XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2019. december 14., szombat

December 14.

Lk 19,1-10(A szentáldozás úgy kell fogadnom, hogy mindig megbocsátja a bűneimet)
1Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. 2Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. 3Szerette volna látni Jézust szemtől szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. 4Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. 5Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.” 6Erre az gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. 7Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. 8Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Íme, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” 9Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”

A szentáldozás elválaszt bennünket a bűntől. Krisztus teste, melyet a szentáldozásban magunkhoz veszünk, értünk "adatott", és a vér, amelyet iszunk, "sokakért kiontatott a bűnök bocsánatára". Ezért az Eucharisztia nem tud Krisztussal egyesíteni anélkül, hogy ne tisztítana meg az elkövetett bűnöktől és ne óvna meg a jövendő bűnöktől: "Valahányszor magunkhoz vesszük, az Úr halálát hirdetjük. Ha a halálát, akkor a bűnök bocsánatát hirdetjük. Ha valahányszor kiontatik a vér, a bűnök bocsánatára ontatik ki, akkor mindig úgy kell fogadnom, hogy mindig megbocsátja a bűneimet. Nekem, aki mindig vétkezem, mindig szükségem van az orvosságra." (KEK 1393)
Feladat a mai napra: Engedem, hogy Jézus ma hozzám, bűnös emberhez betérjen  megpihenni és megmenteni azt, ami bennem elveszett. 

2019. december 13., péntek

December 13.

Jn 11,25-27(Az Eucharisztia vételének a szentáldozásban a legfőbb gyümölcse a benső egyesülés Jézus Krisztussal)
25Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. 26Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” 27„Igen, Uram – felelte –, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.”

A szentáldozás elmélyíti egyesülésünket Krisztussal. Az Eucharisztia vételének a szentáldozásban a legfőbb gyümölcse a benső egyesülés Jézus Krisztussal. Az Úr mondja: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne" (Jn 6,56). A Krisztusban való élet alapja az eucharisztikus lakoma: "Ahogy engem az élő Atya küldött és Én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, általam fog élni" (Jn 6,57). 
"Amikor az Úr ünnepein a hívők a Fiú testét magukhoz veszik, hirdetik egymásnak az örömhírt: megkaptuk az élet foglalóját; mint amikor az angyal Mária Magdolnának mondta: „Krisztus föltámadott!”. Most is az életet és a föltámadást kapja az, aki magához veszi Krisztust."” (KEK 1391)
Amit az anyagi táplálék eredményez a testi életben, azt valósítja meg a szentáldozás csodálatos módon lelki életünkben. A föltámadott Krisztus - "a Szentlélek által élő és éltető" - testével való kommunió megőrzi, növeli és megújítja a keresztségben kapott kegyelmi életet. A keresztény élet e növekedése igényli, hogy az eucharisztikus kommunióval, zarándokságunk kenyerével táplálkozzék egészen halálunk órájáig, amikor `útravalóul' kapjuk.“ (KEK 1392)
Feladat a mai napra: Azon elmélkedek, mit jelent számomra, hogy „Most is az életet és a föltámadást kapja az, aki magához veszi Krisztust”. 

2019. december 12., csütörtök

December 12.

Zsolt 34,2-9(A csak kenyér színe alatti szentáldozásban az Eucharisztia kegyelmi gyümölcseit egészen fogadni lehet.)
2Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig. 3Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek! 4Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian! 5Kerestem az Urat és ő meghallgatott, kimentett engem minden bajból. 6Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni. 7Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította. 8Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza. 9Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.

