XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2017. december 13., szerda

December 13.



Szabadság       Jn 8,31-36
Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”  „Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

Mi az igazi szabadság? Ha azt nézzük, hogy mit mond a minket körülvevő világ a szabadságról és mit mond a Szentírás és az Egyház, akkor nagyon ellentétes dolgokat láthatunk. Jézus azt mondja: hogy a tanítványság, a tanításában való kitartás az szabadság felé vezető út, akkor leszünk szabadok, ha megismerjük az igazságot, és az igazság szabaddá tesz majd minket. Jézus elköteleződésről beszél, de a világ szerint az elköteleződés már egy fajta rabság. És ott a nagy kérdés: Mi az igazság? Egy olyan világban, ahol minden relatív, és mindenkinek igaza van, már nem létezik abszolút igazság. XVI. Benedek pápa mondja a „világ világossága” című legújabb könyv-interjújában, hogy a relativizmus olyan mint egy „új vallás”, mely azt állítja magáról, hogy mindenki számára érvényes, mert ésszerű, sőt, mert az maga az értelem, amely minden tudást birtokol és ezért mindenki számára előírja az egyedüli mérvadó teret.[1] A relativizmus olyan diktatúra, amely minden sarkalatos értéket és erényt kétségbe von, sőt „intoleránsnak” ítél meg. Mindent szabad, minden meg van engedve. De ahol már nincsen abszolút igazság, az ember elveszíti a talajt a lába alól. Mibe kapaszkodjak, ha minden semleges? Kinek lehet egyáltalán igaza? És ha mindenkinek és senkinek sincsen igaza, akkor minek higgyek? Saját magamnak, érzéseimnek, gondolataimnak? És ha azok sem igazak? Annak, amit mások mondanak? És ha az sem igaz? – Nem hiába mondta Jézus: Én vagyok az igazság! (Jn 14,6). Ha megismeritek az igazságot (mármint Isten igazságát!), mely az egyetlen létező igazság, akkor tényleg szabadok lesztek, mert akkor álltok olyan talajon, mely egy biztos, megrendíthetetlen szikla a lábatok alatt. Akkor szakadhat a zápor, ömölhet az ár, süvíthet a szél, és nekizúdulhat a háznak, de nem dől össze, mert sziklára van építve (vö. Mt 7,25). Hol tapasztalom saját hozzáállásomban a relativizmus hatását? Kérem Jézust, hogy világosítson fel és erősítsen meg engem az igazságban.

Feladat a mai napra: Kiválasztok magamnak egy erényt, amit különösképpen gyakorolni szeretnék (pl. jóság, szeretet, hit, bátorság, tisztaság, alázat, igazságosság, szelídség, engedelmesség, türelem, szegénység...)


[1]  Saját fordítás. Benedikt XVI. „Licht der Welt”. Der Papst, die Kirche und die Zeiten der Zeit. Ein Gespräch mit Peter Seewald. Herder Verlag 2010, Diktatur des Relativismus. 72.