XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. december 18., hétfő

December 18.



Iz 7,10-14 
Ó, Urunk és népednek vezérlő Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sínai-hegyen törvényt adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!

Így szólt az Úr Acház királyhoz: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, és nem kísértem az Urat.” Erre Izajás próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.”

Ezen a héten a liturgikus szövegek is egyre közelebb visznek bennünket a konkrét történésekhez. A Názáretben zajló események előtérbe kerülnek. De nemcsak azok. Ezen a héten láthatjuk azt is, hogy miként teljesülnek be azok az ígéretek, melyeket az Úr már évszázadokkal korábban tett a próféták által. A mai olvasmány témája visszamegy a Krisztus előtti 700-as évekbe, amikor Isten felszólította Acház királyt, hogy kérjen magának jelet az Úrtól. De miért kellett neki jelet kérnie? Acház király nagyon nehéz helyzetbe került amiatt, hogy Damaszkusz és Izrael Júdát ostromolta. Meg akarták dönteni a dávidi dinasztiát, de ez nem következhetett be, hiszen Isten ígéretet tett Jákobnak, amely szerint Júda fennmarad és „nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki” (Ter 49,10). Isten meg akarta erősíteni Acház királyt azzal, hogy jelt kérjen magának, és bár hitetlensége miatt nem kért jelet, mégis kapott: „Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.” Isten hűséges ígéreteihez, hűséges a nekünk tett ígéreteihez is. De csak akkor teljesíti be, amikor itt van az ideje: Mert „amikor elérkezett az idők teljessége,” azaz, amikor az Isten jónak látta, „az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született,” és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (Gal 4,4-5). Mire akar tanítani minket Isten ezekkel az eseményekkel?
Az első talán az, hogy higgyünk Isten ígéreteiben. Ő bennünket sem felejtett el, jóságos hozzánk és végbe fogja vinni, amit megígért. Bár el kell fogadnunk, hogy Isten határozza meg a beteljesülés idejét. Nem kér tőlünk mást, mint hitet és bizalmat. A második az, hogy minden ember és minden esemény része egy történetnek, az üdvösség történetének. Nem mindig értjük, hogy mi mire jó, miért kell különféle szituációkon keresztül mennünk, miért kell annyit küzdenünk és szenvednünk. Elégedjünk meg azzal, hogy a jóságos Isten mindennek tudja az értelmét. Ismét csak bizalmat és kitartást kér tőlünk. Mert csak így érhetünk célba, a Vele való egyesülésre, a teljes boldogságra.
Feladat a hétre: A mai nap folyamán többször elimádkozok egy Jézus-imát: „Jöjj el, Uram Jézus!”, vagy „Jézusom, bízom benned, várok rád!”

2017. december 17., vasárnap

December 17.



Iz 61, 1-2a. 10-11; Jn 1, 6-8; 19-28; Jn 1, 6-8; 19-28
Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek a börtön megnyitását; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét. Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát. Mert amint a föld előhozza sarját, és amint a kert kisarjasztja veteményeit, úgy sarjaszt az Úristen igazságot, és dicséretet minden nemzet előtt.

Az adventi koszorún már a harmadik gyertya ég, amelynek színe más, rózsaszín a lila helyett. Advent harmadik vasárnapján a rózsaszín szintén liturgikus ruha színe, arra utálva, hogy a bűnbánati időbe már a karácsonyi fény, Jézus születésének az öröme ragyog be. Arra hív meg minket a mai „örömvasárnapja”, a „gaudete” vasárnap, hogy örüljünk, mert van örömhír számunkra és ezzel valóban okunk az örömre. Isten nem csak örömhírt hoz, hanem Ő maga az örömhír: „Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus.” (Lk 2,10.11). Az örömet nem lehet erőltetni, parancsolni, hanem belülről fakad, amikor Istennek e nagy ajándékát fogadjuk el: hogy értünk született az Üdvözítő, aki képes bekötözni megtört szívünket, aki szabadulni tud az önzésbezáró börtönünkből, aki csak arra vár, hogy kegyelmezzen nekünk. Az Úr kegyelmének esztendeje értelmét nem más mint hogy Isten kegyelmez nekünk és irgalmasságából bűneink adósságait engedi el. Aki azt tapasztálja, nem tud más mint örömmel kiáltani Izajás prófétához hasonlóan: „Nagy örömmel örvendezem az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát.” Már nincs szüksége arra, hogy máshol kis apró örömet szerez magának, pl. azáltal, hogy emberi díjakkal, kitüntetésekkel díszíti magát, hanem hagyja, hogy Isten kegyelmével, irgalmával, gyógyító szeretetével szépítse. Bár mennyire is szeretnénk megtisztítani karácsonyra szívünket, csupán saját erőből nem fog sikerülni. Szükségünk van Isten megelőző kegyelmére, arra, hogy ajánlatát fogjuk el: „Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet és láss.” (Jel 3,18) Így karácsonyra a mi földünk ugyancsak sarját elő fog hozni, a dicséretet  és az öröm és szeretet gyümölcseit.
Feladat a mai napra: Olyasvalamit, ami számomra megtapasztalt evangélium örömhíre, megosztom valakivel, előnyösen a családomból.