Megfelel az Eucharisztia rendeltetésének, hogy a hívők, ha kellően föl vannak készülve, megáldoznak, amikor szentmisén vesznek részt"Nagyon ajánlott a szentmisén való tökéletesebb részvétel abban a formában is, hogy a hívek az Úr testét a pap áldozása után ugyanabból az Áldozatból vegyék magukhoz".” (KEK 1388)
Az Egyház kötelezi a hívőket arra, hogy vasár- és ünnepnapon vegyenek részt az isteni liturgiában és gyónással fölkészülve legalább évente egyszer vegyék magukhoz az Eucharisztiát, lehetőleg a húsvéti időben. Az Egyház nyomatékosan ajánlja a hívőknek, hogy a szent Eucharisztiát vasár- és ünnepnapokon vagy még gyakrabban, akár minden nap vegyék magukhoz.“ (KEK 1389)
A csak kenyér színe alatti szentáldozásban - Krisztus mindkét szín alatti szentségi jelenléte következtében - az Eucharisztia kegyelmi gyümölcseit egészen fogadni lehet. Lelkipásztori megfontolásból a latin szertartásban ez az áldozási forma a leggyakoribb. "A szentáldozás azonban akkor éri el jel természetének teljességét, ha mindkét szín alatt történik. Ebben a formában az eucharisztikus lakoma jele tökéletesebben fejeződik ki." A keleti szertartásokban ez a szentáldozás általános módja.“ (KEK 1390) 
Feladat a mai napra: Jézus arra hív engem, hogy minden szentmisén, minden áldozásnál ízleljem Öt. Mai imádságomban elbeszélgetek Jézussal arról, milyen számomra, amikor magamhoz veszem őt a szentostyában. 

2019. december 11., szerda

December 11.

Mt 8,5-13(Lángoló hittel befogadom az eucharisztikus Jézus nálam, testem templomába)
5Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve őt: 6„Uram – szólította meg –, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” 7„Megyek és meggyógyítom” – felelte neki. 8A százados ezt mondta neki: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! 9Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – elmegy, a másiknak: Gyere ide! – odajön hozzám; vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! – megteszi.” 10Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: „Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. 11Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, 12az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” 13A századosnak pedig ezt mondta Jézus: „Menj, legyen úgy, ahogy hitted!” A szolga még abban az órában meggyógyult.

A hívő e nagy szentség előtt nem tehet mást, mint hogy lángoló hittel és alázattal megismételje a százados szavait: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!" Aranyszájú Szent János liturgiájában a hívők ugyanazon lelkülettel imádkozzák: "A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia, mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, kiáltom feléd: „Emlékezzél meg rólam, Uram, a te országodban!“"“ (KEK 1386)
E szentség vételének méltó előkészületeként a hívőknek meg kell tartaniuk az Egyházuk által előírt szentségi böjtöt. Magatartásukkal (ruha, testtartás) fejezzék ki azt a tiszteletet, ünnepélyességét és örömöt, mely megfelel annak a pillanatnak, amikor Krisztus a vendégünk lesz.“ (KEK 1387)
Feladat a mai napra: Minden szentmisén az áldozás előtt elmondjuk a mai evangéliumi részben a százados szájából elhangzott szót, azzal a különbséggel, hogy a lelkünknek kérünk gyógyulást. Elmélkedem azon, hogy milyen hittel, belső szándékkal mondom el ezeket a szavakat.

2019. december 10., kedd

December 10.

1 Kor 11,17-22.27-29.33-34(a Eucharisztia mint nagy és szent pillanatra elő kell készülnünk)
17A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérlek meg titeket, mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál. 18Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás mutatkozik köztetek, s ezt részben el is hiszem. 19Kell is, hogy szakadás legyen körötökben, mert a megbízhatók csak így tűnnek ki közületek. 20Amikor ugyanis egybegyűltök, már nem az Úr vacsoráját eszitek, 21hiszen étkezéskor ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl. 22Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket. … 27Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. 28Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, 29mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza. 33Ezért, testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjátok meg egymást. 34Aki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze.

Az Úr sürgető meghívással fordul felénk, hogy az Eucharisztia szentségében magunkhoz vegyük Őt: "Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz bennetek élet" (Jn 6,53).” (KEK 1384)
Hogy meg tudjunk felelni ennek a meghívásnak, erre a nagy és szent pillanatra elő kell készülnünk. Szent Pál apostol lelkiismeret vizsgálatra buzdít: "Ezért, aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, és csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza" (1Kor 11,27-29). Annak, aki súlyos bűn tudatában van, meg kell gyónnia, mielőtt a szentáldozáshoz járul.“ (KEK 1385)
Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon,  hogyan készülök a szentáldozásra, arra a nagy és szent pillanatra, amikor maga az Úr Jézus vendégül jön hozzám? 

