Iz
43,1-5
Most
hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne
félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. Ha
tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak
el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel
meg. Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a
Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát
cserébe érted. Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem
és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az
életedért. Ne félj hát, mert veled vagyok!
Jézusban
egy olyan embert láthatunk, aki nemcsak tudta, hogy kitől jött,
hanem azt is, hogy értékes és mélyen szeretve van. Persze ezen
egyáltalán nem csodálkozunk, hiszen Ő Isten fia volt, hát hogyne
lett volna értékes! Azt is tudta, hogy nem a tettei vagy a
küldetésben elért eredményei miatt értékes, hanem elsősorban
azért, mert van, és mert az Atyához tartozik. A mai idézetben
Isten elmondja az embernek, mennyire értékeli, szereti őt, csupán
csak azért, mert: az
enyém vagy!
Váltságodul
odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted. Mert drága
vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Jézus
állandóan ebben „az enyém vagy”-ban élte életét. Életével
elsősorban azt nyilatkoztatja ki nekünk, hogy kezdettől fogva mi
is mélységesen szeretve és akarva vagyunk, csupán csak azért,
mert a nevünkön szólított minket és az övéi vagyunk. Nincs
olyan ember a világon, akit az Isten nem akart volna, vagy nem
szeretne, bármit és bármilyen körülmények közt éljen, bármi
történjék vele. Sőt, mi több: Isten mindent megtesz értünk,
kivált minket a bűn szolgaságából, velünk van, akár tűzön
vagy vízen kell keresztül mennünk, és megvéd minket: Mert
drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. A
mély szeretettudat képessé tette Jézust arra, hogy közvetítse
nekünk ugyanez a megváltó szeretetet. Akár őt magát, a
megtestesült isteni Igét, láthatjuk meg a fönti szövegben.
Engedjük, hogy Isten kifejezze irántunk való szeretetét minden
fájdalmunkon és sebzettségünkön túl. Jóllehet, néha kérdésre
vonnánk őt, hogy hol voltál, amikor tűzön és vízen kellett
keresztül mennem? Miért engedted, hogy megperzselődjek, vagy
majdnem belefulladjak a vízbe? Az a tény, hogy Isten szeret minket,
nem óv meg minket a nehézségektől. Ez tanúsítja nekünk a fönti
szöveg és Jézus élete is. A legnagyobb kísértés feltételezni
az Istenről, hogy minden nehézség, szenvedés, fájdalom azért
van, mert ő rosszat akart nekem, vagy valamiért megbüntet. Sokszor
ezért fordulunk el tőle, és nehezünkre esik imádkozni. Aki
azonban engedi, hogy a szíve mélyére hatoljanak ezek a szavak, és
hisz ennek a szeretetvallomásnak, az bensőleg szabaddá válik és
képes lesz, akár a fájdalmakon túl, ugyanezt az isteni szeretetet
sugározni embertársainak is.
Feladat
a mai napra:
Megpróbálom mással éreztetni, hogy értékes számomra.