2017. december 16., szombat

December 16.



 Iz  57,14-19
Ezt mondják: »Töltsétek fel, töltsétek fel, egyengessétek az utat, vegyétek el a buktatót népem útjából!« Mert így szól a Fölséges és Magasztos, aki az örökkévalóságban lakik, és akinek Szent a neve: »Magasságban és szentségben lakom, de a megtört és alázatos lelkűvel is ott vagyok, hogy életet adjak az alázatosak lelkének, és éltessem a megtörtek szívét. Mert nem perlekedem örökké, és nem haragszom mindvégig; mert elalélna színem előtt a lélek, a lehelet, melyet én alkottam. Kapzsiságának bűne miatt haragudtam meg, megvertem őt, és elrejtőztem haragomban, ő pedig hűtlen szívvel ment a maga útján. Útjait láttam, de meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem a hála gyümölcsét az ajkakon; békességet, békességet a távol és közel levőnek, -- mondja az Úr, -- és meggyógyítom őt.«

A mai napon lelkigyakorlatunk végére érkeztünk. Használjuk ki az időt egy alaposabb visszatekintésre. Mi volt számomra az egyes napoknak az üzenete? Mi érintett meg, segített a növekedésben? Mi volt küzdelmes számomra? A hétköznapi események konkrét út volt, amin keresztül a Szentlélek vezetett engem. Mire hívta fel figyelmemet? Mire akart megtanítani? Melyik „hegyet“ segített „elhordanom“, és melyik „völgyet feltöltenem“?
A mai idézetben gyönyörűen láthatjuk Isten intézkedését. Ő aki a magasságban lakik, életet ad a megtört szívűeknek, felemeli az alázatosakat, megbocsát, vigasztal, megteremti ajkunkon a hálaadás gyümölcsét és békét ad nekünk. Bár kifejezi nemtetszését a kapzsiság és a hűtlenség bűne miatt, de nem perlekedik untalan. Útjait láttam, de meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Miért említi pont a kapzsiság és a hűtlenség bűnét? A kapzsiság az ember telhetetlenségére utal, nem elég neki az, amit kap, mintha Isten nem adna eleget, szűk-kezű lenne. Amikor az ember kapzsivá válik, és azt gondolja hogy Isten nem adja meg neki azt, amire szüksége van, hűtlenné válik, amikor máshol keresi azt, ami neki hiányzik. Pedig ez csak arra utal, hogy az ember még nem ismeri eléggé az Istent és nem érti meg igazi jótékonykodását. De amint már Szt. Pál is mondta: Isten nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. (1Kor 13,5-6). Mert szeretete nem szűnik meg soha.
Minél inkább közeledünk karácsony felé, annál inkább szemléljük Isten szeretetét és jóságát az életünkben, és engedjük, hogy szívünket a hála és a várakozás töltse el

Feladat a mai napra: Hálaadás. Megpróbálom meglátni Isten gondoskodását és hálát adok érte.

2017. december 15., péntek

December 15.