2019. december 9., hétfő

December 9.

Ef 2,4-10.13-17(Krisztus úgy van jelen hívei körében, mint a megbékéltetésünkért fölajánlott áldozat)
4De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, 5hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is – így kegyelemből kaptátok a megváltást; 6feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, 7hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából. 8Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. 9Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. 10Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk. 13Most azonban ti, akik „távol” voltatok, Krisztus Jézusban „közel” kerültetek, Krisztus vére árán. 14Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, 15a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, 16és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. 17Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közellevőknek.

A szentmise egyszerre és elválaszthatatlanul a keresztáldozatot megörökítő áldozati emlékezés és az Úr testével és vérével való közösség szent lakomája. Az eucharisztikus áldozat ünneplése teljesen a Krisztussal történő bensőséges egyesülésre irányul az áldozás által. Áldozni annyit jelent, mint magát Krisztust fogadni, aki önmagát áldozta értünk.” (KEK 1382)
Az oltár, amely körül az Egyház az Eucharisztia ünneplésére összegyűl, ugyanannak a misztériumnak két oldalát mutatja meg: az áldozati oltárt és az Úr asztalát, már csak azért is, mert a keresztény oltár magának Krisztusnak szimbóluma, aki úgy van jelen hívei körében, mint a megbékéltetésünkért fölajánlott áldozat és az önmagát nekünk ajándékozó mennyei eledel. "Mi más Krisztus oltára, mint Krisztus testének képe?"- mondja Szent Ambrus, és másutt: "Az oltár a test képe, és Krisztus teste van az oltáron." A liturgia az áldozatnak és a kommuniónak ezt az egységét számos imádságban fejezi ki. A római Egyház így imádkozik kánonjában: "Könyörögve kérünk, mindenható Istenünk, szent angyalod vigye áldozatunkat mennyei oltárodra isteni Fölséged színe elé, hogy mi, akik erről az oltárról Fiad szentséges testében és vérében részesülünk, minden mennyei áldással és kegyelemmel elteljünk."“ (KEK 1383)
Feladat a mai napra: A különféle emberi kapcsolataimra tekintve felteszem magamnak a kérdést, vajon mindenkivel megbékélve élek-e? Mire indít, hív a Szentlélek ma? Hol tudnám az eucharisztikus Krisztusból táplálkozva és hozzá hasonlóan békeszerző lenni?

2019. december 8., vasárnap

December 8.

Iz 11,1-10; Róm 15,4-9; Mt 3,1-12
Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő. Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyermek is terelgetheti őket. A tehén és a medve együtt legelnek, kicsinyeik is együtt pihennek, és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja kezét az anyatejtől elválasztott kisgyermek. Sehol nem ártanak s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert. Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz lakhelye.

Izajás próféta könyvében több helyen találhatunk jövendöléseket a Messiásról. A Messiásra jellemző az, hogy az Úr lelke nyugszik rajta, és hogy a Szentlélek tölti el. Ebben a részben Izajás leírja pontosan, mi jellemzi a Szentlelket. Ebből lettek a keresztény hagyomány szerint a Lélek hét ajándékai: a bölcsesség, az értelem, a tanács, az erősség, a tudás, az Isten félelme és a jámborság. Szépen lehet látni, ahogyan Jézus, a Messiás életében megmutatkoznak a Lélek ajándékai. Az első, amit Izajás próféta a Messiás viselkedéséről mond, pedig az: „Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat”. Jézus nem emberi módon ítélt, hanem Isten szerint. Az emberek megítéléséhez, értékeléséhez felhasználta a Lélek ajándékait. Mindennap sok emberrel találkozunk, és tudatosan vagy tudatlanul véleményt alkotunk róluk. Kérni szoktuk ilyenkor a Szentlélek segítségét, hogy adja meg nekünk a bölcsesség, az értelem és a tanács lelkét? A bölcsesség lelkét pl. ahhoz, hogy bölcsen beszéljek; az értelem lelke, hogy jobban megértsem a másik helyzetét; a tanács lelke, hogy jó tanáccsal szolgáljak neki. A Szentlélek segít, hogy Isten fényében tudjam látni a másik embert.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, mikor szoktam ítélkezni. Ehhez kérem a Szentlélek ajándékát.




