XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. február 10., szombat

Február 10.



Róm 9,28-33                      (Megigazul mind, aki az Urat féli)
Az Úr beteljesíti és lerövidíti szavát a földön. Ahogy előre megmondta Izajás: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.” Mit szóljunk ehhez? A pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg. A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a törvény teljesítésére. Vajon miért? Mert nem hittel, hanem tettekkel igyekezett teljesíteni. Megbotlottak a botlás kövében, amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem vall szégyent, aki hisz benne.

Szent Pál a rómaiakhoz írt levélben összefoglalja számunkra ennek a hétnek a tanítását. Az Úr beteljesíti és lerövidíti szavát a földön. Beteljesíti és lerövidíti utódja által, azaz, Szent Fia, Jézus Krisztus által, aki által mindenki meggyógyulhat és megigazulhat, aki benne hisz. A pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak meg. Megismerték Jézus tanítását, elfogadták az igazságot és belsőleg megtisztultak, megújultak. Isten előtt igazzá váltak. Megváltoztatták életmódodjukat és követték Jézust. A zsidók ellenben, megbotlottak a botlás kövében, mert nem akarták Jézus elfogadni, és úgy gondolták, hogy jobban tudják mint Jézus, hogy kicsoda az Isten és mi az ő akarata és terve. Isten mindannyiunkat arra hív, hogy higgyünk és bízzunk benne. Ő jót akar nekünk: gyógyulásunkat és megigazulásunkat. „Aki féli az Urat, azt eligazítja, szívesen fogadja, aki hozzá fordul. Megigazul mind, aki az Urat féli, akárcsak a fény, ragyognak a jótettei” (Sir 32,14.16). „Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.” (2Kor 5,19-21) A megigazulás semmi más, mint az a belső folyamat, ahol engedjük, hogy Isten igazsága fokról fokra megújítsa egész benső világunkat, felfogásunkat, érzéseinket, gondolatainkat, megítéléseinket, és helyreállítja az Istennel való közösségünket. Ez a boldogságra és gyógyulásra vezető út: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5,8).
Feladat a mai napra: Miben érzem, hogy Jézus számomra inkább még a botlás köve? Keresem a Jézussal való párbeszédet, és kérem, hogy világosítsa meg nekem tanítását, hogy egyre jobban magamévá tudjam tenni.