Iz 66,8-14a (ő a mi anyánk a kegyelem rendjében)
Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez
hasonlót? Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt? Megszülethet-e egy
nemzet egy pillanat alatt? Mert Sion éppen csak vajúdni kezdett, máris
megszülte fiait. Vajon én, aki megnyitom a méhet, tán nem akarom a szülést is?
- mondja az Úr. És én, aki akarom a szülést, tán bezárom a méhet? - mondja
Istened. Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek!
Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta! Hogy tejével táplálkozzatok
és jóllakjatok vigasztalása ölén, és elteljetek gyönyörrel dicsőségének
emlőjén. Mert ezt mondja az Úr: Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot; és
mint kiáradt patakot a nemzetek dicsőségét. Ölükben hordozzák csecsemőiket, és
a térdükön becézik őket. Mert a fiút, akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak
meg én is titeket; Jeruzsálemben leltek vigasztalást. Ennek láttán örülni fog
szívetek; csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak.
„Szűz Mária,
mert az Atya akaratához, Fia megváltó művéhez és a Szentlélek minden
indításához teljesen hozzásimult, az Egyház számára a hit és a szeretet
példaképe. Ezért ő "az Egyház kiemelkedő és páratlan tagja",
"példaszerű megvalósulása" és az Egyház "előképe" is.” (KEK
967) „Szerepe az Egyházzal és az egész emberiséggel kapcsolatban még ennél is
több. "Engedelmességével, hitével, reményével és lángoló szeretetével -
egyedülálló módon együttműködött az Üdvözítő művével a lelkek természetfölötti
életének helyreállítására. Éppen ezért a kegyelem rendjében anyánk."” (KEK
968) A századokon át Mária jelentősége az Egyház számára nem csökkent, hanem
inkább növekedett. Minden időben a keresztények hittel fordultak Mária anyai
szívéhez és találtak nála oltalmat, erősítést, segítséget valamint a hit és a
szeretet igazi példaképét. „Mert a fiút,
akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket; Jeruzsálemben
leltek vigasztalást.” Tulajdonképpen az Egyház ez az új Jeruzsálem,
amelyben Isten fiái üdvözülnek, vigasztalást nyer lelkük. Azonban Izajás
jövendölését az egyházatyák mindig Máriával is hozták kapcsolatba, mivel ő az
Egyház előképe és Anyja. Mária ma is magához hív minket, hogy megtapasztaljuk
anyai vigasztaló szeretetét, és táplálja lelki életünket - engedelmességével,
hitével, reményével és lángoló szeretetével. „Hogy tejével táplálkozzatok és jóllakjatok vigasztalása ölén, és elteljetek
gyönyörrel dicsőségének emlőjén.” Néhány szent ezt nagyon kézzelfoghatóan
tapasztalták meg. Pl. egy legenda szerint Clairvaux-i szent Bernát egyszer egy szoptató Madonnát ábrázoló oltár-szobrához
imádkozott és megkérte Máriát, „Mutasd meg, hogy anya vagy…”. Ekkor a szobor
megelevenedve tejet fröccsentett Bernát ajkára. Ezért nevezik e jelenetet
Lactatio-nak, azaz Tejcsodának. Azonban mások szerint csak látomásában történt
meg, hogy a Szűzanya saját tejével táplálta Bernátot. Nekünk ma nem kell sem csodát,
sem látomást várnunk, azt viszont kérhetjük, hogy Mária anyai szeretetével
vonjon magához. „Ennek láttán örülni fog
szívetek”.
Feladat a mai napra: Próbálom Mária anyai szeretetét
továbbítani azoknak, kikkel ma találkozom, és megvigasztalni azokat, akiknek
erre van szükségük.