Szomorúság/Öröm      Szof 3,14-17
Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: »Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. Örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.«

Az öröm a szomorúság ellentéte. De miből jön az öröm? Tudjuk, hogy nincsen felhőtlen élet, és nem azért örülünk, mert nem történik velünk semmi rossz, hanem inkább azért, mert még a rosszban is megtapasztaljuk a jót. Szofoniás próféta arra szólítja fel Izraelt, és egyben minket is: Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Milyen nyomasztó, amikor ítélet alatt állunk, mert bűnt követtünk el, mert sok mindent elrontottunk az életünkben, és kemény következményeit hordozzuk akár ifjúkori bolondságainknak. Mégis, ha komolyan vesszük Isten igéjét, és szentségi életet élünk, mi is zengedezhetünk, mert az Úr megsemmisítette az ítéletünket, eltávolította ellenségeinket és köztünk van. Örömünk oka, hogy szeretve vagyunk, hogy valaki leveszi vállunkról az ítélet terhét, megszabadít minket, fölemel és elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk. Igen, amint Izajás mondja: Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám (Iz 61,10). De nemcsak én örvendezhetek, hanem maga az Úr is örvendezik rajtam: Örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne. Más fordításokban az mondják, hogy Isten ujjongva vigadozik és táncol miattunk. Mert az ember megmentése és megtérése a legnagyobb öröm oka, amint ezt Jézus is mondja: Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen (Lk 15,7). Mert a legnagyobb öröm a megtérésben nem is a felfogásbéli változás, hanem a hazatérés, hogy újból az övé vagyunk és ő a miénk.

Feladat a mai napra: Amennyiben még nem tettem meg, keresem annak a lehetőségét, hogy elvégezzem karácsonyi szentgyónásomat, és megengedem, hogy Isten örvendezéssel töltse el szívemet a megbocsátás és megválás kegyelme miatt.

2017. december 14., csütörtök

December 14.



Szomorúság    Lk 7,11-16
Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és vele mentek tanítványai és nagy népsokaság. Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte. Amikor meglátta őt az Úr, megkönyörült rajta, és ezt mondta neki: »Ne sírj!« Majd odament, és megérintette a koporsót. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: »Ifjú! Mondom neked: kelj föl!« A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának. Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: »Nagy próféta támadt közöttünk!« És: »Isten meglátogatta az ő népét!«.

A szomorúság gyakori jelenség mindannyiunk életében. Amint a mai idézetben láthatjuk, szomorúságunk egyik fő oka az elveszítés, valaminek vagy valakinek az elveszítése, akár azért mert valaki meghal, vagy elköltözik, vagy magunk elköltözünk, munkahelyet váltunk, valamit eltulajdonítanak tőlünk, stb. Emberi tulajdonságunk, hogy amit/akit megszeretünk, ahhoz valamilyen szinten hozzátapad a szívünk, és amikor elveszítjük úgy érezzük, mintha a szívünket tépték volna ki. A fönti gyászmenetben egy édesanya egyetlen fiát veszítette el. A fiú egyetlen hozzátartozója volt, hiszen a férjét is már eltemette. Milyen borzalmas fájdalom lehetett az anyának elveszíteni egyetlen gyermekét! Jézusnak, amikor meglátta ezt a gyászmenetet, megesett rajta a szíve, megkönyörült rajta, és ezt mondta neki: »Ne sírj!« Majd odament, és megérintette a koporsót... Ezt mondta: »Ifjú! Mondom neked: kelj föl!« A halott pedig felült és beszélni kezdett. Milyen érdekes az a megjegyzés, hogy Jézus megérintette a koporsót. Hányszor van az, hogy gyászunkban egyedül akarunk lenni, fájdalmunkat magunkban viseljük, és nem engedjük, hogy valaki megérintse. Pedig ebből az érintkezésből új élet támad! Jézus visszaadta az anyának egyetlen fiát. A szomorúságnak még egy másik oka is lehet, ami szorosan fűződik a gyászhoz: a kommunikáció elveszítése. Érdekes az a megjegyzés is, hogy a fiú, miután feléledt és felült, beszélni kezdett. Leginkább akkor érezzük azt, hogy élünk, amikor kommunikálni tudunk, amikor másokkal beszélgetünk, megoszthatjuk élményeinket. Aki már nem tud kommunikálni, az  valamilyen szinten már csak vegetál. A kommunikáció az élet jele. Ma elgondolkozhatunk azon, hol tapasztalunk szomorúságot, gyászt, a kommunikáció hiányát? Hogyan tudnék egy új lépést tenni a másik felé? Jézus azért jött, hogy megérintsen minket, és visszaadja nekünk az életet, azt ami elveszett.

Feladat a mai napra: Megpróbálok beszélgetni azzal, akivel megszakadt valamilyen oknál fogva a kapcsolat, vagy ha nem tudok vele beszélgetni, akkor imádkozom érte.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma