Jn 19,17: Jézus vállára veszi a
keresztet
Visszaemlékszünk Jézus szavaira: „Aki követni
akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.”
(Lk 9,23). Most ő az, akinek fel kell vennie keresztjét és végig kell járnia
keresztútját. Jézusnak nem meglepetésszerűen jött el ez a pillanat. Felkészült
volt. A kereszthordozást, amint azt Jézus elénk élte, nem lehet improvizálni.
Jézus az egész életén át a mindennapok pici ügyeiben begyakorolta az Atya
akaratának teljesítését: Amikor a tizenkét éves
Jézus a Názáreti templomban visszamaradt, mert úgy gondolta, hogy neki az Atya
házában kell lennie, elfogadta az Atya akaratát, hogy mégis még a szüleinek kell
szót fogadnia. Ezt írja a Szentírás: „Velük ment hát, lement Názáretbe, és
engedelmeskedett nekik.” (Lk 2,51) Biztos sok mindenben Jézus másképp
cselekedett volna, de képes volt megérteni az Atya akaratát és elfogadni azt.
„Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult.”
(Zsid 5,8). Mennyire nehéz mindennap felvennünk a keresztünket! Mindenkinek
megvan a saját keresztje, legyen az a saját hivatással, életállapottal járó
kereszt, a családi helyzet, betegség, saját törékenységünk és korlátoltságunk,
a munkahely, mások gyöngesége... stb. Általában az a kísértés ér minket, hogy
védekezünk a kereszt ellen, megpróbálunk megszabadulni tőle. Néha előfordul,
hogy azt kérjük Istentől, hogy vegye el tőlünk, mert nem fér bele az életünkbe,
mert még túl fiatalok vagyunk, vagy már túl gyöngék, vagy van épp elég gondunk,....
Mindig akadnak okok, amiért nehéz elfogadnunk a keresztet. Van amikor
háborgunk: miért pont én? Miért velem kell hogy megtörténjen? Sokat tanulhatunk
Jézustól. Neki is nehéz volt. Emlékszünk arra, hogy a Getszemáni kertben milyen
keservesen kérte az Atyát: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne
az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” (Lk 22,42). Az Atyának más terve
volt, és Jézus elfogadta akaratát. Nem védekezett ellene, nem háborgott, nem
akart megszabadulni tőle, hanem elfogadta, magához ölelte, és szeretettel
hordozta, mert „a szeretet türelmes,... nem kérkedik, nem is kevély.” (1Kor
13,4). Jézus ma bennünket is erre bátorít: ne védekezz a kereszted ellen!
Inkább tekintsd segítőeszközödnek, járóbotodnak, amit átkarolhatsz, amibe
belekapaszkodhatsz, és ami biztosan elvezet életed céljába.
Feladat
a mai napra: Ma
szeretettel akarom elfogadni és felvenni keresztemet és hálát adok érte, hogy így szolgálhatom az emberiséget.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este:Visszatekintés a napra: A esti visszatekintést
a keresztút második stációjának elimádkozásába foglalom. Most saját szavaimba
foglalom mai napomat, és megosztom Jézussal saját próbálkozásaimat, hogyan
éltem meg ma a kereszthordozás szépségeit és nehézségeit. Engedem, hogy Jézus elismerő
és bátorító tekintete maradjon rajtam. – „Tekints rám és ajándékozz meg irgalmaddal, adj erőt
szolgádnak, segíts szolgálód fián! Add jelét kegyelmednek, hadd lássák
gyűlölőim, és szégyenkezzenek, hogy te, Uram, megsegítettél és vigaszt
nyújtottál.” (Zsolt 86,16-17)