Szám 35,29-34 (A szándékos emberölés)
Ezek (a törvények) legyenek az igazságszolgáltatás mércéi nemzedékről
nemzedékre, minden lakóhelyeteken. Ha valaki embert öl, a gyilkost csak
tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég
ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek. A gyilkos életéért, aki méltó a halálra,
nem szabad váltságdíjat elfogadnotok, halállal kell büntetni. Azért se
fogadjatok el váltságdíjat, aki menedékvárosba menekült, nehogy visszatérjen
hazájába, s ott éljen, mielőtt a főpap meghal. Nem szabad megfertőznötök a
földet, ahol laktok. A vér ugyanis megfertőzi a földet. S a földnek a rajta
kiontott vérért nem lehet mást adni jóvátételül, mint a vér kiontójának vérét. Tehát
ne szennyezzétek be a földet, ahol laktok, mert én is ott élek. Mert én, az Úr,
Izrael fiai közt lakom!”
Az ötödik parancsolat nagyon súlyos bűnként tiltja a közvetlen és
szándékos emberölést. A gyilkos és mindazok, akik szándékosan vesznek részt a
gyilkosságban, olyan bűnt követnek el, amely az égbe kiált bosszúért (Vö. Ter
4,10). (KEK 2268). A csecsemőgyilkosság, a testvérgyilkosság, az apa és
anyagyilkosság, és a házastárs meggyilkolása különösen súlyos bűncselekmények,
tekintetbe véve azokat a természetes kapcsolatokat, amelyeket tönkretesznek.
Fajnemesítő vagy közegészségügyi meggondolások egyetlen gyilkosságot sem
indokolhatnak, még akkor sem, ha a közhatalom parancsolja (Vö. II. Vatikáni
Zsinat: GS, 51). (KEK 2268). Az ötödik parancsolat tiltja, hogy bármit tegyünk
azzal a szándékkal, hogy közvetve előidézzük egy személy halálát. Az erkölcsi
törvény tiltja, hogy bárkit komoly ok nélkül halálveszélynek tegyünk ki, vagy
hogy elmulasszunk segítséget nyújtani a veszélyben lévőnek. Az, hogy az emberi
társadalom eltűri a nyomor olyan formáit, melyek halált okoznak -- anélkül,
hogy annak orvoslására törekedne --, botrányos igazságtalanság és súlyos
vétség. Akik a kereskedelmi kapcsolatokban uzsorát érvényesítenek és
üzletemberként felebarátaik éhínségét és halálát váltják ki, közvetett
emberölést követnek el és felelősek érte (Vö. Ám 8,4--10). Az akaratlan, nem
szándékos emberölés erkölcsileg nem beszámítható. De nem mentesül az ember a
súlyos bűn terhe alól, ha arányos ok nélkül cselekedett úgy, hogy halált
okozott, még ha nem is állt szándékában. (KEK 2269). AZ ABORTUSZ Az
emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni
kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell
ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez (HK:
Donum vitae 1,1). "Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek;
mielőtt megszülettél volna, megszenteltelek" (Jer 1,5). "A csontjaim
nem voltak rejtve előtted, amikor a rejtekben keletkeztem, és a föld mélyén
elindult az életem" (Zsolt 139,15). (KEK 2270). Az Egyház az első
századtól kezdve hangsúlyozta minden szándékos abortusz erkölcsi rosszaságát.