December 12.

Zsolt 34,2-9(A csak kenyér színe alatti szentáldozásban az Eucharisztia kegyelmi gyümölcseit egészen fogadni lehet.)
2Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig. 3Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek! 4Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian! 5Kerestem az Urat és ő meghallgatott, kimentett engem minden bajból. 6Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni. 7Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította. 8Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza. 9Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.

Megfelel az Eucharisztia rendeltetésének, hogy a hívők, ha kellően föl vannak készülve, megáldoznak, amikor szentmisén vesznek részt"Nagyon ajánlott a szentmisén való tökéletesebb részvétel abban a formában is, hogy a hívek az Úr testét a pap áldozása után ugyanabból az Áldozatból vegyék magukhoz".” (KEK 1388)
Az Egyház kötelezi a hívőket arra, hogy vasár- és ünnepnapon vegyenek részt az isteni liturgiában és gyónással fölkészülve legalább évente egyszer vegyék magukhoz az Eucharisztiát, lehetőleg a húsvéti időben. Az Egyház nyomatékosan ajánlja a hívőknek, hogy a szent Eucharisztiát vasár- és ünnepnapokon vagy még gyakrabban, akár minden nap vegyék magukhoz.“ (KEK 1389)
A csak kenyér színe alatti szentáldozásban - Krisztus mindkét szín alatti szentségi jelenléte következtében - az Eucharisztia kegyelmi gyümölcseit egészen fogadni lehet. Lelkipásztori megfontolásból a latin szertartásban ez az áldozási forma a leggyakoribb. "A szentáldozás azonban akkor éri el jel természetének teljességét, ha mindkét szín alatt történik. Ebben a formában az eucharisztikus lakoma jele tökéletesebben fejeződik ki." A keleti szertartásokban ez a szentáldozás általános módja.“ (KEK 1390) 
Feladat a mai napra: Jézus arra hív engem, hogy minden szentmisén, minden áldozásnál ízleljem Öt. Mai imádságomban elbeszélgetek Jézussal arról, milyen számomra, amikor magamhoz veszem őt a szentostyában. 

2019. december 7., szombat

December 7.

Aquinói Szent Tamás éneke az Oltáriszentséghez(hittel fogadd el az Üdvözítő szavait)
Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem! Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen. Néked szívem, lelkem átadja magát, mert Téged szemlélve elveszti magát. 
Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik, de a hallás rólad hittel biztosít: hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab, igéd igazánál mi van igazabb?! 
A keresztfán rejtéd Isten-voltodat, itt a színek rejtik emberarcodat, de én mind a kettőt hiszem s vallhatom, kérve, amit kért a bűnbánó lator.
Ahogy Tamás látta, nem látom sebed, mégis Istenemnek vallak tégedet. Add, hogy egyre jobban hinni tudjalak, tebenned reméljek, s téged vágyjalak.
Urunk halálára emlékeztető áldott Kenyér, élő s embert éltető! Add, hogy éljen lelkem belőled csupán, s jóízét tebenned ne veszítse szám!
Kegyes Pelikánom, Uram Jézusom! Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom. Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá. Világ minden bűnét meggyógyítaná.
Jézus, kit csak rejtve szemlélhetek itt! Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik? Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat, leljem szent fényedben boldogságomat! Ámen.

"Hogy e szentségben Krisztus valóságos teste és valóságos vére van jelen, ahogy Szent Tamás mondja, „érzékekkel nem, de az isteni tekintélyre támaszkodó hittel egyedül lehet megragadni. Ezért, amikor Szent Cirill Szent Lukács evangéliumának ezt a mondatát – „Ez az én testem, mely értetek adatik” (22,19) – magyarázza, kijelenti: „Ne kételkedj, hogy igaz-e; hanem inkább hittel fogadd el az Üdvözítő szavait. Mivel ugyanis Ő az Igazság, nem hazudik”"
Imádlak áhítattal, Isten, rejtelem! Aki e jelekben titkon vagy jelen. Néked egész szívem átadja magát, mert téged szemlélve elveszti magát. 
Szem, ízlés, tapintás megcsalódhatik, de a hallás rólad hittel biztosít: Hiszem, amit hinni Isten Fia szab, igédnél, Igazság, mi van igazabb? (KEK 1381)
Feladat a mai napra: Megírom saját énekemet az Oltáriszentséghez.

