- A keresztút mint a remény útja -
Bevezető:
Ezen a héten Jézus keresztútján szeretnénk elmélkedni. Mit is jelenthet
számunkra az ő keresztútja? Különösen Nagyböjtben szoktunk a közösségeinkben,
otthonainkban, vagy személyesen keresztutat imádkozni. Szép hagyomány, amellyel
készülni szeretnénk húsvét szent titkának mélyebb átélésére. Néha azonban nehéz
átélnünk egy másik ember szenvedését, idegennek, távolnak érezhetjük saját
valóságunktól. Jézus 2000 évvel ezelőtt élt egy számukra teljesen más
kultúrában és világban. Milyen közöm lehet nekem mai emberként az ő
keresztútjához?
A különféle stációkra tekintve észrevehetjük azt, hogy egy ívet rajzol, amely
átfogja a mi életünket is. Hiszen mi is megélünk olyan szituációkat, amikor
döntenünk kell a szeretet mellett, meg kell küzdenünk Isten akaratának
elfogadásáért, fáj mások ítélkezése, magunkon érezzük a kereszt súlyát, sőt
többször el is esünk alatta. És azt is átéljük, hogy időnként „meg kell
halnunk” saját elképzeléseinknek, akaratunknak, hogy Isten akarata
teljesülhessen. Az élet gyakran a nehezebb oldaláról mutatkozik meg nekünk. „Az
emberi élethez a szenvedés éppúgy hozzátartozik, mint a tevékenység” mondta
XVI. Benedek pápa a Spe Salvi kezdetű enciklikában. „Természetesen mindent
meg kell tenni a szenvedés csökkentése érdekében: meg kell akadályozni az
ártatlanok szenvedését, a fájdalmat csillapítani kell, segíteni kell a lelki
szenvedések legyőzését. Mindez az igazságosságnak éppúgy kötelessége, mint a
szeretetnek, melynek a keresztény élet és minden igazán emberi élet alapvető
követelményéhez tartoznak. ... De teljesen nem tudjuk kiiktatni a világból,
egyszerűen amiatt, hogy végességünket nem tudjuk megszüntetni s mert senki
sincs abban a helyzetben, hogy a gonosz és a bűn hatalmát kitörölje a világból,
amely – amint látjuk – állandó szenvedések forrása. Ezt csak Isten tehetné meg:
az az Isten, aki belép a történelembe, emberré lesz és szenved. Mi tudjuk, hogy
ez az Isten létezik, s ezért a világban jelen van az a hatalom, amely „elveszi
a világ bűnét” (Jn 1,29). A hittel együtt, hogy ez a hatalom van, megjelent a
történelemben a világ meggyógyításának a reménye is. De ez még csak remény és
nem beteljesedés; remény, amely megadja a bátorságot, hogy a jó oldalára
álljunk akkor is, ha a dolog reménytelennek látszik.” (Spe Salvi 36) Jézus
a jó oldalára állt egészen a végig. Ő legyőzte a bűnt és a halált, és elnyerte
nekünk az élet, a feltámadás koronáját. Ezért lehet számunkra keresztútja a
remény útja.
Ezen
a héten lehetőségünk van minden nap egy-egy stáción elmélkedni, és felfedezni
benne saját keresztutunkat mint a remény útját. Este lezárjuk a napot egy
stáció elimádkozásával, ahol Jézus keresztútjával azonosulhatunk és saját
szavainkkal megfogalmazhatjuk imádságunkat. A keresztút rövidített, stációit az
elmélkedések tematikája szerint állítottuk össze, ezért két stáció eltér a
hagyományos keresztúttól. Ajánljuk, hogy amennyiben megoldható, egyszer a héten
egy teljes keresztutat is imádkozzunk el.
Jn 13,1 és Róm 8,36-39 (Jézus elfogadja a szenvedést)
Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra,
amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a
világban maradtak, mindvégig szerette.
Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok
módjára tartanak. De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.
Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem
fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem
magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten
szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
„Nem a tudomány váltja meg az embert. Az embert csak a szeretet váltja
meg.” (Spe Salvi 26) Jézus tudta, hogy elérkezett az
óra, hogy megadja számunkra szeretetének végleges jelét, és odaadja életét
áldozatul a világ megváltásáért. Elfogadta a megváltás útjával járó szenvedést,
életét az Atya kezébe helyezte, hogy bizonyítékként szolgáljon a világ előtt,
hogy nem a gyűlölet, a gonoszság, hanem a szeretet nyeri el a végleges
győzelmet. A szenvedés saját életünknek része is. Másokkal való beszélgetésben,
vagy saját életünkben mindig újból meglátjuk azt, hogy mennyi gyötrődésen kell
mindenkinek átmennie. Talán néha mi is úgy érzzük magunkat mint vágójuhok,
akivel mindenki úgy bánik, ahogyan akar, akit tetszés szerint leírhatnak,
megalázhatnak, félrelökhetnek, szavakkal, gesztusokkal leszúrhatnak. Miért
vállalnám ezt az életet? Mi adhat nekem okot arra, hogy folytassam? Az egyetlen
igazi motivációnk a szeretet: mert végtelenül szeretve vagyok, és tudom, hogy
ez a szeretet győzni fog. Így írja a Szentatya: „Az embernek szüksége van a
feltétel nélküli szeretetre. Szüksége van arra a bizonyosságra, melynek alapján
elmondhatja, sem halál, sem élet, ... sem egyéb teremtmény el nem szakíthat
bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. Ha ez
a feltétel nélküli szeretet a feltétlen bizonyosságával adva van, akkor – és
csak akkor – az ember „meg van váltva” bármi is történjék vele ezután.” (Spe
Salvi 26) Uram, te arra hívtál engem, hogy én is a végsőkig szeressek:
szeressem hivatásomat, családomat, munkámat, életemet,... Ezért ma én is a
szeretet mellett akarok dönteni, bármi történjék is, szeretni akarok.
1. Stáció: Jézus elfogadja a szenvedést, hogy szeretetének végső jelét
adja
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által
megváltottad a világot. - Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a
világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban
maradtak, mindvégig szerette őket. – (itt saját szavainkkal megfogalmazzuk
Jézus előtt gondolatainkat, s hogy mit jelent számunkra konkrét helyzetekben
dönteni a szeretet mellett. Kérjük az ő segítségét.)
Miatyánk,... Üdvözlégy Mária,... Dicsőség.... Könyörülj rajtam, Uram,
könyörülj rajtam.
Feladat a mai napra: Mert tudom, hogy szeretve vagyok. Én is egy gesztussal akarom
embertársaim iránt kifejezni konkrét szeretetemet.