Mt 11,29 (Alázat)
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert
szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.
Az erények katalógusában az alázat az egyik legfontosabb. A mai korban
az ötödik sarkalatos erényének is nevezik. Jézus arra hív minket, hogy
tanuljunk tőle, mert szelíd és alázatos szívű. Az alázat erény, „mely képessé tesz arra, hogy az ember
igazságának, teremtett voltának megfelelően és törékenységének tudatában
éljen”, írja a Katolikus Lexikon. A hívő ember számára az alázat nem csupán egy
az erények között, hanem alapmagatartás az Istennel és az embertársakkal való
kapcsolatában. Humilitas a humus szóból
ered, mely földet jelent. Hamvazószerdán a hamvazkodáskor erre emlékeztet
minket az egyház: „Emlékezz ember, hogy porból származol és porrá leszel”.
Ellentétje a gőg, mely azt véli magáról, hogy ő maga az Isten. Az alázatos
ember tudja, hogy teremtmény, hogy Istentől kapta életét, és Isten fölötte áll,
neki engedelmeskedik, mindent Istentől vár, és neki tartozik számadással.
Egyedül Istennél van az élet kulcsa, csak ő tud elvezetni a boldogságra. Az
alázatos ember nem a saját feje szerint jár el, hanem Isten tanácsát és
útmutatását kéri. A mai társadalmunkban inkább az számít erénynek, ha valaki a
saját véleménye szerint él, ha tudja, mi számára a jó, ha nincsen szüksége
másra, ha nem függ más véleményétől. De még az is nagyobb erénynek számít, ha a
divat és a közvélemény szerint él, minthogy Isten törvénye szerint. De aki nem
képes az árral tartani, az elcsuklik a negativitásban, és csak azt érzi, hogy
nem felel meg semminek. A gőgnek két arca van: a felfuvalkodottság és a kisebbrendűségi
komplexus (önmagunk leértékelése). Mind a kettő gőg. Az alázatos ember tudja,
hogy nem nagyobb Istennél, de azt is, hogy értékes Isten előtt. Jézus így élt,
példát adott nekünk a helyes önértékelésről. Nem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy szolgaként váltságul odaadja az életét sokakért (vö.
Mk 10,45). Bennünket is
arra tanít, hogy tőle tanuljunk. Mert ebben fogjuk megtalálni lelkünk
nyugalmát. Mennyire fontos tehát, hogy a család a helyes önértékelés iskolája
legyen, ahol megbecsülnek és értékelnek, és ugyanakkor arra a belső
szemléletmódra nevelnek, hogy csak teremtmény vagyok és életem Isten kezében
van.
Feladat a mai napra: Átgondolom, hogyan
akarom ma az alázatot gyakorolni.