- 3. Parancsolat: Az Úr napját szenteld meg!
"Gondolj a szombatra, és szenteld meg. Hat napig dolgozzál és végezd minden munkádat. A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned." (Kiv 20,8--10) –
Iz 42, 1-4; 6-7; ApCsel 10, 34-38; Mt 3, 13-17
Jézus elment Galileából a Jordán (folyó)
mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked
kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd
ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János
engedett neki. Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme,
megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme,
hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”
A mai napon Jézus megkeresztelkedésének
ünnepét üljük az Egyházban. Ezzel az ünneppel lezárul a karácsonyi ünnepkör és
kezdődik az évközi idő húsvét előtti szakasza, amikor ugyanis Jézus nyilvános
tanítására összpontosítjuk a figyelmünket. A mai ünnepen egy érdekes
történésnek lehetünk tanúi. Jézus, Isten egyszülött Fia, a bűnösök sorába áll,
hogy megkeresztelkedjék Jánosnál a Jordán vizében. Keresztelő János erre
meghökken, hiszen jól tudja, hogy Jézus az Isten Báránya. Úgy nyilatkozik róla:
„Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam:
A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem
ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.”
(Jn 1,29-31). János nem számított arra, hogy Jézus is sorba fog állni, hogy
megkeresztelkedjék nála, hiszen ő az egyetlen, „aki bűnt nem ismert, de Isten „bűnné”
tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.” (2Kor 5,21).
Kicsit nehéz ezt megérteni, mit jelent, hogy Isten őt bűnné tette értünk, leginkább azt jelenti, ami a mai evangéliumban
is kifejeződik, hogy a bűnösök sorába állt, magára vette az emberiség bűnét,
amit aztán felvitt a keresztfára, hogy ott teljes megbocsátást és megváltást
szerezzen nekünk. Az emberek gonosztevőként ítélték őt el, bár semmi rosszat
nem tett, de Isten ezt megengedte, hogy igazságosságot szolgáltasson nekünk
Krisztus keresztáldozata által. Ez a misztérium, amit minden (vasárnapi)
szentmisében ünnepelünk, s mely kicsúcsosodik és jelenvalóvá válik az
Eucharisztia ünneplésében. Ez nemcsak hitünknek egy fontos valósága, hanem
hitünk lényege! Ezen a héten, amikor a harmadik parancsolatról folytatjuk az
elmélkedéseinket, pontosan erről lesz szó: Az Úr napját szenteld meg! A
katekizmus világosan elmagyarázza, hogy miért is olyan fontos a vasárnapi
szentmise, és arra kapunk lehetőséget ezen a héten, hogy ezt tudatosabban
átgondoljuk, és felfogjuk ennek a gyönyörű szép misztériumát. A mai evangéliumban
pedig Jézus megkeresztelkedésében felragyog a megváltás misztériuma egészen
sajátos módjában: Jézus az Isten akaratát cselekszi, amikor lemegy a Jordán
folyó partjára, hogy János keresztségében részesüljön. S miután Jézus a vízbe belevitte
az emberiség bűnét, és megtisztulva feljött, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára
szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben
kedvem telik!” Minden szentmisén részesülhetünk ebben az élményben, hogy ez
a szózat elhangzik Jézus fölött és fölöttünk is, akik az Atya és a Fiú és a
Szentlélek nevében meg vagyunk keresztelve: Te vagy az én szeretett gyermekem,
akiben kedvem telik. A szentmise elsősorban Isten szerelemvallomása az ember
iránt, és Istennek ez a lángoló szeretete az, mely egésszé, tisztává, teljessé
teszi az életünket. Van-e értelme lemaradni róla?
Feladat
a mai napra: A mai
szentmisén különös figyelemmel leszek jelen, és kifejezem Istennek mély
hálámat, hogy az Ő gyermeke lehetek, és megváltott engem.