ApCsel 9,1-5 („Saul, Saul, miért üldözöl engem?”)
Eközben
Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr
tanítványait, elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi
zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és
nőket, akiket ott talál ennek a tannak a követői közül. De amint haladt az úton
és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az
égből. Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: »Saul,
Saul, miért üldözöl engem?« Erre ő megkérdezte: »Ki vagy te, Uram?« Az így
felelt: »Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!
A mai szentírási idézet
rámutat arra, hogy mindaz, ami velünk történik, amit élünk, hatással van
Jézusra is. Legyen az pozitív vagy negatív. Jézus a követőivel azonosul, bennük
él, ők pedig Jézusban. Jelen van személyes és közösségi életükben, amikor „állhatatosan kitartottak az
apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.
Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt
Jeruzsálemben. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt
mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt,
akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a
templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették
magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr
pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.” (ApCsel 2,42-47). Mindaz, ami a közösséggel, vagy
akárcsak egyetlen egy testvérrel történik, Jézussal történik. Ezt adta tudtul
Saulnak, a nagy, gyűlölettől lihegő keresztényüldözőnek, aki meg volt róla
győződve, hogy Istennek tesz azzal szolgálatot, ha elpusztítja a
keresztényeket. És Jézus csak annyit kérdezett tőle: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?« Hányszor történik meg velünk is,
hogy meg vagyunk győződve saját igazunkról. Csak vizsgáljuk meg ítéletünket,
hogy vajon Isten is úgy gondolná-e a dolgokat, ahogy én? Vajon a Teremtő Isten
tiszta szeretetének szemszögéből nézve, megállhatja-e a helyét előtte az
ítéletem? Különösképpen, ha elégedetlen vagyok, és haragszom valakire. Kérjük
Istent, hogy tanítson meg minket úgy látni a dolgokat, ahogy ő látja azokat.
Feladat a mai napra: Belenézek a szívembe. Ki az, aki ellen haragot
érzek a szívemben? Miről szól a haragom? Esetleg hol engedtem túl közel
magamhoz a másikat? Kérem Istent hogy az ő jóságának szemszögéből láthassam
saját életemet és a másik ember életét, és békét találhassak benne.