2Mak 4,4.7.10-13; 6,6-9 (A közjó)
Oniász fölismerte a viszály okozta veszélyt. Ezért
elment a királyhoz, ... mert különös gondja volt a nép javára. Látta ugyanis,
hogy csak királyi segítséggel érheti utol az ellenséget, másként Simon nem
hagyja abba esztelen üzelmeit. … Szeleukosz halálakor Antiochusz vette át az
uralmat. Akkoriban Oniász testvére, Jázon, törvénytelen eszközökkel szerezte
meg magának a főpapi tisztséget. Mihelyt átvette a hatalmat, Jázon nyomban
bevezette testvéreit a görög életmódba. Megszüntette a törvényes rendet, és új,
törvényellenes szokásokat vezetett be. Szándékosan épp a vár alatt létesített
gyakorlóiskolát, és az előkelő ifjakat arra ösztönözte, hogy görög kalapot
viseljenek. Így Jázonnak, ennek a főpapnak nem tekinthető istentelen embernek a
mérhetetlen elvetemültsége folytán felvirágzott a hellenizmus, és gyökeret
vertek az idegen szokások. ... Nem ünnepelték többé a szombatot, sem az atyáik
által rájuk hagyományozott többi ünnepet sem tartották meg. Egyáltalán nem
vallhatták magukat többé zsidónak. A havi áldozat bemutatásakor, a király
születése napján s a dionüzoszi ünnepeken erőszakkal odahurcolták őket az
áldozati lakomára, s arra kényszerítették őket, hogy koszorús fejjel részt
vegyenek a bacchanáliákon. … Akik nem
tudták rászánni magukat a görög szokások átvételére, azokat kivégezték.
„Az ember társas
természetének megfelelően minden egyes személy java szükségképpen kapcsolatban
áll a közjóval. A közjót másképpen nem lehet meghatározni, csak az emberi
személlyel való kapcsolatban: „Ne éljetek magatokba gubózva, csak magatoknak,
mintha már megigazultatok volna, hanem közösségben összegyűlvén keressétek azt,
ami mindenkinek javára szolgál.” (Epistula Pseudo
Barnabae 4,10).” (KEK1905) „A közjón "a társadalmi élet
azon föltételeinek összességét (kell érteni), melyek mind a csoportoknak, mind
az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy saját tökéletességüket elérjék." (II.
Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 26, 74.) A közjó mindenki életét érinti. Mindenki részéről okosságot igényel, de
még inkább azok részéről, akik a tekintély hivatalát gyakorolják. (KEK1906)
Három lényeges elemet foglal magában: „Mindenekelőtt föltételezi a személynek
mint ilyennek tiszteletét. A közjó érdekében a közhatalomnak tiszteletben kell
tartania az emberi személy alapvető és elidegeníthetetlen jogait. A társadalom
köteles engedélyezni minden tagjának, hogy megvalósítsa saját hivatását.
Különösen is a közjóhoz tartoznak a természetes szabadság gyakorlásának
föltételei, amelyek elengedhetetlenek az emberi hivatás teljes kimunkálásához:
ilyenek a jog "a saját lelkiismeret helyes szabálya szerinti cselekvéshez,
a magánélet védelméhez és az igaz szabadsághoz vallási téren is". (II.
Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes, 26.)” (KEK1907).
A Makkabeusok könyve bevezet minket az IV. Antiochusz (Kr. e. 175-163)
uralkodása idejébe. Alatta kezdődik meg a görög szokások átvétele, amelyhez
maga a zsidó tekintélyek is hozzájárultak: mint Jázon, a főpap, aki bevezette
testvéreit a görög életmódba. Nem tartották tiszteletben az emberi személy
alapvető és elidegeníthetetlen jogait, mint a vallási szabadságot. Azóta már
sok mindenben fejlődött az emberiség, de azt kérdezhetjük, vajon mindenütt a
világon, minden országban biztosítva vannak az emberi személy alapvető jogai?
Hogyan érint minket az, hogy manapság sokan üldözést szenvednek a vallási
hovatartozásuk miatt?
Feladat a mai napra: „Közösségben
összegyűlvén keressétek azt, ami mindenkinek javára szolgál.” Elgondolkozom azon, miben járulhatok
ma hozzá a közjóhoz.