Róm 9,28-33 (Megigazul mind, aki az Urat féli)
Az
Úr beteljesíti és lerövidíti szavát a földön. Ahogy előre megmondta Izajás: „Ha
a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot, olyanok lettünk volna, mint
Szodoma, és Gomorrához hasonlóan jártunk volna.” Mit szóljunk ehhez? A
pogányok, akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből
igazultak meg. A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő
megigazulásra, nem jutott el a törvény teljesítésére. Vajon miért? Mert nem
hittel, hanem tettekkel igyekezett teljesíteni. Megbotlottak a botlás kövében,
amint írva van: A botlás kövét és a botrány szikláját teszem le Sionban, s nem
vall szégyent, aki hisz benne.
Szent Pál a
rómaiakhoz írt levélben összefoglalja számunkra ennek a hétnek a tanítását. Az
Úr beteljesíti és lerövidíti szavát a földön. Beteljesíti és lerövidíti utódja által, azaz,
Szent Fia, Jézus Krisztus által, aki által mindenki meggyógyulhat és
megigazulhat, aki benne hisz. A pogányok,
akik nem törekedtek a megigazulásra, megigazultak, mégpedig a hitből igazultak
meg. Megismerték Jézus tanítását, elfogadták az igazságot és belsőleg
megtisztultak, megújultak. Isten előtt igazzá váltak. Megváltoztatták
életmódodjukat és követték Jézust. A zsidók ellenben, megbotlottak a botlás kövében, mert nem
akarták Jézus elfogadni, és úgy gondolták, hogy jobban tudják mint Jézus, hogy
kicsoda az Isten és mi az ő akarata és terve. Isten mindannyiunkat arra hív,
hogy higgyünk és bízzunk benne. Ő jót akar nekünk: gyógyulásunkat és
megigazulásunkat. „Aki féli az Urat, azt eligazítja, szívesen fogadja, aki
hozzá fordul. Megigazul mind, aki az Urat féli, akárcsak a fény, ragyognak a
jótettei” (Sir 32,14.16). „Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a
világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés
igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket
általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki
bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága”
legyünk.” (2Kor 5,19-21) A megigazulás semmi más, mint az a belső folyamat,
ahol engedjük, hogy Isten igazsága fokról fokra megújítsa egész benső
világunkat, felfogásunkat, érzéseinket, gondolatainkat, megítéléseinket, és
helyreállítja az Istennel való közösségünket. Ez a boldogságra és gyógyulásra
vezető út: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” (Mt
5,8).
Feladat a mai napra: Miben érzem, hogy Jézus számomra inkább
még a botlás köve? Keresem a Jézussal való párbeszédet, és kérem, hogy
világosítsa meg nekem tanítását, hogy egyre jobban magamévá tudjam tenni.