Ter 27,41; 32,10-13; 33,1-4.8-9 (Ments meg engem bátyám kezétől)
Ézsau
ettől fogva gyűlölte Jákobot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Ézsau
így szólt magában: „Nemsokára közeledik a gyász ideje atyám halála miatt, akkor
majd leütöm testvéremet, Jákobot.” Azután Jákob így imádkozott: „Atyámnak,
Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene! Uram, te azt mondtad nekem,
térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked. Nem
vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hűségre, amelyet szolgád iránt
tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom
van. Ments meg engem bátyám kezétől, Ézsau kezétől. Félek, hogy jön és legyőz
engem, s az anyát gyermekeivel. Te azt mondtad: Jó sorsot biztosítok neked, s
utódaidat olyanná teszem, mint a tenger fövényét, amit sokasága miatt nem lehet
megszámlálni.” Jákob fölemelte szemét és körülnézett. Ott jött Ézsau négyszáz
emberével. Ő maga előre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért
testvéréhez. Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt. ... Erre ő
megkérdezte: „Mit akartál azzal az egész táborral, amellyel találkoztam?”
„Kegyelmet akartam találni uram színe előtt” - válaszolta. Ézsau ezt mondta:
„Több van nekem, testvér, mint amennyi elég, maradjon meg neked, ami a tied.”
A temetés könyvében a pátriárkák életéről,
Ábrahámról, Izsákról és Jákobról olvasunk, és itt kapunk bepillantást egy
ikerpár Ézsau és Jákob egymás közötti kapcsolatába. Kapcsolatukat nem
nevezhetjük jóságosnak és feszültségmentesnek, hanem sokkal inkább olyannak,
amelyre a versengés, a vetélkedés a jellemző. Jákob, aki a másodszülött,
becsapta Ézsaut, és megszerezte magának az elsőszülöttségi áldást édesapjától, Izsáktól.
Előtte már egy főzelékért megkapta Ézsautól az elsőszülöttséget. Mondhatjuk,
hogy Ézsau nak nyomos oka volt arra, hogy utálja öccsét. Közben Jákob is
rájött, hogy bátyjával szemben nem viselkedett helyesen. Lábánnál
megtapasztalta, hogy milyen az, ha őt is becsapják (Hét esztendeig szolgált
Ráchelért, de először nővérét, Leát adták neki feleségül). Amikor Jákob
visszatért Kánaánba, félt a bátyával való találkozástól. Szeretett volna
kibékülni vele, de nem tudta hogyan. Istenhez fordult és tőle kért segítséget: Ments meg engem bátyám kezétől, Ézsau
kezétől. Tudta, hogy önmagától nem lesz erre képes, rászorul Isten
pártfogására. De mindemellett azzal is tisztában volt, hogy szükséges részéről
egy olyan gesztus, amely kifejezi, hogy bocsánatot akar kérni bátyjától. „Hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért
testvéréhez.” Ismerve az egész történeti összefüggést, mégis megdöbbentő
Ézsaunak a viselkedése: Ézsau eléje
sietett, megölelte, nyakába borult és sírt. Nem tudjuk, pontosan mi bírta
rá arra, hogy megváltoztassa szándékát, és megbocsásson Jákobnak. Mindkettőnek
hozzá kellett tennie a magáét, hogy kibéküljenek egymással.
Feladat a mai napra: Ha van olyan ember a családomban, akivel
összevesztem, kérem Istentől a segítséget, hogy megmutassa, hogyan tudok vele
kibékülni.