Jel 11,19-12,6 (mennybevitelében is)
Ekkor
megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a
templomában. Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt
a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében
és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy
nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona.
Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta. Ekkor a
sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.
Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket.
Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. Az asszony a pusztába
menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan
napig.
„"Végül a
szeplőtelen Szüzet - az áteredő bűnnek minden szennyétől épségben megőrzötten -
földi életének végén testestül-lelkestül fölvette Isten a mennyei dicsőségbe.
Fölmagasztalta, a mindenség királynéjává tette őt az Úr, hogy tökéletesebben
hasonuljon Fiához, az uralkodók Urához, a bűn és a halál legyőzőjéhez." A Szent Szűz mennybevitele különleges részesedés Fia
föltámadásában, és elővételezése a többi keresztény föltámadásának:
"Szülésedben megőrizted a szüzességet, elszenderülésedben nem hagytad el a
világot, ó Istenszülő: visszatértél az Élet forrásához, te, aki fogantad az élő
Istent, aki imáid által megszabadítod lelkünket a haláltól." (Bizánci liturgia, tropárion augusztus
15-én: Hórologion to mega).“ (KEK 966)
Ez a bizánci liturgiából vetett ima szépen megfogalmazza azt, amit Mária
mennybeviteléről hiszünk. A mai idézetet a jelenések könyvéből már az Egyház
kezdetétől fogva Szűz Máriára vonatkoztatták, és ez alapján sok Mária szobor
készült: „egy asszony, öltözete a Nap,
lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona.” Ezzel kapcsolatban
gondolkozzunk el ma azon, mit jelent számunkra, hogy Máriát előttünk felvették
a mennyei dicsőségbe, és különösen abban segít, hogy mi is jól fel érkezhessünk
oda, hogy nekünk is sikerüljön a „transitus”, az átmenet az örök életbe, a
második születésünk. Nem véletlen, hogy így imádkozunk a Üdvözlégyben: „Asszonyunk,
Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és
halálunk óráján.” Vagy régi imádságokban megtaláljuk ezt a fohászt: „Légy
utolsó óránkban segítőnk a halálban, Mária. Légy halálunk óráján velünk ez élet
után, Mária.” Igen, szükségünk van egy jó pártfogóra. „Légy te az számomra,
édes Szűzanyám, most és halálom óráján.”
Feladat a mai napra: Egy haldoklóért imádkozom egy tizedet
rózsafüzért.