XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 22., vasárnap

Március 22. A keresztút mint a remény útja

-  A keresztút mint a remény útja  -



Bevezető:

               Ezen a héten Jézus keresztútján szeretnénk elmélkedni. Mit is jelenthet számunkra az ő keresztútja? Különösen Nagyböjtben szoktunk a közösségeinkben, otthonainkban, vagy személyesen keresztutat imádkozni. Szép hagyomány, amellyel készülni szeretnénk húsvét szent titkának mélyebb átélésére. Néha azonban nehéz átélnünk egy másik ember szenvedését, idegennek, távolnak érezhetjük saját valóságunktól. Jézus 2000 évvel ezelőtt élt egy számukra teljesen más kultúrában és világban. Milyen közöm lehet nekem mai emberként az ő keresztútjához?
               A különféle stációkra tekintve észrevehetjük azt, hogy egy ívet rajzol, amely átfogja a mi életünket is. Hiszen mi is megélünk olyan szituációkat, amikor döntenünk kell a szeretet mellett, meg kell küzdenünk Isten akaratának elfogadásáért, fáj mások ítélkezése, magunkon érezzük a kereszt súlyát, sőt többször el is esünk alatta. És azt is átéljük, hogy időnként „meg kell halnunk” saját elképzeléseinknek, akaratunknak, hogy Isten akarata teljesülhessen. Az élet gyakran a nehezebb oldaláról mutatkozik meg nekünk. „Az emberi élethez a szenvedés éppúgy hozzátartozik, mint a tevékenység” mondta XVI. Benedek pápa a Spe Salvi kezdetű enciklikában. „Természetesen mindent meg kell tenni a szenvedés csökkentése érdekében: meg kell akadályozni az ártatlanok szenvedését, a fájdalmat csillapítani kell, segíteni kell a lelki szenvedések legyőzését. Mindez az igazságosságnak éppúgy kötelessége, mint a szeretetnek, melynek a keresztény élet és minden igazán emberi élet alapvető követelményéhez tartoznak. ... De teljesen nem tudjuk kiiktatni a világból, egyszerűen amiatt, hogy végességünket nem tudjuk megszüntetni s mert senki sincs abban a helyzetben, hogy a gonosz és a bűn hatalmát kitörölje a világból, amely – amint látjuk – állandó szenvedések forrása. Ezt csak Isten tehetné meg: az az Isten, aki belép a történelembe, emberré lesz és szenved. Mi tudjuk, hogy ez az Isten létezik, s ezért a világban jelen van az a hatalom, amely „elveszi a világ bűnét” (Jn 1,29). A hittel együtt, hogy ez a hatalom van, megjelent a történelemben a világ meggyógyításának a reménye is. De ez még csak remény és nem beteljesedés; remény, amely megadja a bátorságot, hogy a jó oldalára álljunk akkor is, ha a dolog reménytelennek látszik.” (Spe Salvi 36) Jézus a jó oldalára állt egészen a végig. Ő legyőzte a bűnt és a halált, és elnyerte nekünk az élet, a feltámadás koronáját. Ezért lehet számunkra keresztútja a remény útja.
Ezen a héten lehetőségünk van minden nap egy-egy stáción elmélkedni, és felfedezni benne saját keresztutunkat mint a remény útját. Este lezárjuk a napot egy stáció elimádkozásával, ahol Jézus keresztútjával azonosulhatunk és saját szavainkkal megfogalmazhatjuk imádságunkat. A keresztút rövidített, stációit az elmélkedések tematikája szerint állítottuk össze, ezért két stáció eltér a hagyományos keresztúttól. Ajánljuk, hogy amennyiben megoldható, egyszer a héten egy teljes keresztutat is imádkozzunk el.


Jn 13,1 és Róm 8,36-39           (Jézus elfogadja a szenvedést)

Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette.

Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

„Nem a tudomány váltja meg az embert. Az embert csak a szeretet váltja meg.” (Spe Salvi 26) Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, hogy megadja számunkra szeretetének végleges jelét, és odaadja életét áldozatul a világ megváltásáért. Elfogadta a megváltás útjával járó szenvedést, életét az Atya kezébe helyezte, hogy bizonyítékként szolgáljon a világ előtt, hogy nem a gyűlölet, a gonoszság, hanem a szeretet nyeri el a végleges győzelmet. A szenvedés saját életünknek része is. Másokkal való beszélgetésben, vagy saját életünkben mindig újból meglátjuk azt, hogy mennyi gyötrődésen kell mindenkinek átmennie. Talán néha mi is úgy érzzük magunkat mint vágójuhok, akivel mindenki úgy bánik, ahogyan akar, akit tetszés szerint leírhatnak, megalázhatnak, félrelökhetnek, szavakkal, gesztusokkal leszúrhatnak. Miért vállalnám ezt az életet? Mi adhat nekem okot arra, hogy folytassam? Az egyetlen igazi motivációnk a szeretet: mert végtelenül szeretve vagyok, és tudom, hogy ez a szeretet győzni fog. Így írja a Szentatya: „Az embernek szüksége van a feltétel nélküli szeretetre. Szüksége van arra a bizonyosságra, melynek alapján elmondhatja, sem halál, sem élet, ... sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. Ha ez a feltétel nélküli szeretet a feltétlen bizonyosságával adva van, akkor – és csak akkor – az ember „meg van váltva” bármi is történjék vele ezután.” (Spe Salvi 26) Uram, te arra hívtál engem, hogy én is a végsőkig szeressek: szeressem hivatásomat, családomat, munkámat, életemet,... Ezért ma én is a szeretet mellett akarok dönteni, bármi történjék is, szeretni akarok.



1. Stáció: Jézus elfogadja a szenvedést, hogy szeretetének végső jelét adja

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. - Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette őket. – (itt saját szavainkkal megfogalmazzuk Jézus előtt gondolatainkat, s hogy mit jelent számunkra konkrét helyzetekben dönteni a szeretet mellett. Kérjük az ő segítségét.)

Miatyánk,... Üdvözlégy Mária,... Dicsőség.... Könyörülj rajtam, Uram, könyörülj rajtam.



Feladat a mai napra: Mert tudom, hogy szeretve vagyok. Én is egy gesztussal akarom embertársaim iránt kifejezni konkrét szeretetemet.