Ef 4,10-16
Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget. Ő
némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá
és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és
fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének
és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus
teljessége életkorának mértékére. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a
megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával
sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább
összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja és
összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az
erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a
szeretetben.
Minden egyes embernek van egy pótolhatatlan,
sajátos helye Krisztus testében. Azáltal, hogy betöltjük ezt a helyet,
egyesülünk Krisztussal és fejlődik bennünk Krisztus képmása, arca. Jézus nem
akarta, hogy testének tagjai egységesek legyenek, mindenkinek különböző feladatot
adott. „Hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus
testét”. Ha hűségesen
szolgáljuk Krisztust és testének tagjait, életünkön keresztül megjelenik Jézus arca
a világnak is. Nézzük meg újra a borítólapon a két jobboldali képet: Hol jelenik
meg Jézus arca? Ahol Jézus szolgál és ahol Jézust szolgálják. Egyszer Jézus szeretetszolgálatánál,
amikor megmossa Péter lábát, Jézus arca visszatükröződik a vízben. Másodszor Veronika
szeretetszolgálatánál, amikor a szenvedő Jézusnak odanyújtja a kendőt, Jézus
arcnyoma eltörölhetetlenül ott marad vissza a szeretet eszközében. Ahol mi
szeretetből szolgálunk másokat, ott visszatükröződik Jézus arca. Krisztustól, a
Főtől, szüntelenül megkapjuk azt az erőt, amire feladataink teljesítéséhez
szükségünk van. Ő az, aki az egész testet
egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok
betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Nem ad nekünk olyan feladatot,
amely felülmúlja képességeinket. De nekünk sem szabad összehasonlítanunk magunkat
másokkal és olyan adottságokat kívánnunk, ami nekik van. Nem arról szól, hogy mi
mit szeretnénk csinálni, hanem, hogy Isten mit szánt nekünk. Elsőként hozzá
tartoznak a hivatásbéli kötelességeink, azok a feladatok, amelyek élethívatásunkkal
vannak összekötve: a házastárs és a család gondozása, illetve a közösség tagjairól
való gondoskodás. A mai imádságban elgondolkozhatunk azon, hogyan éljük meg feladatainkat?
Hogyan segíthetjük a különböző közösségek épülését?
Feladat a mai napra: Elhatározok egy konkrét cselekvést, amivel a mai
napon valakit szeretetből akarok szolgálni.