XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2017. szeptember 16., szombat

Szeptember 16.



Lk 13, 34-35                      (Jézus megsiratja Jeruzsálemet)
Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek! Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok többé, míg el nem jön az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!”

Mai idézetünkben észre vehetjük, hogy Istent nem hagyja hidegen az ember válasza. Ez is Isten országáról szó. Istennek fontos minden ember. Személyesen érdekli az ember sorsa. Minden embernek felkínálja az üdvösséget, de mivel szabad akaratot adott az embernek, az ember maga dönt afelől, hogy be akarja-e fogadni Isten országát, vagy sem. Jézus megsiratja Jeruzsálemet: Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek! Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad. Jeruzsálem, a béke városa, az Isten ellen fordulás képe lett. Az a hely, ahol sok prófétát kivégeztek, és Jézust is visszautasították, kivégezték. Pedig Jeruzsálem egyben az Isten menyasszonyának a képe is, a nép, mely Istenhez tartozik, mely el van jegyezve Istennek. Istent nem hagyja közömbösen az ember döntése, mélységesen fáj neki elutasítása, mert tudja, hogy saját kárába szalad, és az nem tudja meggátolni. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Minden döntésnek megvan pozitív vagy negatív következménye, amit az embernek hordoznia kell. Mégis Isten is újra dönt az ember mellett: Mondom nektek, nem láttok többé, míg el nem jön az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!” Ezzel Jézus arra utal, amikor majd szamár háton bevonul Jeruzsálembe, hogy majd keresztre feszítsék és kiontsa vérét a bűnök bocsánatára. Isten nem fordul el az embertől, hanem élete utolsó pillanatáig megadja a lehetőséget, hogy valamikor megtérjen, és felfedezze: „Isten úgy szerette a világot (és benne engemet is!), hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz aki hisz benne el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).
Feladat a mai napra: Hogyan segíthetnék ma valakinek, hogy felfedezze Jézusban élete üdvözítőjét?