Lk 9, 18-22 (Kinek tartanak engem az
emberek?)
Amikor egyszer egyedül
imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: "Kinek
tartanak engem az emberek?" Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő
Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel
valaki." Most hozzájuk fordult: "Hát ti?" Péter válaszolt:
"Az Isten Fölkentje vagy." Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. "Mert - mondta - az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének,
főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad."
A mai
evangélium, Jézus imádságának színhelyére vezet el minket. Lukács ugyanis így
kezdi: Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak
tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az
emberek?" Felmerülhet
bennünk a kérdés: milyen lehetett Jézus imádsága? Vajon miről beszélgetett a
mennyei Atyával, hogy ezt a kérdést teszi fel tanítványainak: Kinek tartanak engem az emberek? A
tanítványok több választ is adnak, de Jézusnak a legfontosabb, hogy a
tanítványai mit gondolnak róla. És Péter megvallja mindenki nevében: "Az Isten Fölkentje vagy." Jézus
arra használja a lehetőséget, hogy feltárja magát a tanítványainak. Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el
senkinek. "Mert - mondta - az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének,
főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad." Mi
az imádság? Talán két fontos pont tűnik ki ebből a szentírási idézetből: az
első, hogy az imádság az a hely, ahol mindig újra feltehetjük magunknak a
kérdést, hogy kicsoda számunkra Isten és kicsoda Jézus. Elmélkedhetünk Jézus
életéről, hivatásáról és megváltó művéről. És a második pedig, hogy mi kik
vagyunk Isten előtt, mi az Istentől elgondolt életutunk? Jézus valósága, hogy
Isten fölkentje, Isten fia. És ehhez hozzátartozik, hogy az emberek kezére
adják őt, majd szenvednie kell, de harmadnapra föltámad. Nekünk is megvan
sajátos életutunk. Kérjük Jézust, hogy segítsen egyre jobban megismerni őt, és
tisztán látni saját életünk értelmét és célját, hogy mi is be tudjuk
teljesíteni azt a hivatást, amit Istentől kaptunk.
Feladat a mai napra: Megfontolom Isten előtt hivatásomat, és
újra rá bízom magam.