XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. január 12., vasárnap

Január 12.



- 3. Parancsolat: Az Úr napját szenteld meg!



"Gondolj a szombatra, és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned." (Kiv 20,8--10)

 Iz 42, 1-4; 6-7; ApCsel 10, 34-38; Mt 3, 13-17

Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki. Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”

A mai napon Jézus megkeresztelkedésének ünnepét üljük az Egyházban. Ezzel az ünneppel lezárul a karácsonyi ünnepkör és kezdődik az évközi idő húsvét előtti szakasza, amikor ugyanis Jézus nyilvános tanítására összpontosítjuk a figyelmünket. A mai ünnepen egy érdekes történésnek lehetünk tanúi. Jézus, Isten egyszülött Fia, a bűnösök sorába áll, hogy megkeresztelkedjék Jánosnál a Jordán vizében. Keresztelő János erre meghökken, hiszen jól tudja, hogy Jézus az Isten Báránya. Úgy nyilatkozik róla: „Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.” (Jn 1,29-31). János nem számított arra, hogy Jézus is sorba fog állni, hogy megkeresztelkedjék nála, hiszen ő az egyetlen, „aki bűnt nem ismert, de Isten „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.” (2Kor 5,21). Kicsit nehéz ezt megérteni, mit jelent, hogy Isten őt bűnné tette értünk, leginkább azt jelenti, ami a mai evangéliumban is kifejeződik, hogy a bűnösök sorába állt, magára vette az emberiség bűnét, amit aztán felvitt a keresztfára, hogy ott teljes megbocsátást és megváltást szerezzen nekünk. Az emberek gonosztevőként ítélték őt el, bár semmi rosszat nem tett, de Isten ezt megengedte, hogy igazságosságot szolgáltasson nekünk Krisztus keresztáldozata által. Ez a misztérium, amit minden (vasárnapi) szentmisében ünnepelünk, s mely kicsúcsosodik és jelenvalóvá válik az Eucharisztia ünneplésében. Ez nemcsak hitünknek egy fontos valósága, hanem hitünk lényege! Ezen a héten, amikor a harmadik parancsolatról folytatjuk az elmélkedéseinket, pontosan erről lesz szó: Az Úr napját szenteld meg! A katekizmus világosan elmagyarázza, hogy miért is olyan fontos a vasárnapi szentmise, és arra kapunk lehetőséget ezen a héten, hogy ezt tudatosabban átgondoljuk, és felfogjuk ennek a gyönyörű szép misztériumát. A mai evangéliumban pedig Jézus megkeresztelkedésében felragyog a megváltás misztériuma egészen sajátos módjában: Jézus az Isten akaratát cselekszi, amikor lemegy a Jordán folyó partjára, hogy János keresztségében részesüljön. S miután Jézus a vízbe belevitte az emberiség bűnét, és megtisztulva feljött, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Minden szentmisén részesülhetünk ebben az élményben, hogy ez a szózat elhangzik Jézus fölött és fölöttünk is, akik az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében meg vagyunk keresztelve: Te vagy az én szeretett gyermekem, akiben kedvem telik. A szentmise elsősorban Isten szerelemvallomása az ember iránt, és Istennek ez a lángoló szeretete az, mely egésszé, tisztává, teljessé teszi az életünket. Van-e értelme lemaradni róla?
Feladat a mai napra: A mai szentmisén különös figyelemmel leszek jelen, és kifejezem Istennek mély hálámat, hogy az Ő gyermeke lehetek, és megváltott engem.