XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. július 21., péntek

Július 21.



Lk 8,22-25                         („Hol a hitetek?”)
Egyik nap bárkába szállt tanítványaival együtt. „Evezzünk át a tó túlsó partjára!” - mondta. Elindultak. Míg eveztek, ő elaludt. Hirtelen szélvész csapott le a tóra. A hullámok már-már elborították őket, úgyhogy életveszélyben forogtak. Odamentek hozzá, felkeltették, így szólva: „Mester! Mester! Itt veszünk!” Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett. Akkor hozzájuk fordult: „Hol a hitetek?” De azok félelemmel és csodálattal telve így kérdezgették egymást: „Vajon ki lehet ez, hogy még a szeleknek és a víznek is parancsol, s azok engedelmeskednek neki?”

Ismerős számunkra ez a történet, a tanítványok élménye a háborgó tengeren. Ezzel a történettel zárul le Jézus fönti tanítása. Hogyan? Miután ott hagyta a nagy népsokaságot és tanítványaival bárkába száll, hogy átmenjen a tó túlsó partjára, egy gyakorlati tanítás következik. Miközben a tanítványok eveztek, Jézus elaludt. Hirtelen szélvész csapott le a tóra. A hullámok már-már elborították őket, úgyhogy életveszélyben forogtak. Sokszor van az, hogy amikor úgy éreztük, hogy megértettük Jézus tanítását, akkor egy kis megpróbáltatás következik. A háborgó tó mindannak a jelképe, ami kihoz minket sodrunkból, ami összezavar minket hétköznapjainkban. Sokszor olyan hírtelen jön számunkra, hogy teljesen meglepődünk tőle. De igazából, ha megfigyeljük életünket, rájövünk arra, hogy ez mindig így van. És ha erre rájövünk, akkor tulajdonképpen megtanulhatjuk higgadtan fogadni is. Hiszen mindebben egy a lényeg: hogy megtanuljunk Istenbe kapaszkodni. Hinni Istenben. Hinni, hogy Isten Ura a tengernek és a szélnek, Ura az életemnek és a világnak. És számára semmi sem lehetetlen. Csak aktívan hinnem kell. Ez az első lépése annak, hogy elkezdem valóban komolyan venni Jézus tanítását. Hogy nem csak elszáll a fülem mellett, hanem a pont a kihívásokban megtanulok hinni benne és kitartani ígérete mellett. Akkor mi is megtapasztalhatjuk, hogy Jézus lecsöndesíti bennünk a nagy hullámokat és béke tér be a szívünkbe.
Feladat a mai napra: Amikor nehézséggel küszködök, először megerősítem hitemet azzal, hogy felidézem Isten ígéretét és aktívan rábízom életemet.