Ez a tanítás nem változott és változatlan marad. A közvetlen, azaz akár
célként, akár eszközként szándékolt abortusz súlyosan ellenkezik az erkölcsi
törvénnyel: "Ne öld meg a magzatot abortusszal, és ne pusztítsd el a
születése után." (Didakhé 2, 2) "Isten ugyanis, az élet Ura, az élet
megőrzésének magasztos szolgálatát az emberekre bízta, és ezt emberhez méltó
módon kell teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb
gonddal oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes
gaztett." (II. Vat. Zsinat: GS 51) (KEK 2271). A formális
együttműködés az abortuszban súlyos bűn. Az Egyház ezt az emberi élet ellen
elkövetett bűntényt egyházjogi büntetésként kiközösítéssel sújtja. "Aki
abortuszt végez, ha valóban megtörténik, latae sententiae, önmagától beálló
kiközösítésbe esik" (CIC 1398) "magának a büntetendő cselekmény
elkövetésének tényénél fogva" (CIC 1314), a jogban meghatározott
föltételek mellett (CIC 1323--24). Az Egyház ezzel nem beszűkíteni akarja az
irgalmasság terét, hanem kifejezésre juttatja az elkövetett bűn súlyosságát, a
megölt csecsemőnek, szüleinek és az egész társadalomnak okozott jóvátehetetlen
kárt. (KEK 2272). Minden ártatlan ember elidegeníthetetlen joga az élethez a
polgári társadalomnak és törvényhozásának alkotóeleme: "A személy
elidegeníthetetlen jogait a polgári társadalomnak és a közhatalomnak el kell
ismernie és tiszteletben kell tartania; ezek a jogok nem függenek sem az egyes
emberektől, sem szüleiktől és nem is a társadalomtól vagy az államtól erednek:
az emberi természethez tartoznak, a személyhez tapadnak a teremtő tevékenység
erejével, melyből maga a személy származik. Ebben az összefüggésben föl kell
hívnunk a figyelmet arra, hogy ezen alapvető emberi jogok közé tartozik az
élethez és a testi épséghez való jog, mellyel minden emberi teremtmény
rendelkezik fogantatása pillanatától egészen a halálig." (HK:
Donum vitae 3) "Amikor a polgári törvény az emberek egy csoportjától
elveszi azt az oltalmat, melyet a törvénynek nyújtania kell, az állam e
tettével tagadja minden polgárának törvény előtti egyenlőséget. Amikor az állam
nem alkalmazza erejét mindenki -- leginkább a gyöngébbek -- jogainak védelmére,
meginognak a jogállam alapjai. (...) A magzatot a fogantatás pillanatától
megillető tiszteletből és védelemből következik, hogy a törvénynek megfelelő
büntetéssel kell válaszolnia a magzat jogainak bármely szándékos
megsértésére." (HK: Donum vitae 3) (KEK 2273). Mivel a magzattal
fogantatása pillanatától kezdve személyként kell bánni, épségét a
lehetőségekhez képest a többi más élőlényhez hasonlóan védelmezni, gondozni és
ápolni kell. A magzati vizsgálat erkölcsileg megengedett, "ha tiszteletben
tartja az embrió és az emberi magzat életét és épségét, és minden egyes magzat
megtartására vagy gyógyítására irányul (...). De súlyosan ellenkezik az
erkölcsi törvénnyel, ha a vizsgálat eredményétől függ az abortusz. A
diagnózisnak nem szabad azonosnak lennie a halálos ítélettel." (HK: Donum
vitae 1,2) (KEK 2274). "Megengedettnek
kell tekinteni az emberi magzaton végzett beavatkozásokat azzal a föltétellel,
hogy tiszteletben tartják a magzat életét és épségét, nem jelentenek számára
túlzott kockázatot, hanem gyógyítására, egészségi állapotának javítására vagy
életbentartására irányulnak." (HK: Donum vitae 1,3) "Erkölcstelen emberi magzatokat
azzal a szándékkal létrehozni, hogy „biológiai alapanyagként”
hasznosítsák." (HK: Donum vitae
1,5) "Bizonyos beavatkozási kísérletek a kromoszóma- vagy
génörökségbe nem gyógyító jellegűek, hanem arra irányulnak, hogy valamilyen
szempont (pl. fiú--leány, erős--okos, alacsony--magas) szerint meghatározott
tulajdonságú emberi lényeket hozzanak létre. Az ilyen beavatkozások
ellentétesek az emberi lény személyi méltóságával, sérthetetlenségével és
egyetlen, meg nem ismételhető identitásával." (HK: Donum vitae 1,6) (KEK 2275) AZ EUTANÁZIA Különös
tiszteletet igényelnek azok, akiknek élete fogyatékos vagy meggyengült. A beteg
vagy fogyatékos személyeket támogatni kell, hogy a lehetőségekhez képest
normális életet élhessenek. (KEK 2276). Bármi legyen is indítéka vagy eszköze,
a közvetlen eutanázia azt jelenti, hogy a fogyatékos, beteg vagy halál
közelében lévő személyek életének véget vetnek. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan.
