Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet. 5. stáció.
„Megállítottak egy bizonyos
Cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus
után.” (Lk 23,26)
Jézus nyomába szegődve ott volt János, szinte
Mestere mögött halad, mégsem őt kérik fel, hogy segítsen Jézusnak. Egy idegent
kényszerítenek olyasmire, amit nem akar, nem ért. Úgy érzi, semmi köze se az
elítélthez, se az ítélethez. Cirenei Simon, Sándor és Rúfusz atyja, fáradtan
érkezik a mezőről, hogy dolgait intézze. (Sándor és Rúfusz a hagyomány szerint
állítólag Szent Péterhez közelálló keresztény közösség tagjai.) (vö. Róm
16,13)
Simon meddig marad közönyös a szenvedő
Jézussal szemben, nem tudjuk. Mikor érzi át fájdalmának súlyát? Hiszen
kényszerből segít vinni az Úrnak a keresztet. Egy idő után azonban szíve
megtelik részvéttel és megérzi a Megváltóból sugárzó szeretetet. Lassan
átalakul szíve és már eloszlik belőle az ellenállás, leomlik a fal, mely
elválasztja őt, Jézus felé áradó irgalmától.
Jézusom, kész vagyok-e akkor is segíteni,
amikor nincs kedvem, nincs időm, kevés az erőm, és megkérnek rá? Tudok-e akkor
is szívélyes mosollyal igent mondani? Vagy először elutasítom a kérést? S ha
hirtelen nemet mondok is, add Uram, hogy mégis megtegyem, amire a bajba jutott
felebarátom megkér.
Feladat a mai napra: Elhatározom, hogy ma
segítségére sietek egy testvéremnek, aki megkér egy konkrét feladat
elvégzésére. S nem kényszerből, hanem Jézust látva benne, önzetlen szeretetből
teszem. Ha aznap nem kér meg senki, szívemben készen állok ezt legközelebb
megtenni.