Jn 1,40-42 (Megtaláltuk a Messiást.)
A
kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter
testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: „Megtaláltuk
a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, s elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte
tekintetét, s így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter
lesz a neved.”
János Evangéliumban Simon Péter apostol meghívása más módon jelent meg
mint a többi evangéliumban. Érdekes, hogy Simon Péter nem volt az első, aki
Jézussal találkozott, hanem testvére András és egy másik tanítvány, akiről
János Evangelista nem mondja a nevét. András beszélt testvérének Jézusról, és
vitte hozzá. Mennyire határozott volt András számára a Jézussal töltött idő,
hogy utána meggyőződve volt arról, hogy Jézus a Messiás. „Megtaláltuk
a Messiást.” Saját elképzeléseinkre marad , mit látott, mit tapasztalt András
Jézusnál. Csupán kifejezi, hogy ők megtalálták a Messiást. Tudjuk pedig, hogy
Keresztelő János közreműködésével történt. De Andrásnak most az az
egyes-egyedüli fontos, hogy megtalálták és kívánja ezt a találkozást
testvérének, Simonnak is. Amikor Simon megérkezett Jézusnál, nem kell
bemutatkoznia. Kiderült, hogy Jézus már ismeri őt név szerint, és ezen túl az
Isten vele való szándékát. A Jézussal való találkozásban kap (még) új nevet,
ami igazi azonosságát és küldetését jelenti. Nem az, hogy valaki először
találkozik Jézussal határozza meg, ki kapja a „szikla helyet”, az „első
helyet”, az apostolok között, hanem Jézus eldönti. Ha a mai imádságban
fordulunk Jézushoz, akkor ránk is emeli tekintetét, és mondja: „Te ... vagy,
.... .”
Feladat a mai napra: Köszönetet mondok Istennek, azokért a személyekért,
akik valamilyen módon Jézushoz vezettek engem. Hálával gondolok rájuk.