2019. december 6., péntek

December 6.

1 Jn 4,9-10.14-16.19(A szeretet e szentségében Jézus vár bennünket)
9Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. 10A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. 14Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. 15Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben. 16Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. 19Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

Nagyon megfelelő, hogy Krisztus ilyen egyedülálló módon akart Egyháza számára jelenvaló maradni. Mivel ugyanis Krisztus látható alakjában elhagyni készült övéit, nekünk akarta ajándékozni szentségi jelenlétét; mivel arra készült, hogy a kereszten föláldozva önmagát üdvözítsen minket, akarta, hogy emlékünk legyen arról a szeretetről, amellyel Ő "mindvégig" (Jn 13,1), élete elajándékozásáig szeretett minket. Valóban, Ő eucharisztikus jelenlétében közöttünk marad, titokzatos módon, mint az, aki szeretett minket és önmagát adta értünk, éspedig olyan jelek alatt van jelen, melyek ezt a szeretetet kifejezik és közlik: "Az Egyháznak és a világnak nagyon szüksége van az Eucharisztia tiszteletére. A szeretet e szentségében Jézus vár bennünket. Ne sajnáljuk az időt, hogy találkozzunk vele az imádásban, a hittel teljes szemlélődésben, készen a világ bűneinek és jogtalanságainak engesztelésére. Soha ne szűnjön meg a mi imádásunk."“ (KEK 1380)
Feladat a mai napra: Kérem a kegyelmet, hogy ma új módon megtapasztalhassam Isten irántam való szeretetét.

2019. december 5., csütörtök

December 5.

Zsolt 84,2-13(Boldogok, akik házadban laknak, téged örökké magasztalnak)
2Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! 3Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba; lelkem és testem sóvárog az élő Isten után. 4A veréb is otthont talál magának, s a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, Istenem és királyom! 5Boldogok, akik házadban laknak, téged örökké magasztalnak. 6Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül. 7Ha végigvonul a Baka-völgyön át, az a források völgyévé változik, a korai eső áldás bőségébe öltözteti. 8Egyre magasabbra emelkednek, a Sionon Isten jelenik meg nekik. 9Seregek Ura, hallgasd meg imámat, Jákob Istene, fordítsd felém füled irgalmasan! 10Isten, védőpajzsunk, tekints le, lásd meg fölkented arcát! 11Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol. Inkább álljak az Isten háza küszöbén, mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában. 12Mivel Isten a nap és a pajzs, ő dicsőséget ad és kegyelmet. Nem tagad meg semmi jót azoktól, akik tiszta szívvel élnek, 13Seregek Ura, boldog, aki benned bízik!

Az Eucharisztia tisztelete. A szentmise liturgiája során Krisztusnak a kenyér és a bor színe alatti valóságos jelenlétébe vetett hitünket többek között azzal is kifejezzük, hogy az Úr imádásának jeleként térdet hajtunk vagy mélyen meghajlunk. "Az Eucharisztia szentsége iránti imádást a katolikus Egyház nemcsak a szentmisében, hanem azon kívül is végezte és végzi azáltal, hogy a konszekrált ostyákat a lehető leggondosabban őrzi, a hívők imádása tárgyaként kihelyezi és a népsokaság örömére körmenetekben hordozza."” (KEK 1378)
A tabernákulum korábban arra szolgált, hogy az Eucharisztiát méltó körülmények között őrizzék annak érdekében, hogy a betegeknek és a távollevőknek a szentmisén kívül elvihessék. Ahogyan az Egyház elmélyült Krisztus valóságos eucharisztikus jelenlétének hitében, úgy ébredt tudatára az eucharisztikus színek alatt jelenlévő Krisztus csöndes imádása értelmének. Ezért a tabernákulumnak a templomban különösen méltó helyen kell állnia; és olyannak kell lennie, hogy az Krisztus valóságos jelenlétének igazságát az Oltáriszentségben kiemelje és nyilvánvalóvá tegye.“ (KEK 1379)
Feladat a mai napra: Felkeresek egy templomot vagy kápolnát és elidőzöm Jézus eucharisztikus jelenlétében.  

