Zsolt 104, 19-31 (Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál)
19Te alkottad a holdat, hogy
az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. 20Te
hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. 21Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak,
Istentől követelik táplálékukat. 22De
ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. 23Az ember elindul a munkája után, hogy
dolgozzék az est beálltáig. 24Milyen
sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld
teremtményeiddel van tele. 25Nézd,
mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és
nagy állatok serege. 26Rajta járnak a
hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben
kergetőzzék. 27Rád vár minden élő,
hogy ételt adj nekik a kellő időben. 28Megadod
nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. 29De ha elrejted arcodat, félelem szállja
meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. 30Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és
megújítod a föld színét. 31Dicsőség
legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek!
„Míg a dolgokat felelősen
felhasználhatjuk, el kell ismernünk, hogy a többi élőlénynek önértéke van Isten
előtt, és „már puszta létükkel is áldják és dicsőítik őt”(KEK
2416), mert az Úr örül az ő műveinek (vö. Zsolt 104,31). Pontosan azért,
mert az embernek egyedülálló méltósága van és értelemmel van felruházva,
tiszteletben kell tartania a teremtményeket, belső törvényeikkel együtt, mivel
„az Úr bölcsességgel alapította meg a földet” (Péld 3,19). Ma az Egyház nem
mondja azt leegyszerűsítve, hogy a többi teremtény teljesen alá van rendelve az
ember érdekének, mintha nem lenne önértékük, mi pedig tetszésünk szerint
rendelkezhetnénk velük. Ezért Németország püspökei azt tanítják, hogy a többi
teremtmény vonatkozásában „a lét elsőbbségéről beszélhetnénk a hasznossággal
szemben”. A Katekizmus nagyon világosan és nyomatékosan megkérdőjelezi
azt, ami torzult emberközpontúság lenne: „Minden egyes teremtménynek megvan a
maga jósága és tökéletessége. (...) A különféle teremtmények Isten adta
tulajdonságaikkal – mindegyik a maga módján – egy sugárnyit tükröz Isten
végtelen bölcsességéből és jóságából. Ezért az embernek tisztelnie kell minden
teremtmény saját jóságát, hogy elkerülje a dolgok rendetlen használatát”
(KEK339).” (Ferenc pápa Áldott légy
kezdetű enciklikája, a közös otthon gondozásáról 69)
Feladat a mai napra: Kérem az Urat, hogy adja meg a kegyelmet, hogy
vele együtt tudjak örülni a mai napon az ő műveinek.