XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. december 16., péntek

December 16.



Iz 56,1-3a.6-8                    (Házamat imádság házának hívják majd, minden nép számára)
Így szól az Úr: „Tartsátok meg a jogot, és cselekedjetek igazságot, mert hamarosan eljön szabadításom, és feltárul igazságom!” Boldog az az ember, aki ezt teszi, és az ember fia, aki ehhez ragaszkodik: vigyáz, hogy a szombatot meg ne szentségtelenítse, és vigyáz, hogy keze ne tegyen semmi rosszat. Ne mondja az idegen fia, aki az Úrhoz csatlakozik: „Bizony, elkülönít az Úr engem népétől!” És ne mondja a herélt: „Íme, én kiszáradt fa vagyok!” Az idegenek fiai pedig, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék az Úr nevét, és az ő szolgái legyenek; mindazt, aki vigyáz, hogy a szombatot meg ne szentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, elvezetem szent hegyemre, és megörvendeztetem imádságom házában; égő- és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házamat imádság házának hívják majd, minden nép számára. Így szól az Úristen, aki összegyűjti Izrael száműzöttjeit: „Még gyűjtök hozzá, azokhoz, akik összegyűltek neki.”

Isten törvényei és prófétái által törődik népével. Izajás próféta által szól hozzá: igazságos tettet és a jog megtartását kéri. Mert közeleg szabadítása és feltárul igazsága. Boldognak mondja azt az embert, aki ragaszkodik a törvényekhez és a különböző előírásokhoz. Új ígéretet ad a pogányoknak: csatlakozhatnak az Úrhoz, bizonyos feltételek teljesítése esetén ugyanabban a kiváltságban részesülnek, mint a választott nép. Az imádság házában minden népet megörvendeztet. Izraelnek megvan a maga saját joga, az Isten által közvetlen neki adott törvénye, amelyre büszke, és a legbecsesebb kegynek tekinti. Az Újszövetségnek is megvan az Ószövetségi törvényt beteljesítő, egyetlen mondatban foglalható parancsa: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” (Jn 13,34). Ha az Úr az Ószövetségben boldognak mondja a törvényt megtartó embert, és örömmel tölti el a házát, ahol hozzá imádkoznak, ezen felül még boldogabb az, aki hisz Jézusban. „Boldogok, akik nem láttak, mégis hittek” (Jn 20,29). Az Újszövetség embere a Jézus által meghirdetett boldogságprogram szerint él (vö Mt 5,3-12 és Lk 6,20-22). Az igazi imádók nem az imádság házában, hanem „Lélekben és igazságban imádják az Atyát” (Jn 4,23). Jézus azért jött, hogy életet adjon, egyben megmutassa az élethez vezető utat. Ő az élet forrása, és az élet tanítómestere. Ő nem megszüntetni jött a törvényt, hanem „édessé” és „könnyűvé” tenni. Követésére mindannyiunkat, a hitetlen, kereső testvéreinket is hívja. Jézus mondja, hogy „jöjjetek hozzám mind” és hogy „az én igám édes és az én terhem könnyű” (Mt 11,28.30). Boldog vagyok- e, öröm tölti e el szívemet áldozatom felajánlásakor, imáimban, szívvel teljesítem-e a törvényt, amelynek az alapját most már a szeretet adja meg. A farizeus magatartás veszélye ma is fenyeget, ragaszkodhatunk úgy a vallási cselekedeteinkhez, hogy szinte észrevétlenül lelketlenekké válnak. A jelen világ pogányainak is közvetítsük azt, hogy az Evangélium által ők is részesei az ígéretnek.
Feladat a mai napra: Imádkozom egy hitetlen megtéréséért.