XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. május 28., kedd

Május 28.



Jel 11,19-12,6                   (mennybevitelében is)
Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a templomában. Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

„"Végül a szeplőtelen Szüzet - az áteredő bűnnek minden szennyétől épségben megőrzötten - földi életének végén testestül-lelkestül fölvette Isten a mennyei dicsőségbe. Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette őt az Úr, hogy tökéletesebben hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyőzőjéhez." A Szent Szűz mennybevitele különleges részesedés Fia föltámadásában, és elővételezése a többi keresztény föltámadásának: "Szülésedben megőrizted a szüzességet, elszenderülésedben nem hagytad el a világot, ó Istenszülő: visszatértél az Élet forrásához, te, aki fogantad az élő Istent, aki imáid által megszabadítod lelkünket a haláltól." (Bizánci liturgia, tropárion augusztus 15-én: Hórologion to mega).“ (KEK 966) Ez a bizánci liturgiából vetett ima szépen megfogalmazza azt, amit Mária mennybeviteléről hiszünk. A mai idézetet a jelenések könyvéből már az Egyház kezdetétől fogva Szűz Máriára vonatkoztatták, és ez alapján sok Mária szobor készült: „egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” Ezzel kapcsolatban gondolkozzunk el ma azon, mit jelent számunkra, hogy Máriát előttünk felvették a mennyei dicsőségbe, és különösen abban segít, hogy mi is jól fel érkezhessünk oda, hogy nekünk is sikerüljön a „transitus”, az átmenet az örök életbe, a második születésünk. Nem véletlen, hogy így imádkozunk a Üdvözlégyben: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján.” Vagy régi imádságokban megtaláljuk ezt a fohászt: „Légy utolsó óránkban segítőnk a halálban, Mária. Légy halálunk óráján velünk ez élet után, Mária.” Igen, szükségünk van egy jó pártfogóra. „Légy te az számomra, édes Szűzanyám, most és halálom óráján.”
Feladat a mai napra: Egy haldoklóért imádkozom egy tizedet rózsafüzért.