XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. december 30., péntek

December 30.



Sir 3, 3-7. 14-17a; Kol 3, 12-21; Mt 2,12-15.19-23
Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.

Ma a Szent Családot ünnepeljük. Az evangélium a Szent Családra irányítják figyelmünket. Hogyan éltek Ők, akik minden család példaképei? Ha a názáreti családot akarjuk megfigyelni az evangéliumban nem találunk sok leírást róla, viszont inkább Isten jelenléte mutatkozik meg életükben. Cselekedeteikben, egyszerűségükben, a fiúnak adott válaszaikban, abban, ahogyan az életet élik, minden arról szól, hogy a Mennyei Atya, az irgalmas Isten van a szívük középpontjában, ő a forrásuk, az erejük, a tanácsadójuk. Jézus gyermekkorától fogva szemlélhette Mária és József életpéldáját, a természetességet, amelyben Istennel éltek és egy életre meghatározta őt. Ha Jézus így reagált a szüleivel szemben, az azért van, mert látta, hogy Isten milyen fontos szerepet töltött be életükben és tudta, hogy ez az Isten az ő édesapja. A szavak megmagyarázzák, hogy mit miért csinálom azt, amit csinálok, de ami valójában magával ragad és erőt ad arra, hogy mi is cselekedjünk, az maga az élet, ami tanít, formál és nevel minket. Így történt ez Jézussal is. A názáreti család iskolájában alakult ki a személyisége, az intelligenciája és akaratereje. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt. Semmi sem változik meg egyik napról a másikra, általában az életünkben is nagyon lassan történnek a változások, nem elég az akaraterő. Ahhoz, hogy a gyerekeinknek segítsünk felnőni szükséges, hogy lassanként mi is elkezdjünk megváltoztatni dolgokat. Olyan változásokra van szükség, mint érzékenység, hallgatás, figyelmesség az iránt, hogy mire van szüksége a gyerekeinknek, a házastársunknak. A változás azt is jelenti, hogy megtanulunk jól kommunikálni és ezáltal bizalmas légkört teremteni. Mária és József arra hívnak minket, hogy adjuk át a szívünket Istennek, az imádság, a barátság iskolájába, ahol megtanulhatjuk, hogy milyen Isten gyermekének lenni, szeretve és elfogadva lenni, megtapasztalni a megbocsátást. Ezeket a tapasztalatokat tudjuk majd másoknak továbbadni.
Feladat a mai napra: A mai napon olyanok legyenek a tetteink és gesztusaink, mint egy nyitott könyv, amiből gyerekeink, házastársunk és akik körülvesznek minket kiolvashatják, hogy milyen jelentőséggel bír az Atya és Jézus az életünkben és milyen hatással vannak ránk.