XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. április 29., szombat

Április 29.



Mt 11,25-30(Jézus hívását a kicsinyek hallják meg)
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.

Jézus magasztalja az Atyát, mert a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki magát és bepillantást engedett az Atya-Fiúi kapcsolatba.Isten országának titkait azok tudják megsejteni, akiknek szívük és agyuk nincs tele evilági tudománnyal, okoskodással, bölcselettel,akik testi-lelki szegénységük miatt nyitottak, szabadok, ítéletektől mentesek Jézus új tanításának befogadására.Lehet hittudománnyal, észérvekkel, józan belátással, hittételekkel kapcsolódni Istenhez, de sokkal inkább közelébe jut az, aki rá tud hangolódni az Atya és Jézus közti hullámhosszra, arra a lelkületre, ami a szavak mögött van, amit szóval alig lehet kifejezni. Erre a lelkületre példa az,amikor Mária ujjongva magasztalja Istent, aki tekintetre méltatta alázatosságát, vagy amikor Pál saját gyengeségével dicsekszik. Mi is hálásak vagyunk Jézusnak, hogy hív minket:„Jöjjetek hozzám…” Örülünk-e mi ennek eléggé? Élünk-e ezzel az egyetlen értelmes lehetőséggel, ami életünkben adódik? Hív a vele való kereszthordozásra, a vele való életközösségre. Azt üdíti fel Jézus, aki magára veszi az ő igáját, sorsát, és már itt a földön megadja az ezzel együtt járó édességet, békességet. Felüdít, és arra hív, hogy tanuljunk tőle. „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű: én felüdítelek titeket!” Milyen szelíden szólít! Tőle tanulhatunk alázatot. Ki lenne méltóbb tanító erre, mint Jézus Krisztus, aki a Mennyei Atya alázatának megtestesülése. Lisieuxi kisSzent Teréz önéletrajzában így ír arról, hogy Jézus, hogyan tanít: „Soha nem hallottam Őt beszélni, de érzem, hogy bennem van, minden pillanatban vezet, ihlet, mit kell mondanom, tennem.” Legyünk mindig Jézus kicsiny és hűséges tanítványai életünk végéig.

Feladat a mai napra: Imáimban tegyem Jézus elé azt a gondomat, ami most legjobban a szívemet nyomja.