Napi elmélkedéshez: Zsolt 46,2-9
Isten a menedékünk
és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. Ezért nem aggódunk, ha
remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, ha vizei zúgnak, tajtékoznak
is, és viharától megrendülnek a hegyek. A folyam ágai felüdítik Isten városát,
ő megszenteli a Fölséges hajlékát. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már
hajnalban is védelmezi. A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de
mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet. Velünk a Seregek Ura, Jákob
Istene a mentsvárunk! Gyertek, lássátok, mit művel az Úr!
Ma újra egy zsoltár lesz az imádság alapja, amely
szeretne bevezetni minket az Istennel való beszélgetésbe. Hiszen a zsoltárok az
imádság remek iskolái. A zsoltárt imádkozva megtanulunk imádkozni, hangsúlyozta
XVI. Benedek pápa, amikor 2011-ben a szerdai katekéziseken a zsoltárokról
beszélt. „A zsoltárok mint imaszövegek adottak a hívő ember számára, hogy annak
imádságává váljanak, aki használja őket, és általuk Istenhez fordul” (http://magyarkurir.hu/hirek/zsoltarok-az-imadsag-iskolaja).
Ma a 46-dik zsoltár szavaival fordulunk az Istenhez. Ahhoz, hogy az jobban
imádsággá váljon, segíthet, ha nem csak egyszer olvassuk vagy mondjuk el azt,
hanem többször is, elidőzve annál a résznél, amelyik legjobban szólított meg
minket. A zsoltár többes-számban van megfogalmazva, azonban közelebb
kerülhetünk a szöveghez, ha egyes-számban mondjuk el: „Isten a menedékem és az
erőm, ...”. Benedek pápa a katekézisén szintén megemlítette, hogy a zsoltárok
szavaiban „megtaláljuk az összes emberi tapasztalatot, finom árnyalataival és
mindazon érzelmi gazdagsággal együtt, melyek az emberi életben megnyilvánulnak:
az öröm és a szenvedés, az Isten utáni vágyakozás és saját méltatlanságunk
érzése, a boldogság és az elhagyatottság érzése, az Istenbe vetett bizalom és a
fájdalmas magány”. Így tanítanak arra, hogy minden állapotunkban, bármilyen
érzések legyenek is bennünk, mindig bizalommal fordulhatunk az Istenhez.
Láthatjuk, hogy mennyire más a tegnapi és mai zsoltár is: két külön
tapasztalatból hangzanak el. A zsoltárok többszínűsége pedig segít abban, hogy
„mind közelebb juthassunk Isten gondolatai- és útjai titkaihoz. Nemcsak
beszélünk Istennel, hanem megtanuljuk, ki Ő, de Vele, Istennel beszélgetve
megtanuljuk, megismerjük önmagunkat is” (Benedek pápa). Így figyeljük meg tehát
a különböző Istenképeket, amelyek megjelennek a zsoltárban. Milyen is az Isten?
Visszatükröznek-e a verssorok valamit is abból, hogy ki az Isten számomra? A
forrás leírása is megtalálható benne: Isten városát forrásainak árja
megörvendezteti. Mit mond nekem ez a kép? Kérjük a Szentlélektől azt a
kegyelmet, hogy a zsoltár szavai saját imádságommá váljanak.
Feladat a mai napra: A zsoltár alapján, illetve a mai imádság alapján, fogalmazzam meg, kicsoda
ma számomra az Isten, „Uram, te vagy ....”, és a nap folyamán ismételgessem.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: Újra
Isten jelenlétébe helyezem magam és az Ő szemével tekintek vissza a napra. A
napi eseményekben hol és hogyan tapasztaltam meg Isten jelenlétét? Mit
mondanék, ki volt ma Ő a számomra? Voltak-e pillanatok, amikor bizonytalanul,
inogva éreztem magam? Tudtam-e kapaszkodni Istenbe? Hálás szívvel mindazért,
ami ma történt, imádkozom újra a 46-dik zsoltárt.