XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. október 31., péntek

Október 31.



MTörv 30, 19b-20   (Válaszd az életet!)

„Életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja."
Az életünkben mindig döntéseket kell hoznunk, nem lehetünk langyosak, különben elrontjuk az életünket. Bár mostanában néha nem tudjuk, hogyan kell helyesen döntenünk és mit? Miért szólít fel minket Isten arra, hogy „így hát válaszd az életet! Esetleg mert manapság az emberek választják a halált? Erről sokat hallhatunk a híradókban vagy a környezetünkben, ahol lakunk, nem is kell nagyon távol mennünk otthonról. Érdemes feltennünk magunkban a kérdést, mit és hogyan döntök el a mindennapi életben? Az értékskálánkban és életünkben ki vagy mi áll első helyen?Hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni.(Mt 12,33). Kétségtelen, hogy amikor választjuk a szeretetet, az igazságot, hallgatást, hűséget és szolidaritást az életünkben, akkor egymás közt élvezhetjük a különböző gyümölcsöket; főleg egy gyümölcsöt, amely soha el nem tűnik: a szeretetet. (1Kor 13,1-8) Mert ezt a szeretet maga az Isten. Ezért úgy döntsünk, hogy közösségben maradjunk Istennel és a testvérekkel.
Feladat a mai napra: Gondold át és írd le egy papírra, hogy ki foglalja el életedben az első helyet? Mit változtatnál?

2014. október 30., csütörtök

Október 30.



Lk 10,25-37   (Ezt az Örök életet már itt és most lehet élni)

Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. "Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?" Megkérdezte tőle: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat." "Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz" - válaszolta neki. De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól:"Kit tekintsek felebarátomnak?" Erre Jézus átvette a szót: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olaját és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. - Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?" "Aki irgalmas szívű volt iránta" - felelte. Jézus így folytatta: "Menj és tégy te is hasonlóképpen."
Sokan úgy gondolják az örök élet valami olyasmi, ami a halál után válik valósággá. Ennek ellenére ezt az életet már itt és most lehet élni, halálunk után pedig tovább folytatódik. Az örök élet azáltal fejlődik ki bennünk, ha kibontakozunk a szeretetben, mert Isten örökkévaló szeretete bennünk van. Ezért sokat segíthet nekünk a példa, amivel Jézus tanítja a törvénytudót, hogyan kellene élnie ezt az örök életet. Megtanítja őt, hogy ne csak olvassa a törvényt, hanem élje is azt, mert éppen amikor gyakoroljuk, akkor éljük. Ez nem azt jelenti, hogy csupán igyekeznünk kell jó cselekedeteket végbevinni, hanem, mivel Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve (Ter 1,26), aki maga a szeretet, úgy a mi lényünk is szeretet. Úgy is lehet ezt érteni, hogy az Isteni szeretet a mi DNS-ünk. Ezt a szeretetet mutatja meg nekünk a jó szamaritánus, aki teljesen odaadta magát a sebesült férfi szolgálatára. Jézus ez a jó szamaritánus, aki velünk is így tett, amikor meghalt értünk a kereszten és feltámadt; sőt most is értünk adja életét az Eukarisztiában. És azt mondja nekünk: "Menj és tégy te is hasonlóképpen." „Az örökélet nem látható, de a gyümölcsei észrevehetők. Az Isten igéje ezekről a gyümölcsökről szól (Gal 5,22) ez az élet szeretet, megértés, jóság, hűség. A keresztények a lélek erejét hordozzák magukban ami arra indítja őket, hogy ezeket gyümölcsöket itt és most valósítsák meg”, mondja Tomas C. Oden.[1]
Feladat a mai napra: A mai napon, milyen módon hív Jézus téged, hogy erősítse az örök életet benned? Milyen helyzetekben mondja neked: "Menj és tégy te is hasonlóképpen."? Próbálj a mai napon hasonlóképpen cselekedni.


