Iz 49,3.5-6; 1 Kor 1,1-3; Jn 1,29-34
Amikor János látta, hogy
Jézus közeledik feléje, így szólt: ,,Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ
bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem,
mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért
keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.'' János azután így
folytatta tanúságtételét: ,,Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá
a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel
kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta
marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az
Isten Fia!''
A mai vasárnapon, az évközi idő második vasárnapján, Keresztelő Szent János
rámutat Jézusra, mondván: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ
bűneit!” A karácsonyi idő után még egyszer megerősíti: Igen, Jézusra
tekintsetek! Ne csak karácsonykor tekintsetek a jászolban fekvő kisded Jézusra,
hanem az év minden napján! Hiszen ez a kisded Jézus az Atya küldötte, amint
Isten Izajás próféta könyvében tanúskodik róla: „A szolgám vagy, Izrael,
benned fogok megdicsőülni! ... A nemzetek világosságává teszlek, hogy
üdvösségem eljusson a föld határáig.” Keresztelő János mondja: Ő az, aki
elveszi a világ bűneit! Jézus azért jött, hogy elhozza közénk az Isten
országát. A karácsonyi időben többször hallottuk Izajás jövendölését a
gyermekről: Ő a „Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke
Fejedelme”. (Iz 9,5) János tanúságtétele mögött felcsendülnek ezek a
jelzők. Jézus az, aki békét hozhat a családba, aki erőt adhat nekünk az
újrakezdéshez, aki megváltást hoz, feloldoz a régi terhek alól, lehetővé tesz
egy teljesen új légkört a családban. De ennek egy feltétele van: Hogy Őrá
tekintünk!
A mai vasárnapon elgondolkozhatunk azon, hogy milyen szerepet tölt be Jézus
az életünkben, a családunkban? Milyen helyet kap nálunk? A főnök helyét, akivel
szemben le kell tudnunk vallási kötelességünket, hogy jóba legyünk vele? A
rendőr, akitől félünk, hogy minden hiányosság vagy eltérés miatt megbüntet
minket? A patikus, akihez csak akkor fordulunk oda, amikor baj van és
megoldásra, gyógyulásra van szükségünk? Vagy a családunk személyes barátja és
tanácsadója, akivel nap mint nap megosztjuk életünket és aki elvezethet
bennünket a békesség és a boldogság útjára?
Hogy milyen helyet tölt be Jézus az életünkben, családunkban, az tőlünk
függ! A megújulás lehetősége, a szeretetteljes légkör a mi hitünktől és
Jézussal való kapcsolatunktól függ. János mondja: „Én láttam, és tanúskodom
arról, hogy ő az Isten Fia!” Forduljunk felé bizalommal, engedjük, hogy
Jézus bejöjjön családjainkba, részt vegyen családi együttlétünkben,
döntéseinkben, konfliktusaink kezelésében, és elvezessen minket az Isten
gyermekeinek boldogságára és szabadságára.
Feladat a mai napra: Ma kitűzök, lehetőleg egy olyan időszakot (pl. 15
percet), amikor az egész családommal együtt tudunk Krisztusra tekinteni és
kérni az ő tanácsát.
A negyedik
parancsolat
Maga az Úr Jézus is emlékeztetett "Isten parancsának" (vö. Mk 7,8-13) jelentőségére. Az Apostol tanítja: "Gyermekek,
engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az első
ígérettel egybekötött parancs: »Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és
hosszú életű légy a földön«." (Ef 6,1-3)
„A negyedik parancsolattal kezdődik a második kőtábla. Megmutatja a
szeretet rendjét. Isten azt akarta, hogy őutána szüleinket tiszteljük, akiknek
az életet köszönhetjük és akik nekünk Isten ismeretét átadták. Becsülnünk és
tisztelnünk kell mindazokat, akiket Isten a mi javunkra a saját tekintélyével
ruházott föl.” (KEK 2197) „Ez a parancsolat
pozitív formában fejezi ki a teljesítendő kötelességeket. Előre hirdeti a rá
következő parancsokat, amelyek az élet, a házasság, a földi javak, a beszéd
különleges tiszteletben tartására vonatkoznak. Az Egyház szociális tanításának
egyik alapját képezi. (KEK 2198)
„A negyedik parancsolat kifejezetten a gyermekekhez fordul apjukkal és
anyjukkal való kapcsolatukban, mert ez a kapcsolat a legegyetemesebb. De
ugyanúgy érvényes a rokoni kapcsolatokra is a családi közösség tagjaival.
Megkívánja a tiszteletadást, a szeretetet és a hálát az ősök és az idősebbek
iránt. Kiterjed továbbá a tanítványoknak a tanáraik, az alkalmazottaknak a
munkaadók, az alárendelteknek a főnökük, az állampolgároknak a hazájuk, annak
tisztviselői és kormányzói iránti kötelességeire is. Ez a parancsolat magában
foglalja és jelenti a szülők, gyámok, tanárok, főnökök, köztisztviselők,
kormányzók és mindazok kötelességeit is, akik más személyek vagy közösségek
fölött hatalmat gyakorolnak. (KEK 2199) „A
negyedik parancsolat iránti engedelmesség magával hozza jutalmát:
"Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr,
a te Istened ad neked" (Kiv 20,12). E parancsolat megtartása a lelki
gyümölcsök mellett a béke és a jólét földi gyümölcsét is megtermi. A
parancsolat meg nem tartása viszont nagy kárt okoz a közösségeknek és az embereknek
egyaránt.” (KEK 2200)