Ezért minden olyan cselekedet vagy mulasztás, amely akár önmagában, akár
szándékosan halált okoz azért, hogy megszüntesse a fájdalmat, az emberi
természet méltóságával és Teremtőjének, az élő Istennek tiszteletével súlyosan
ellenkező gyilkosság. A téves ítélet, amelyet jóhiszeműen hozhat az ember, nem
változtatja meg e mindig elítélendő és elkerülendő gyilkos tett természetét (Vö.
Hittani Kongregáció: Iura et bona nyilatkozat: AAS 72 (1980) 542--552). (KEK 2277).
Indokolt lehet azonban a költséges, veszélyes, rendkívüli vagy a várt
eredményekhez képest aránytalan orvosi beavatkozások abbahagyása. Ilyen esetben
a "túlbuzgó gyógyítás" visszautasításáról van szó. Nem ölni akarnak,
hanem elfogadják a föltartóztathatatlan halált. A döntéseket a betegnek kell
meghoznia, ha alkalmas (competens) és képes (capax) rá, egyébként a jogilag
illetékeseknek, mindenkor tiszteletben tartva a beteg ésszerű akaratát és
törvényes érdekeit. (KEK 2278). A beteg személynek általában kijáró gondoskodás
akkor sem szüntethető meg, ha a halál bekövetkezése várható. Erkölcsileg
megfelelhet az emberi méltóságnak a kábítás (morfium) alkalmazása a haldokló
szenvedésének csökkentésére, még azzal a kockázattal is, hogy napjait
megrövidítik, ha a halált sem célként, sem eszközként nem akarják, csak előre
látják és mint elkerülhetetlen eseményt elviselik. A fájdalomcsillapító kezelés
az önzetlen szeretet kiváltságos formája. Ilyen meggondolással támogatni kell. (KEK
2279). AZ ÖNGYILKOSSÁG Mindenki felelős a saját életéért Isten
előtt, aki azt neki adta. Ő az élet szuverén Ura. A mi feladatunk, hogy hálával
elfogadjuk és megőrizzük az Ő dicsőségére és lelkünk üdvösségére. Az Isten
által ránk bízott élet kezelői, de nem birtokosai vagyunk. Nem rendelkezünk
vele. (KEK 2280). Az öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a
természetes törekvésével, hogy megőrizze és továbbadja az életet. Súlyosan
ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti szeretetet
is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a családi, nemzeti
és emberi közösségekkel, melyekkel szemben kötelességeink vannak. Az
öngyilkosság ellenkezik az élő Isten szeretetével. (KEK 2281). Ha azzal a
céllal követik el, hogy példaként szolgáljon, mégpedig az ifjúság számára, az
öngyilkosság a botránkoztatással súlyosbodik. Az öngyilkosságban való önkéntes
együttműködés ellenkezik az erkölcsi törvénnyel. Súlyos pszichés zavarok, a
megpróbáltatástól, szenvedéstől vagy kínzástól való súlyos szorongás vagy
félelem csökkenthetik az öngyilkos erkölcsi felelősségét. (KEK 2282). Nem kell
elveszítenünk a reményt az öngyilkosok örök üdvösségének kérdésében. Isten
olyan utakon, melyeket csak Ő ismer, alkalmat adhat nekik az üdvösséges
bűnbánatra. Az Egyház imádkozik azokért, akik öngyilkosságot követtek el. (KEK 2283).
Feladat a mai napra: Társadalmunk súlyos
problémáiról van itt szó. Magyarországon is sajnos még túl nagy azok száma,
akik abortusz vagy öngyilkosság miatt halnak meg. Ha lehetőségem nyílik,
segítek egy abortuszon gondolkodó kismamán, hogy megtartsa gyermekét.
Imádságomban különösen könyörgök a várandósokért, magzatokért, az abortusz
áldozataiért, az orvosokért, és azokért, akik el akarják dobni életüket.