[1] Thomas C. Oden. Egyházatyák bibliamagyarázata, Szt Máté szerint. 1999 Pamplona

2014. október 29., szerda

Október 29.



Jn 17, 1-3     (Az élő tudásán növekszik és fejlődik az életünket )

E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: "Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.
Minden életnek időre van szüksége a fejlődéshez. Különösképpen ahhoz van szükség időre, hogy növekedni tudjunk a szeretetben. Amikor Jézus imádkozik az Atyaistennel mindig egy mély szeretet van köztük és támogatják egymást. Ha megnézzük milyen módon élt Jézus, hogyan szeretett minket, akkor észrevesszük kivel élt, kivel imádkozott. „Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van." (Jn 8,29). Van egy mondás: „senki sem tanácsolhat neked többet, mint amit ő maga él”. Jézus akarta, hogy ismerjük meg az Atyát, mert az Isten ismerete által találjuk meg az örök életet, ami növekszik és fejlődik bennünk. 
Ugyanúgy, ahogy egy magzat az anyja méhében táplálkozik, növekszik és fejlődik az étel által, amit az anyja neki ad a köldökzsinóron keresztül; vagy ahogyan a gyermeknek, amelynek szüksége van egy családra, vagy ahogyan a halnak a szüksége van vízre; erre az élő tudásra van szükségünk ahhoz, hogy növekedjünk és fejlődjünk az életünkben. Amikor belépünk a világba, az a kaland vár ránk, hogy megismerjük Isten; és Ő hagyja is azt, hogy megtaláljuk. Amikor egyszer Budapest utcáin gyalogoltam, közben elgondolkodtam az emberekről, mire van szükségük és elkezdtem beszélgetni csendesen Jézussal arról, mi történt, milyen volt ez a nap. Jézus, mit gondolsz erről, mit csinálunk, mely lépés jól lenni tenni? És kinyitottam előtte a szívemet. Lépésről lépésre éreztem, amint a szívemet és egész testemet egy mély béke és szeretet töltötte el, a sietség és a gondolkodás eltűnt; éreztem, hogy Jézus bennem van kegyeleme által. Közben elmentem egy csendes parkba, leültem. Jézus megerősítette életemet és a szeretetemet, megízlelhettem Jézus szeretetét és észrevettem, milyen módon tekint az életemre és minden ember életére. Csak egy szót mondott a szívemben: veled Vagyok! Éreztem, hogy Jézus jelenlétben szeretet volt, békesség, türelem, elfogadás. Nem tudom menyit idő voltam ott a parkban, de a legfontosabb az volt, hogy Jézus jelen volt a kegyelmével. Ezt tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa: „A kegyelem részesedés Isten életében; bevezet a szentháromságos élet bensőségébe: a keresztségben a keresztény ember részesedik Krisztus, teste Fejének kegyelmében. Mint "fogadott fiú" ettől fogva az egyszülött Fiúval egységben "Atyának" szólíthatja Istent. Megkapja a Szentlélek életét, aki beléleheli a szeretetet és formálja az Egyházat.” (KEK 1997).
Feladat a mai napra: Ezen a napon, mit szeretnél tenni, hogy a növekedni tudjál Jézus ismeretében? Írd Isten igéjét egy kis papírra és vidd el magáddal ahová mész, tartsd a zsebedben, hogy többször eszedbe jusson.

2014. október 28., kedd

Október 28.



Jn 3,1-17   (aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.”)