2019. december 4., szerda

December 4.

Jn 6, 51-69(A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital)
51Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” 52Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” 53Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. 54De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. 55A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. 56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. 57Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. 58Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.” 59Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított. 60Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd. Ki hallgatja?” 61Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Botránkoztok rajta? 62Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! 63A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, 64de vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni. 65Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” 66Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. 67Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” 68Simon Péter felelt neki: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. 69Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

A Trienti Zsinat összefoglalja a katolikus hitet, amikor kijelenti: "Mivel pedig Krisztus, a mi Megváltónk azt mondta, hogy amit Ő a kenyér színe alatt fölajánlott, valóban az Ő teste, azért Isten Egyházában mindig élt a meggyőződés, és ez a szent zsinat újra kinyilvánítja: a kenyér és a bor konszekrációja által olyan átváltoztatás történik, ami a kenyér egész lényegét Krisztus, a mi Urunk testének lényegévé és a bor egész lényegét az ő vérének lényegévé változtatja át. Ezt a változást a szent, katolikus Egyház helyesen és sajátos értelemben transsubstantiatio-nak, `átlényegülésnek' nevezte."” (KEK 1376)
Krisztus eucharisztikus jelenléte az átváltoztatás pillanatában kezdődik, és addig tart, ameddig az eucharisztikus színek megmaradnak. Az egész Krisztus van jelen a színek mindegyikében, és az egész Krisztus van jelen azok minden egyes részében oly módon, hogy a kenyér megtörése Krisztust nem osztja meg.“ (KEK 1377)

2019. december 3., kedd

December 3.

Jel 1,4-8.20,5-6(„ezek a szavak hitelesek és igazak -Megtörténtek”)
4János a hét ázsiai egyháznak. Kegyelem és békesség nektek attól, aki van, aki volt és aki eljő, meg a hét lélektől, aki trónja előtt áll, 5és Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a föld királyainak fejedelmétől! 6Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen. 7Íme, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Ámen. 8„Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljő, a Mindenható. 
5Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult. „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” 6Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég.

E szentségben Krisztus a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé változása által válik jelenvalóvá. Az egyházatyák határozottan állították az Egyház hitét abban, hogy Krisztus szavának és a Szentlélek tevékenységének hatékonysága van ezen átváltozás végrehajtására. Aranyszájú Szent János így nyilatkozik: "Nem ember az, aki megteszi, hogy az adományok Krisztus testévé és vérévé váljanak, hanem maga Krisztus, akit értünk megfeszítettek. A szavakat kimondó pap Krisztust jeleníti meg: de az erő és a kegyelem Istené. Ez az én testem -- mondja. Ez a szó változtatja át az áldozati adományokat."
Szent Ambrus pedig ezt mondja erről az átváltozásról: Legyünk meggyőződve arról, hogy "olyan dolog áll előttünk, amit nem a természet alakított ilyenné, hanem az áldás konszekrálta, és az áldás hatékonysága meghaladja a természetet, hiszen az áldás erejéből éppen maga a természet változik át". "Krisztus szava tehát, aki a semmiből létre tudta hozni azt, ami nem volt, a már létezőt ne tudná átváltoztatni azzá, ami korábban nem volt? Nem kisebb dolog új dolgokat teremteni, mint a természeteket átváltoztatni."“ (KEK 1375)

Feladat a mai napra: Azon elmélkedek, hogy mennyire hiszek Isten szava átformáló erejében. Vannak-e életemben olyan területek, amelyek rászorulnak megújulásra? Krisztus szavának és a Szentlélek tevékenységének hatékonyságában bízva felajánlom ezeket  Istennek.