XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. november 6., vasárnap

November 6.



2Mak 7,1-2.9-14; 2Tessz 2,16-3,5; Lk 20,27-38
A pogány Antiokhosz Epifánész uralkodása idején történt, hogy elfogtak hét testvért, anyjukkal együtt. A király arra akarta őket kényszeríteni, hogy egyenek a sertéshúsból, ezért korbáccsal és szíjjal verték őket. Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: ,,Mit akarsz tőlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készek vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint megszegjük atyáink törvényeit.'' A második, amikor már végét járta, felkiáltott: ,,Te gonosztevő! Földi életünket elveheted, de a mindenség királya feltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg.'' Utána a harmadikat kínozták meg. Amikor nyelvét követelték, készségesen kinyújtotta, és a kezét is bátran odatartotta. Hősiesen mondta: ,,Az ég adta, de törvényeiért kevésbe veszem. Remélem, újra visszakapom tőle.'' Még a király és környezete is elámult az ifjú bátorságán, aki a kínokat ennyire semmibe vette. Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a negyediket. is. Amikor már-már halálán volt, így szólt: ,,Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménybe, hogy ő feltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre.''

A mai vasárnapon az olvasmányok a feltámadás kérdésével foglalkoznak. Az ember csupán a haláláig él vagy van feltámadás? Az ószövetségi olvasmányban látjuk, hogy Krisztus előtt már voltak, aki hittek a holtak feltámadásában, mások pedig nem: „Belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménybe, hogy ő feltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre.” Korunk embereinél is láthatjuk, hogy különböző elképzelések vannak. Még messze vagyunk attól, hogy mindenki a keresztény nézetet osztaná. Egyesek azt gondolják, hogy újra fognak megszületni, előző életük terhét hordozzák most, és majd más életre fognak újjászületni. A feltámadás sokak számára felfoghatatlan és úgy élnek, mintha csak a földi élet létezne. Pedig Jézus már világosan megfogalmazta a feltámadásról szóló tanításában: Van feltámadás! Van élet a halál után! Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Ezért Istenben hinni nem csak azt jelenti, hogy Isten létében hiszünk, hanem azt is, hogy örök életre teremtett minket, és nem csupán a földi életre. Jézus küldetésének és hirdetésének az volt a lényege és célja, hogy higgyük a feltámadásban, az örök életben. Jézus, mint embernek meg kellet halnia, de harmadnapon feltámadt. Krisztus feltámadásának az apostolok lettek a tanúi, és ezáltal igazolták Jézusnak a feltámadásról szóló tanítását. „Krisztus meghalt a bűneinkért eltemették, és harmadnapon feltámadt. Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre.” (vö 1 Kor 15,3-6). „Az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt halottaiból. Ennek mi tanúi vagyunk” (ApCsel 3,15). Aki pedig a feltámadásban hisz, nem ragaszkodik minden áron a földi élethez, sőt, képes feláldozni a földi életét az örök életért, ahogy ezt maga Jézus tette, valamint az apostolok, mint az ő követői és már a hét zsidó testvér a mai olvasmányban. „Földi életünket elveheted, de a mindenség királya feltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg.''  Isten törvényét a társadalmi törvény fölé helyezték. Bár bizonyos összefüggés van a kettő között, ahogyan a katekizmusban olvashatjuk: „Az erkölcsi törvény különböző formákban fejeződik ki, de valamennyi összefügg egymással: örök törvény, minden törvény forrása Istenben; természetes törvény; kinyilatkoztatott törvény, mely magában foglalja a régi törvényt és az új, az evangéliumi törvényt; végül polgári és egyházi törvények.” (KEK 1952) Ez viszont nem azt jelenti, hogy az embertől rendelt törvények mindenben egyeznek az örök törvénnyel. Adott helyzetben mindenekelőtt Isten törvényének kell engedelmeskednünk. „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek”, azt válaszolta Péter és az apostolok, amikor a főpap szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne tanítsanak Jézus névében. (vö Apcsel 5,29). Életünkben milyen következményekkel jár a feltámadásba vetett hitünk?
Feladat a mai napra: Tanúságot teszek a feltámadásba vetett hitemről. Ezért elgondolkozom, miben vagy milyen cselekedet által fejezhetem ki, hogy hiszek a holtak feltámadásában.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma