Lk 7,18-23 (Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?)
Ezekről
az eseményekről a tanítványai mind beszámoltak Jánosnak. János magához hívatta
két tanítványát és elküldte őket az Úrhoz, hogy kérdezzék meg: „Te vagy-e az
eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor a két férfi Jézushoz ért, előadta:
„Keresztelő János küldött el minket hozzád, hogy kérdezzük meg: Te vagy-e az
eljövendő, vagy mást várjunk?” Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból,
betegségekből, és megszabadított gonosz lelkektől, a vakoknak pedig visszaadta
a látásukat. Ezért így felelt nekik: „Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket
láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak,
süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot.
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!”
Mai imádságunkban Keresztelő Jánossal foglalkozunk.
János most börtönben van, amit Lukács az evangélium elején már említetett (vö
Lk 3,19-20: Heródes negyedes fejedelmet
is megrótta testvérének felesége, Heródiás miatt, és a többi gonosztettéért,
amit Heródes elkövetett; amiket az megtetézett még azzal is, hogy börtönbe
vetette Jánost.) Tanítványai, akik hűségesen még mindig kitartanak
mellette, beszámolnak neki Jézus tetteiről. János közülük kettőt (hitelesebb tanúskodás)
elküld Jézushoz, ezzel a kérdéssel: „Te
vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” Mi lehet az oka ennek a kérdésnek?
Mi van ennek hátterében? Több magyarázat is lehetségesnek tűnik, teljes
bizonyossággal nem tudjuk megmagyarázni. Elképzelhető, hogy János ott a
börtönben nehéz időt élt át, sok kísértésnek volt kiszolgáltatva, a börtön
sötétsége talán elhomályosította a lelki látását. Talán megerősítést keresett.
Boldog Teréz anya halál után kiderült, hogy ő is hosszú időn át átélte a hit
sötétségét. Lelki életében nagy szárazsággal, sötétséggel kellett megküzdenie.
Nem érezte Isten jelenlétét, mégsem szűnt meg hinni Istenben, Jézusban és
kifejezni iránta való szeretetetét. 1987-ben virágvasárnap Romában egy pap
imádságban háromszor ezt a belső hangot hallotta: „Mondd Teréz anyának, hogy:
’Szomjazom’”. (Előtte és utána nem volt neki ilyen fajta tapasztalata.) Még
azon a napon továbbította Teréz anyának Jézus üzenetét. Ugyanazt mondta ekkor
Jézus, mint, amit Teréz anya személyesen hallott tőle negyven évvel ezelőtt az
„inspiration day”, napján, mely elindította igazi hivatását és ügyét. Most már
nem hallotta Jézus hangját, de annyira kívánta, hogy újra hallhassa. Bár a hang
nem közvetlenül szólt hozzá, hanem más ember keresztül ért el hozzá, megértette
üzenetét: Jézus még mindig szomjazik és valakit keres, aki szomját oltaná.
János nem marad válasz nélkül, Jézus
kifejezi neki, hogy ő az, akiről jövendölnek, a Messiás, aki a szegényeknek hirdeti az evangéliumot. Nagyböjt
elején, gondolkozzunk el azon, hogyan is néz ki lelki életünk, mit várok ebben
a negyven napban Jézustól (Te vagy-e számomra
is az eljövendő, vagy mást- valakit, valamit - várjak?), milyen kérdések,
elhatározások vannak bennem? Merjünk minden élethelyzetben Jézushoz fordulni,
és a bizonytalanságot, kétségeinket is kifejezni neki. Ha neki mondjuk el és
tőle várunk választ, ez hitünk kifejezésmódja is.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, milyen körülményeken, embereken
keresztül szól hozzám az Isten. Ki, mi erősítette meg hitemet a mai napon?