Lk 9,10-11 (S mindenről beszámoltak neki.)
Az
apostolok visszatértek, s mindenről beszámoltak neki. Akkor elvonult velük egy
csöndes tájékra, Betszaida városának környékére. Amikor a nép megtudta,
utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, akik
pedig gyógyulást kerestek, azokat meggyógyította.
Az apostolok missziós útjukról térnek
vissza. Lukács evangélista semmit sem ír arról, hol voltak, mennyit időt
töltöttek más helyen, mit csináltak pontosan, hogyan sikerült nekik. Ami
fontos, az nem ez, hanem, hogy tették azt, amit Jézus kért tőlük és az, hogy
most beszámolnak neki mindenről. Milyen jó, hogy Jézus engedte, hogy
beszéljenek mindenről. Mennyire fontos nekünk is, hogy egy esemény után meg
tudjuk osztani valakivel tapasztalatainkat. (Bár talán a nőknek van erre
nagyobb igényük, mint a férfiaknak). Nem esik jól az embernek, ha szeretnénk
továbbadni egy számunkra fontos üzenetet és a másik nem figyel rá vagy nem
érdekeli, amit mondunk. Jézusnál viszont, mindig találunk egy nyitott fület, ha
mi is időt szentelünk számára. A mai imádságban hagyjunk magunknak időt, hogy
Jézussal alaposan mindenről beszéljünk, amit élünk. Jézus tudja, hogy
szükségünk van arra, hogy elvonuljunk vele egy csöndes helyre, ahogyan ezt az
apostolokkal is tette. De véglegesen nem lehet megszabadulni a tömegtől. Jézus
után mentek. És Ő magához engedte őket: Szívesen
fogadta őket. Jézus képes arra, hogy minden új helyzethez alkalmazkodjon.
Nem ragaszkodik a régi tervéhez, mindig az emberek szükségletei, igényei állnak
számára az első helyen. Mennyire vagyunk nyitottak az előtt, hogy az emberek
szükségletei megváltoztathassák terveinket? Hogyan tudjuk eldönteni, mi a
fontosabb egy konkrét szituációban? Beszéljünk erről Jézussal.
Feladat a mai napra: Valakivel törődök, akinek szüksége van rá.