XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. szeptember 2., szerda

Szeptember 2.



Ter 27,41; 32,10-13; 33,1-4.8-9                               (Ments meg engem bátyám kezétől)
Ézsau ettől fogva gyűlölte Jákobot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Ézsau így szólt magában: „Nemsokára közeledik a gyász ideje atyám halála miatt, akkor majd leütöm testvéremet, Jákobot.” Azután Jákob így imádkozott: „Atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene! Uram, te azt mondtad nekem, térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked. Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hűségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van. Ments meg engem bátyám kezétől, Ézsau kezétől. Félek, hogy jön és legyőz engem, s az anyát gyermekeivel. Te azt mondtad: Jó sorsot biztosítok neked, s utódaidat olyanná teszem, mint a tenger fövényét, amit sokasága miatt nem lehet megszámlálni.” Jákob fölemelte szemét és körülnézett. Ott jött Ézsau négyszáz emberével. Ő maga előre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez. Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt. ... Erre ő megkérdezte: „Mit akartál azzal az egész táborral, amellyel találkoztam?” „Kegyelmet akartam találni uram színe előtt” - válaszolta. Ézsau ezt mondta: „Több van nekem, testvér, mint amennyi elég, maradjon meg neked, ami a tied.”

A temetés könyvében a pátriárkák életéről, Ábrahámról, Izsákról és Jákobról olvasunk, és itt kapunk bepillantást egy ikerpár Ézsau és Jákob egymás közötti kapcsolatába. Kapcsolatukat nem nevezhetjük jóságosnak és feszültségmentesnek, hanem sokkal inkább olyannak, amelyre a versengés, a vetélkedés a jellemző. Jákob, aki a másodszülött, becsapta Ézsaut, és megszerezte magának az elsőszülöttségi áldást édesapjától, Izsáktól. Előtte már egy főzelékért megkapta Ézsautól az elsőszülöttséget. Mondhatjuk, hogy Ézsau nak nyomos oka volt arra, hogy utálja öccsét. Közben Jákob is rájött, hogy bátyjával szemben nem viselkedett helyesen. Lábánnál megtapasztalta, hogy milyen az, ha őt is becsapják (Hét esztendeig szolgált Ráchelért, de először nővérét, Leát adták neki feleségül). Amikor Jákob visszatért Kánaánba, félt a bátyával való találkozástól. Szeretett volna kibékülni vele, de nem tudta hogyan. Istenhez fordult és tőle kért segítséget: Ments meg engem bátyám kezétől, Ézsau kezétől. Tudta, hogy önmagától nem lesz erre képes, rászorul Isten pártfogására. De mindemellett azzal is tisztában volt, hogy szükséges részéről egy olyan gesztus, amely kifejezi, hogy bocsánatot akar kérni bátyjától. „Hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez.” Ismerve az egész történeti összefüggést, mégis megdöbbentő Ézsaunak a viselkedése: Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt. Nem tudjuk, pontosan mi bírta rá arra, hogy megváltoztassa szándékát, és megbocsásson Jákobnak. Mindkettőnek hozzá kellett tennie a magáét, hogy kibéküljenek egymással.
Feladat a mai napra: Ha van olyan ember a családomban, akivel összevesztem, kérem Istentől a segítséget, hogy megmutassa, hogyan tudok vele kibékülni.