Napi elmélkedéshez: Mt
5,14-15
Ti vagytok
a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot
gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek
világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek,
hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
A nyolc éves Peti szülei kérdezték, hogy mit
hozzon neki idén a kis Jézuska karácsonyra. „Egy kocsit!”, volt a válasz.
„Milyen fajta, mekkora?”, érdeklődtek tovább a szülök. „Olyat, mint az Apué,
olyan nagyot kérek.” Biztos, hogy a kis Petinek egyelőre még egy kis kocsival
kell megelégednie és játszania, de tulajdonképpen a gyerek nem mást óhajt, mint
amit a szülőknél lát. És mit szeretnek a szülők a gyerekeiknek adni? Nem mást,
mint ami számukra fontos, értékes, és amit jónak tartanak a gyerek számára. Egy
ismerős ezekkel a szavakkal adta hírül lánya születését: 'Megszületett a kis
királyi hercegnőnk. Ha felnősz, nagy ember leszel' Ahogyan minden szülő álmodik
saját gyermeke életéről, úgy Isten nem kevésbé álmodik a mi életünkről. A legjobbat szeretné adni nekünk. Azt, ami
egyezik a legmélyebb vágyainkkal. És nem véletlenül érezzük magunkban a vágyat
valami nagyszerű iránt. Azért a nagyságra való vágyakozás bennünk, mert valami
nagyra vagyunk teremtve: Isten képmására. Azért küldte az Atya a Fiát, Jézust a
világba, hogy felfedezzük, megtaláljuk, visszanyerjük igazi emberi nagyságunkat:
Istengyermekségünket. „'Isten Igéje azért ember, és aki Isten Fia, azért lett
az ember fiává, hogy az ember Isten Igéjével egyesülve és a gyermekké fogadást
fölfogva Isten fiává legyen' (Szent Ireneusz). 'Isten egyszülött Fia, mert
istenségének részesévé akart tenni minket, magára vette természetünket, hogy
emberré lévén az embereket istenekké tegye.' (Aquinói Szent Tamás).” (Katolikus
Egyház Katekizmusa 460) Mi nagyobbat lehetne kérni ajándékként karácsonyra,
mint azt, amivel Isten maga már megajándékozott bennünket? Hiszen Jézusban, aki
magáról azt állította: „Én vagyok a világ világossága.” (Jn 8,12), mi is a
világ világossága vagyunk. Nem azt mondta, hogy egy gyertya vagy gyufaláng
vagyunk csupán, sem, hogy majd csak leszünk a világ világossága, amikor
teljesítettünk minden parancsot. Keresztény emberként, Isten gyermekeként már
világosság vagyunk a világ számára. Fedezzük fel a mai imádságban az Atya és
Jézus szeretető tekintetét, amely fölöttünk nyugszik, és beszéljük meg Velük,
hogyan tehetjük láthatóvá a Tőlük kapott világosságot azok számára, akik
körülöttünk élnek.
Feladat a mai napra: Jót teszek valakivel, így viszem neki a mennyei
Atya szeretetének világosságát.