Jn 3,1-8 (Újjászületésünk vízből és
Szentlélekből)
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez
éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy
Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket,
amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki:
„Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az
Isten országát.” Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már
öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?” Erre
Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és
(Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből
születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy
azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a
zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a
Lélekből született.”
Jézus nyilvános működése idején akadt a farizeusok közt olyan, aki
megsejtett valamit Jézus tanításának mélységéből. Nikodémus ilyen ember
volt. Izrael főrabbija, aki sokat tud Istenről, hitről, az életről, ismeri a
törvényeket, és prófétákat, mégsem elégíti őt ki teljesen a saját tudása. Jézus
tanítása, működése, csodajelei felébresztik benne a vágyat, hogy közelebbről
megismerje Jézust, tanulmányozza gondolatait, találkozzon vele. Felkeresi Jézust
és azzal köszönti, hogy elfogadja Őt Isten küldöttjének, tanítójának. Elismeri,
hogy Istennel együtt működve visz végbe csodajeleket. Jézus az őt köszöntő
szavak után egyből küldetése lényegéről, az ember felülről való születéséről és
Isten országáról kezd beszélni. Nikodémus szó szerint veszi Jézus mondását, de
Jézus a felülről való születést egészen másként érti. Az ember
újjászületésére bűnös természete miatt van szükség. Azért, hogy új élete legyen,
olyan, amely folytatódik az örök életben, és olyan, amellyel már itt a földön
megvalósíthatja Isten országát. Az újjászületés a vízből és a (Szent)lélekből
való születés. Az újjászületés nem valamilyen testi folyamat, nem a természetes
születés megismétlése. Nem is egy újabb törvénynek való megfelelés, vagy új
életvitel, életérzés, tudat és akarat átprogramozása. Az újjászületés emberi
erőből nem megy. Egyedül a Lélek tudja végbevinni, hogy mintegy második
teremtéssel új embert alkosson. A Lélekből való születés egy másik létrendbe, a
természetfeletti létrendbe való születést jelenti. A természetfeletti folyamat
Isten titka. A Szentlélek működését ugyanúgy nem lehet megragadni, mint a szél
fújását. Amikor Jézus a víz általi születésről beszél, akkor arra a
megbízatásra gondol, amit feltámadása után az apostoloknak ad: „Aki hisz és
megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik”(Mk 16,16). A
keresztségben Isten a gyermekévé fogad, teremtményi voltából gyermeki rangra
emeli az embert. Nikodémus rádöbbent, hogy minden tudásával, vallásosságával
együtt mennyire kívül reked azon az országon, amit
Jézus hirdet. Megsejti, mennyire másképpen viszonyulhatna ahhoz az Istenhez,
akiről pedig azt hitte, hogy mindent tud. Fontos, hogy mi is félretegyük eddigi
tudásunkat Istenről, hogy Istennek szabad teret engedjünk arra, hogy nagyobb
legyen annál, amit eddig róla tudtunk, ésúgy mutatkozhasson be nekünk, amint ő
van.
Feladat a mai napra: Gondoljunk hálával keresztségünkre, újítsuk
meg keresztségi fogadalmunkat.