2Sám 19,1-9
(Szeretetet tanúsítottál azok iránt, akik
gyűlölnek)
Dávid
megrendült. Fölment a kapu fölötti szobába és sírt. Elcsukló hangon így
siránkozott: „Fiam, Absalom! Fiam, fiam Absalom! Ó, bár én haltam volna meg
helyetted!” Jelentették Joábnak: „A király sír és jajgat Absalom miatt.” Így
azon a napon gyászra fordult a győzelem az egész sereg számára, mert a sereg
megtudta azon a napon, hogy a király bánkódik a fia miatt, s ezen a napon a
sereg lopva tért vissza a városba, ahogyan az a sereg lopakodik, amelyik
szégyenkezik, mivel megfutamodott a csatából. A király befödte arcát, és
hangosan siránkozott: „Fiam, Absalom! Absalom, fiam, fiam!” Joáb bement a
királyhoz a házba, és azt mondta: „Ma szégyenbe borítottad embereid arcát, akik
ma megmentették az életedet, fiaid és lányaid életét, feleségeid életét és
ágyasaid életét. Mert szeretetet tanúsítottál azok iránt, akik gyűlölnek,
azokkal szemben meg, akik szeretnek téged, gyűlöletet. Ma megmutattad, hogy sem
a sereg vezére, sem az emberek nem jelentenek neked semmit. Igen, most már
tudom: Azt találnád helyénvalónak, ha Absalom életben maradt volna, mi meg ma
mind elestünk volna. Kelj föl, menj ki és intézz barátságos szavakat az
emberekhez.” A király tehát fölállt és a kapu alá ült.
Ahhoz, hogy jobban
megértsük a fönti idézetet és Dávid viselkedését, tudnunk kell, hogyan alakult
Absalommal való kapcsolata. Absalom volt Dávid harmadik fia. Féltestvérét, Amnont, aki
megbecstelenítette a húgát, Támárt, megölette, ezért Dávid elől a nagyapjához
menekült. Három év elteltével Joáb
elérte, hogy visszatérhessen Jeruzsálembe, s további két év múlva Dávidot is
rávette a megbocsátásra. Így Absalom
lett a trónörökös, s a népszerűség hajhászásával siettette a trónrajutást.
Hebronban ki is kiáltatta magát királynak, majd Achitofel tanácsára elfoglalta
az előle elmenekült Dávid hátrahagyott mellékfeleségeit. Ezáltal igyekszik
bizonyítani hatalmát és így a Dávid és Absalom közti törés végérvényessé válik.
Majd Dávid a Jordán partján rendezte seregét, és fölvette a harcot Absalommal; tisztjeinek azonban
megparancsolta, hogy a „fiú”-t kíméljék. Efraimban ütköztek meg, s a csatában
Joáb - Dávid parancsa ellenére - megölte Absalomot.
Amikor Dávid Absalom haláláról értesült, nagyon megsiratta. Bár többszörösen
kifejezte saját apja iránti ellenszenvét és lázadozott az apja ellen, Dávid
mindig újra megbocsátott neki. Más számára a lázadó halála örömhír volt,
Dávidnak azonban nem. Egy igazi apai szívet láthatunk itt. Szeretetet
tanúsított azok iránt, akik gyűlölnek. Dávid apai viselkedése Isten atyai
szívére utal. Mivel számára minden ember a saját gyermeke, meg tud bocsátani
minden embernek, még ha az ellene lázadozik is. A családokban is arra kell
törekednünk, hogy egyre jobban az Atya szívével bánjuk egymással: „Megbocsátja
minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. Nem bűneik szerint bánik
velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Ahogy az apa megkönyörül fiain,
úgy könyörül az Úr.” (Zsolt 103,3.10.13.)
Feladat a mai napra: Kifejezem Istennek hálámat irántam való
könyörületéért és irgalmáért.