azt
hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez, aki
az eget, a földet és a tengert alkotta s mindent, ami csak van benne...” Így
beszéltek, de így is alig tudták lecsillapítani a tömeget, nehogy áldozatot
mutasson be nekik.
Az
apostolok nagy kalandjairól olvashatunk a mai olvasmányban. Egyáltalán nem volt
könnyű Pál és Barnabás számára az evangelizáció. „Ikóniumban szintén a
zsidók zsinagógájába mentek s ott olyan hatásosan beszéltek, hogy zsidók is,
görögök is tömegesen fogadták el a hitet.” (ApCsel
14,1) De a hitetlen zsidók fellázították a pogányokat az apostolok ellen, hogy
a végén még meg is akarták kövezni őket. Lépten nyomon találkoztak a hitetlen
zsidók ármánykodásával. Ezért mentek tovább Derbébe és Lisztrába. Micsoda hit
és bátorság volt bennük, az Úr megengedte, hogy kezük által csodák és jelek
történjenek (ApCsel 14,3). Amikor Pál rátekintett a béna férfira, s
látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy meggyógyuljon, azért hangosan
felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és tudott járni
(ApCsel 14,9-10). Feltehetjük magunkban a kérdést, hogy milyen erős a mi
hitünk? Vajon lábra tudnám-e állítani a megtört, elcsüggedt embert? Tudok-e úgy
beszélni a hitemről, hogy a másikban is felébressze azt? Tudom-e akkor is
folytatni, ha látszólag mindenki ellenem van és félreért?
Feladat a mai napra: Valakivel megosztom ma a hitemet.