XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. március 25., péntek

Március 25.



Jn 19,23-30                       („Nézd, az anyád!”)
Amikor a katonák fölfeszítették Jézust, fogták ruhadarabjait és négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek. Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét.

A sötétség hatalmának óráján, amikor a szeretet elleni „nem” uralkodott, Jézus tovább szeretett, végig igent mondott a szeretetnek, kereszthaláláig. És ott, a keresztje alatt, ott állt édesanyja. Ott állt, mert életében szüntelenül igent mondott Isten terveire. Ez nem jelenti azt, hogy neki mindig könnyű volt beleegyezni Isten terveibe, ő is sokszor tapasztalta belsőleg a küzdelmet, bizonytalanságot, nem is szólva a sok fajdalmáról. Mégis Mária kitartó az igen kimondásában, így áll Isten szeretete mellett, Jézus keresztje mellett. Vajon mennyire jelentett Jézusnak, hogy ott áll édesanyja? Mennyire erősítette meg , hogy ő is végig igent mondhasson? Jézus tudta, hogy nekünk is szükségünk van ilyen édesanyára. Azért életének utolsó pillanatában, akkor sem magára gondol, hanem ránk, és anyául adta nekünk Máriát. „Nézd, az anyád!” Ma újra nagyon tudatosan elfogadjuk házunkba, életünkbe. Éljük ezt a Nagypénteket Máriával kézen fogva. Visszatekinthetünk vele az egész nagyböjti időszakra. Milyen volt? Melyik szituációban tanultunk Jézus mellett kitartóan állni, a nehézségekben is? „Taníts meg, Mária, mindig újra a szeretet mellett dönteni, akkor is, ha nagyon fájdalmas. Segíts, hogy a mai napon jobban megértsük a kereszt titkát, amely oly sok ember számára élete fordulópontja lett, mint pl. Edith Steinnek: „Mindamellett Edith Stein számára éppen a kereszt volt az alapvető jó a vallásban. Azon az éjszakán találkozott vele, amikor értesült Husserl kitűnő tanítványának és barátjának, Heinrich Reinachnak a haláláról a fronton. “Ez volt az első találkozásom a Kereszttel és annak isteni hatalmával, amit annak ad meg, aki őt hordozza. Először láttam nyilvánvalóan a Krisztus megváltó szenvedéséből megszületett egyházat és annak győzelmét a halál sötétsége fölött. Olyan pillanat volt, amikor hitetlenségem megtört, a judaizmus elhalványult bennem és megvilágosodott Krisztus: Krisztus a Kereszt titkában.”
Feladat a mai napra:  Arra figyelek, milyen Isten üzenete számomra ezen a Nagypénteken.