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten." Jézus azt felelte neki: "Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát." Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?" Erre Jézus azt mondta: "Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született." "Hogyan lehetséges ez?" - kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: "Izrael tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.
Nikodémus úgy fordul Jézushoz, mint mesterhez, aki Istentől jött, mivel látta Jézus cselekedeteit. Felismerte, hogy Jézus tanításai hitelesek. Megtestesülve lenni a magasságos által, víz és lélek általi születést jelent. De mit takar ez pontosan? Az örök életben való részvételünket jelenti. Isten az életét adja nekünk. Mindenki, aki megszületett részt vesz a szülei életében, tőlük kapjuk a génjeinket, és az örökségünket. Minden élőlény, amely megszületett, anélkül létezik, hogy ezért tennie kellett volna valamit. Nikodemus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?” Nikodemus az emberi lehetőségekből indul ki és ez ebben a formában megvalósíthatatlan. Jézus válasza, hogy fentről kell megszületnie víz és lélek által. Ő megértette, hogy Lélek általi születésről van szó. De hogyan lehet megvalósítani ezt? Jézus elmagyarázta Nikodémusnak, hogy ez a születés nem az ember műve, hanem Jézus élete átadásával és halálával történik meg, Ő az örök életet adja nekünk és a Szentlelkét. Az emberi létünket, akkor értjük meg nagyobb mélységéiben, ha megnyílunk a hitre, a Szentlélekre. Ő az, aki működik a lelkiismeretünkben és segít megérteni, hogy Jézus azért jött el hozzánk, hogy részt vegyünk az Ő életében. Az Atyaisten Jézus által megváltotta az emberek életét és örökéletet kaptunk:  „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”. (Jn 3,16) Az örök életünknek valaki megfizette az árát: Jézus halála és feltámadása volt az ár.
Feladat a mai napra: Milyen értéket képvisel számunkra az örök élet? A mai napon hogyan szeretnél hálát adni Istennek örök életedért?

2014. október 27., hétfő

Október 27.



ApCsel 17,22-28     (Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk.)

Pál az Areopágusz közepére állt és elkezdett beszélni: "Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok. Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek. A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura. Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg itt lakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: "Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk."
Minden embernek, akár hívő akár nem, vágyakozik a transzcendens után. Félünk haláltól, az öregségtől, nyomot akarunk hagyni, akarjuk, hogy ne felejtsenek el minket. „Egy ember, ha megnézi az életét és tudatosan teszi azt, rádöbben, hogy nem egyszerűsítheti le az életét csak a munkára, dolgokra és célokra, amiket el akarunk érni (hírnév, pénz, stb.) Valami nagyobb iránt vágyakozunk, ahogy egyre jobban telik az idő és öregszünk, úgy kerülünk egyre közelebb ahhoz, hogy mi is meg fogunk halni és ez frusztrációt kelt bennünk. Elmegy, hogy megkeresse a forrást, mely csillapítani tudja az örökkévalóság utáni szomjúságát.”[1] Vonzódunk a transzcendenciához, az Istenhez, aki az örök élet magját vetette el szívünkben: „S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják…”. Sőt a mélyen vallásos emberek szívünkben egy kis oltárt építenek, mert vágynak találkozni azzal, aki nagyobb náluk. Szent Pál azt mondta, hogy ez a valaki Nagyobb maga az Isten, aki nem csak a szívünkbe helyezte ezt a vágyakozást, hanem aki, mint Szent Pál mondja: „nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: "Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk."  Nagyon mélységes tudni, hogy Isten családja vagyunk, Istentől vagyunk, aki örök. Mi nem csak polgárai vagyunk ennek a földnek, hanem a mennynek is. (Fil 3,20). Ennek ellenére, a kis oltárunkon néha hiányzik az Isten vagy felcseréljük más bálványokkal. Néha könnyelműen megbízunk a horoszkópban, ezoterikus filozófiákban, energiákban. De ha a menny polgárai is vagyunk, akkor már úgy éljük most itt a földön, hogy Istenbe vetjük bizalmunkat, mivel benne élünk, mozgunk és vagyunk. Szeressük Istent és váltsuk tettekre a szeretetet, igazságosságot, a szolidaritást és az élet kultúráját világunkban.
Feladat a mai napra: A munkahelyemen, otthon megpróbálok ma úgy élni, mint a mennyország polgára.


[1] Thomas C. Oden. Egyházatyák bibliamagyarázata, Szt Máté szerint. 1999 Pamplona