Ef 5,1-4.15-20 (Adjatok hálát mindig mindenért)
Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői
és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát
értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek. Kicsapongásról és egyéb
tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez
illik. Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik
hozzátok, annál inkább a hálaadás. … Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan
éltek: ne balgán, hanem bölcsen. Használjátok fel az időt, mert rossz napok
járnak. Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát. Ne
részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el lélekkel.
Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és
ujjongjatok szívből az Úrnak. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus
Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.
„Használjátok
fel az időt” - ha ma, a 2016-es évnek az utolsó napján, visszatekintünk erre az
esztendőre, ez lehetne az egyik szempont, amelyből megvizsgáljuk azt. Hogyan
használtuk fel a nekünk ajándékozott időt? Mit éltünk, mi történt, milyen volt,
hogyan sikerült Jézus követőjének lenni és szeretetben élni? A
visszatekintésben ne csupán a mi teljesítményeinkre – vagy kevésbe sikeres
eredményeinkre - figyeljünk, hanem arra is, mit tett értünk Isten. Isten
hozzájárulása mennyivel nagyobb volt, ami erőfeszítésünknél. Ezért sem
hiányozhat a mai napunkból a hála. A hála annak a kifejezése, hogy nem magától
van minden, hanem Valaki másnak köszönhetjük az életünket. Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az
Istennek, az Atyának. Mindig – de ma különösen is hálát akarunk adni mindazért, amit a
családunkban megéltünk ebben az évben. Elsősorban egymásért adhatunk hálát. A
másik – házastársam, gyerekem, gyerekeim, szüleim, testvéreim,… - számomra
Isten ajándéka, és nem vehetem annyira természetesnek, hogy tudtam velük élni.
Ezért hát adjunk szívből hálát egymásért. Biztos, hogy nem volt mindig minden
könnyű ebben az évben, az együttélésben sem. De fedezzük fel a szépségeket, a
pozitív dolgokat, pont azért, mert legtöbbször hamarabb észrevesszük a
negatívumot, és azt, amit hiányzott. De ahogyan Szent Pál is írja, a
keresztényekhez nem illik, hogy rosszul beszéljenek egymásról: „Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne
ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás.” Év végén
legyen bennünk és köztünk ez a hálaadás.
Feladat a mai napra: Családom minden tagjáról elmondom, mit
szeretnék megköszöni vele kapcsolatban ebben az esztendőben.