Lk 12, 22-32 (A
gondviselés)
Aztán így
szólt tanítványaihoz: „Ezért mondom nektek, ne aggódjatok megélhetésetek miatt,
hogy mit esztek, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. A lélek több, mint az
eledel, s a test több, mint a ruha. Vegyetek példát a hollókról. Nem vetnek,
nem aratnak, nincs pincéjük, nincs kamrájuk s az Isten táplálja őket. Mennyivel
többet értek ti, mint ezek a madarak! Ugyan melyiktek hosszabbíthatja meg az
életét csak egy arasznyival is azzal, hogy aggodalmaskodik? Ha tehát még az
egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok, mit aggódtok? Vegyetek példát a
liliomokról, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek,
hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül.
Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma a mezőn zöldell, holnap a kemencébe kerül,
Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek. Ne kérdezgessétek
hát, hogy mit esztek vagy mit isztok, és ne nyugtalankodjatok. Mert erre a
pogányok törekednek a világban. Atyátok tudja, hogy szükségetek van rájuk.
Inkább az Isten országát keressétek, és ezeket megkapjátok hozzá. Ne félj, te
kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát.
Tanítványait arra tanítja Jézus, hogy éljenek a
gondviselésbe vetett bizalommal. Isten gyermekei vagyunk, és mennyi Atyánk jól
tudja, hogy gyermekeinek mire van szükségük. De mit is jelent a gondviselésbe
vetett bizalommal élni? Van olyan téves felfogás, mintha ez „terülj, terülj asztalkát”
jelentene, ahol nekünk már nem kell semmit sem tennünk, Isten majd úgyis
gondoskodik, és megad mindent, ami kell, csak kérnünk és várnunk kell. Na, ez
nem teljesen így megy. Isten nem a mi szolgánk. Hanem együttműködésre hív: Inkább az Isten országát keressétek, és
ezeket megkapjátok hozzá. Isten országát keresni azt jelenti, hogy az Ő
logikájával akarunk gondolkodni, az Ő értékeit, eszményeit keressük. Ha
Istennek megadjuk az első helyet életünkben és azon fáradozunk, hogy a
szeretet, a béke, a kiengesztelődés és igazságosság országát építsük magunk
körül, akkor Ő kinyitja előttünk a szükséges ajtókat, pl. a múltkor sokáig
szorongtam egy nehéz telefonbeszélgetés miatt.
Tudtam, hogy fel kell hívnom ezt a személyt, de féltem ettől a
beszélgetéstől, mint a tűz. Mielőtt nekiláttam volna a telefonálásnak,
imádkoztam, Isten kezébe helyeztem, kértem, hogy készítse fel a másik ember
szívét. És amikor hívtam, az illető teljesen nyitottan felém lépett, és
megoldódott minden. Isten kinyitotta az ajtót. Nekem viszont együtt kellett
működnöm abban, hogy kezdeményezem a telefonbeszélgetést, mert Isten azt
helyettem nem teszi meg. Mélyen hálát adtam Istennek, mert tudtam, hogy itt
megint Ő cselekedett. A gondviselés tehát nem csak anyagi dolgokra vonatkozik,
hanem mindent megad, ami szükséges, a belső hozzáállást, lelkületet, a
kiengesztelődést, az erőt az újrakezdésre, a merészséget arra, hogy megtegyük
az első lépést, hogy olyan dolgot is tegyünk, amiről azt gondoltuk, hogy nekünk
nem fog menni, pl. tanúságot tenni mások előtt... stb. De egy nagyon szükséges
ehhez: a belső hozzáállás. Az individualizmus szinte lehetetlenné teszi ezt a
bizalmas együttműködést. De ha akarunk, kiléphetünk belőle azáltal, hogy
döntünk az Istenbe bizalom mellett.
Feladat a mai napra: Egy konkrét dologban gyakorlom a bizalmas
ráhagyatkozást.